Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-412

44 412. országos ülés deczember 22. 1871 zolhassam magamat a képviselőház előtt mondottak tekintetében. {Helyeslés jobb felöl.) Schwarcz Gyula : Szavaim félremagyarázásának helyre igazithatására, részben személyes kérdésben esedezem néhány szóért a mélyen tisztelt képviselőháztól. (Halljuk!) Legyen mindenek előtt szabad felolvasni azon passust Tisza Kálmán ur beszédéből, mely tulajdonkép reám vonatkozik, és melyet Parczolay képviselő ur érintett (olvassa :) „Debreczenben a haza iránt tanúsított hűségéért minden érdekében systematice üldöztetik," ezután rögtön minden félbeszakítás nélkül ugyanezzel egy mondatba jöa, „hogy Paczolay urnák ez kedvencz tétele azon nem csodálkozom, de a mondottak után igen, hogy Schwarcz Gyula képviselő urnák is kedven ez themája." Sehol soha nem mondottam ezt; mindenütt elismerem, és mint képviselő ünnepélyesen ismétlem ma is, hogy Debreczen városa hazafias tántorithatlan, lelkes magatartásával ugy,valamint a közmivelődés és közoktatás ügy iránt tanúsított nagyszerű áldozat-készségével magát a haza iránt érdemessé tette. Az, ki egy ily áldozatkész, ily hazafias tántorithatlan várost systematice üldöz: azt hiszem, nemcsak rút politikai eszélytelenség bűnébe esik, de egyúttal a legrutabb hálátlanságéba ; és Tisza képviselő ur mégis oly módon fejezte ki magát nézeteim fölött, melyből lehetetlenség kétértelműséget, legalább nagyon könnyen az utóbbira vonatkozó kétértelműséget ki nem magyarázni. Sőt ha képviselőtársam Parczolay képviselő úrra vonatkozólag nem igyekezett volna más magyarázatot adni szavainak: azt állítanám most is, hogy nincs lehetőség benne, hogy azt mit reám nézve mondott, másként értsem; minthogy Debreczen hazafias, érdemes városának systematieus üldözésében nekem kiváló részem van. Ennek lehetősége ez összefüggésben áll, bevégzett organicus mondat. Semmi sincs benne, mi oda mehetne ki, hogy a méntelep kedvencz themám. Mit mondtam én 1 Ezt: Nagyon kérem tehát a képviselő urakat, és azokat, kik különben ezen külön-véleményt támogatják, — nem aláirtak, hanem támogatják, — hogy ha az illető törlésekhez jövünk: legyenek szívesek mindnyájan meggondolva azt, hogy tán egyszintén hasznos—tehát nem vonom kétségbe hasznosságát, nem üldözöm Debreczent, hanem azt mondom — szintén hasznos, de kevósbbé szükséges debreczeni méntelepre könnyen megszavaznak 180 ezer forintot, ne vonják meg a szegény kolduló tanítók számára a miniszter által előirányzott csekély összeget, ne vonják meg például Baja és Losoncztól a praeparandiát, reáliskolát. Felhívom a képviselő urat a ház előtt, mondja meg, mi adott jogot neki arra, hogy engem a képviselőház Debreczen városa és a közönség előtt azzal vádoljon, vagy legalább eme vádra ily kétértelmű mondatban reám mutasson az én beszédemből: mintha én Debreczen érdekei iránt ellenséges indulattal viseltetném. És ha majd erre felelni fog egyúttal kérem, legyen oly kegyes, és feleljen még egy másik kérdésemre is. Tisza Kálmán képviselő ur tegnapi beszédében azt mondotta: „Én t. ház tekintve a tárgynak meglehetős kimerített voltát, tekintve az előrehaladott időt, nem fogok mindazokra, mik itt mondattak, felelni; sem átalánosságban nem fogom elmondani azt, a mit a tanügyről egyszer másszor életemben én is olvastam, mint ezt egy képviselő társunk ma is tette." Hogy ez reám vonatkozott, lehetetlen, hogy ne történt volna. Itt a Pesti Napló, mely egyenesen constatálja, mert e tárgyhoz csak én és Patrubány képviselő ur szólottunk. Patrubány képviselő ur fölött elmondott Ítéletét pedig a képviselő ur egy mondatban bevégezte. Miután tehát a képviselő ur engem haszontalan fecsegessél vádol, midőn azt mondja, hogy a mit én életemben egyszer másszor olvastam, mind el akartam mondani a képviselőházban, és miután az, a ki képes lenne a ház drága idejével visszaélni, megrovást érdemelne, és ugy én is, ha elmondtam volna itt a házban mindazt, a mit életemben egyszer másszor olvastam, méltán megrovás alá esném: felhívom a t. képviselő urat, mutassa ki a képviselő ur beszédemből, mi az, mi nem tüzetesen, szorosan a tárgyhoz tartozott ? Jámbor Pál jegyző: Irányi Dániel' Tisza Kálmán: Ismét szót kérek. (Derültség.; Mulatságos lehet némelyekre azon concentrált támadás, mely két oldalról ellenem intéztetik, de hogy ez a szólás és vélemény szabadságnak mennyire használ; azt ítélje meg a t. ház. — Azt mondja a t. képviselő ur, miért támadtam meg őt; azt gondolom, hogy épen azon a jogon, a melyen ő Ghyczy Kálmánt, engem és mindnyájunkat megtámadott. Schwarcz Gyula: Nem támadtam meg! Tisza Kálmán: Méltóztassék annyi türelemmel lenni, hogy kihallgasson. . . . hogy ki volt az, ki nem volt? kiről mondtam, vagy kire vonatkozólag mondtam, hogy nem akarom elmondani mindazt, mit egyszer másszor olvastam: erre felelettel senkinek sem tartozom. A „Pesti Napló" feleljen róla: honnan vette. Hogy nem neveztem senkit, tudja a t. ház; különben vegye magára az, a ki magára illőnek tartja. (Helyelés bal felől). Ami a másikat illeti, nem tehetek egyebet,