Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-411

U 111. országos ülés ieczember 21. 1871. tanügy érdeke kívánja: a helyes felfogás t nyilvánításától engem ez vissza nem riaszt. Éti ugy fogom fel a dolgot először, hogy midőn, ha széttekintünk az egész világon, Amerikát sem véve ki, felsőbb tanintézetek tandíj nélkül nem léteznek — mert Amerikábau is csak a népiskolai tanítás ingyenes; — akkor neliünk, a kik mindig — és fájdalom nem alaptalanul panaszkodunk szegénységünkről, a tanügyet előmozdító ezen eszközről igy átalánosságban lemondanunk nem lehet. De, hogy ha a tandijt átalánosságban eltőrülnők ; mi lenne eredménye 1 Az, hogy a mit a tanügy költségéből eddig a tandíj fedezett, fedezni kellene az állampénztárnak: az lenne tehát eredménye, miszerint azért, hogy a vagyonos osztály gyermekei a. felsőbb tanulmányokban ingyen részesüljenek: fizessen több adót a legutolsó kapásember is. Ezt én sem igazságosnak, sem, hogy a szokott szóval éljek : demokratikusnak nem tartom. Igenis, határozottan szükségesnek tartom, hogy ott, hol a tandíj, mint aligha nem egyetemünkön is, — tulságig magas, leszállittassék; szükségesnek tartom, hogy történjék oly intézkedés, melynél fogva a szegényebb tanuló tandíj nélkül tanulhasson ; de az ingyen tanulást, egész átalánosságban a vagyonosokat illetőleg: ismétlem, nem tartanám helyesnek és igazságosnak. És mi is lenne annak következése tanügyünk terén, ha a tandíj eltörültetnék az államintézetekben ? természetesen nem maradhatna az fön más intézetekben sem, és hacsak azt nem akarnók, hogy most sem túlságos számú tanintézeteink megfogyjanak: az államnak nemcsak azon költséget kellene pótolni, melyet eddig az általa fenntartott tanintézeteknél a tandíj behozott; de kellene az ily módon megszüntetett intézetek helyett egészen ujakat állitani; tehát az, a mit mig egy felől anyagi szempontból károsnak, más részről, nézetem szerint, a nemzeti szellem szabad fejlődése szempontjából is veszélyesnek tartanék; mert én legalább azt tartom, hogy nincs nagyobb szerencsétlenség, mintha az összes közoktatási ügy az állam - kormány kezében öszpontosittatik, és ha az egész országban sehol és semmi utón sem lehet oktatást nyerni, mint államintézetekben; mert ily módon mindig bizonyos egyoldalúság fogna kifejlődni mindenütt: a helyett, hogy a verseny által a tanintézetekben a szellemi szabad fejlődés előmozdittassék. A másik fontos kérdés, mely itt említtetett, a tanszabadság kérdése. Nem akarom én is magyarázni, hogy mi a tanszabadság ; hanem inkább el akarom mondani, hogy mit tartok a tanszabadság szempontjából az állam jogának, kötelességének, feladatának. Az állam jogának tartom meghatározni, hogy annak, ki az állam keblében valamely pályára akar lépni: mit kell okvetlenül tudnia; de nem tartom az állam jogához tartozónak azt megszabni, hogy hol, kitől, hány óra és hány év alatt kell azt megtanulnia. Ebből folyólag az államnak joga szerintem a vizsgákat kitűzni, azoknak tárgyait az egyes szakokhoz képest meghatározni, és kötelessége gondoskodni, hogy legyenek oly tanintézetek, melyek a legjobbnak tartott terv szerint rendezvék be, ugy, hogy az ország ifjúsága ezen vizsgákra elkészülhessen; és nem is kell félni, hogy ha ez igy történik, ha mindjárt a magántanulás szabadsága is fönmarad, csak legyen meg a vizsgák szigorúsága, hogy ezen tanintézetek üresen fognak maradni: mert ez lesz a legkönnyebb, legjobb, a legtöbbek által követett ut, ezen fog menni a nagy többség s nem fog menni kényszerből, hanem saját akarata és meggyőződése szerint. Ez az, t. ház, miben én az állam feladatát látom a közoktatásra vonatkozólag. Ily értelemben, mint most röviden jeleztem: nem hiszem, hogy a tanszabadság a szülékre nézve, kiknek érdekeiről szó volt itt, ártalmasabbá lenne: mert, a ki nem akar tanulni, a ki korhely akar lenni, ha beadatik is távol a szülői háztól fekvő valamely város tanodájába : épen ugy nem íog tanulni, és épen ugy fog korhelykedni, csakhogy drágábban nem tanul; a ki pedig tanulni akar, az megtalálja módját. Nemcsak egy ut vezet Rómába. Most mielőtt beszédemet e tárgy felett, melyről annyit ós oly sokat lehetne mondani, beíejezném : szabad legyen elmondanom azon meggyőződésemet, hogy én is részemről a tanügy kérdését hazánkra vonatkozólag egyik legfontosabb kérdésnek tekintem. De bármily fontosnak is tekintsem ezt, bármennyire is készek legyünk mindnyájan e szempontból áldozni: mégis itt e képviselőház kebelében nem szabad egyoldalulag tekinteni ezen ügyet ; hanem midőn ezen ügyet tekintjük, midőn az ennek számára megszavazandó összegekről szólunk: tekintettel kell lenni az állam egyéb szükségleteire, tekintettel az annyit emlegetett adózóknak anyagi érdekére is. Nem lehet megtagadni azon költséget, mely az állam biztonságára okvetlenül szükséges; nem lehet megtagadni azon költséget, mely az állam anyagi fejlődésére okvetlenül szükséges, de mindennél a helytelen költekezés ellen kell szavazni. A szükségesnek megtagadása mindkét irányban azt eredményezné, hogy épen a nevelés ügyét nem tudnók előmozdítani ; mert arra, hogy a közmivelődés haladjon: bizony szüksége van az államnak a biztonságra; hogy nagyobb öszszegek fordíttathassanak a közoktatásra, szűksé-