Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-426

374 426. országos ülés jaunár 22. 1872, kijátszása a helytelen törvényeknek és a kény- t uralmi intézkedéseknek; szóval: minden szabadelvű iró igyekezni fog azon, hogy véleményét, daczára a kényuralmi rendeleteknek: mégis tudtára adja azoknak, a kiknek érdekében tenni vél. Ezek következtében, és mindig csak a cautiót tartva szem előtt, bátor vagyok még azt is megjegyezni, hogy arra, hogy a vélemények nyilvánuljanak ; uem szükséges napi- vagy hetilap. Egy röpiratnak sokszor, kivált ott, a hol a sajtó bilincsekben nyög; vagy a vélemény szabad .nyilatkozhatása gátolva van: sokkal több hatásuk van, minta hirlapoknak. Böpiratban, a mely ellenében nincsen cautió, mindent el lehet mondani: mért nem követeli tehát a törvény a cautiót a röpiratokra nézve? Pedig ezekre nemcsak hogy nincsen cautio; de most már még azon garantia is el van törölve, a mi némileg garantiának volt vehető, hogy t. i. a nyomdákra nézve szintén el van a cautio törölve. A röpiratok ellenében tehát, melyekben mindent el lehet mondani, a minek terjedésétől a kormány fél : nincsen semmi garantia ; mig a hírlapok ellenében, melyeknek már az által, hogy a hirlapolvasó-közönség irányában bizonyos kötelezettséget vállaltak ma gukra: nem is lehet azon szabadsággal roszat tenni, hogy ha volna reá hajlandóságuk is, mint a röpirat Írójának; a hírlapirodalom ellenében a cautio mégis föntartatik. Mert tény az, t. ház, hogy akármikép szépittessék a dolog, ha az formai kérdésnek tekintetik is: de tény az, hogy a cautio feladata főleg az, hogy egy lap megindulását nehezítse. Ez a valódi ok, és azért bátor vagyok figyelmeztetni a t. kormányt és a t. képviselőházat, hogy ne veszítsék szem elől, hogy országunkban mily nagy szükség van arra, hogy a magyar olvasóközönség fejlődjék; mily nagy szükség van arra, hogy fiz olvasóközönség gyarapodjék. Ne méltóztassanak, kivált miután határozata is van már e tárgyban a háznak: ismét felállítani egyikét azon gátoknak, melyek a kívánt czél elérésének korlátozására szolgáltak. Én meg vagyok győződve, hogy ha a miniszter úrtól, vagy pedig valamely más minisztertársától itt a folyosón kérdezném, hogy tulajdonképen mi oka a cautio eltörlése iránti ellenzésnek, oly fóron: feleletet kapnék, hogy nem akarják, mikép mindenféle zuglap, mindenféle nyelven nemzetiségi agitatiókra eszköz legyen. Magunk előtt se titkoljunk el semmit. Hiszen nem gátolunk meg ezzel semmit. Méltóztatnak látni, hogy azon lapok részére, melyek ártalmasok: mindig megvan a cautio ; valamint, hogy ha igazán akarnak agitálni, nem tudom kik a nemzetiségi agitátorok közül rósz irányban : mindenkor meg fogják találni a cautiot. De a ki nem találja meg: az igen gyakran tehetséges, becsületes magyar iró, — minden párttekintet nélkül beszélek, — ki talán hivatást érez magában arra, hogy hirlap szerkesztésre adja magát, és hogy a nemzet érdekében a hírlapirodalom terén működjék; de kinek nincsenek pártfogói, mert önálló gondolkozású ember; és az rendesen elő szokott fordulni, hogy minél inkább önálló gondolkozású valaki: annál kevésbbé vannak pártfogói. Ennek a cautiot le kell tenni, mielőtt még egy bernit is irna és kiadna. Honnan vegye? Nem mondom, hogy akkor sikerülni fog minden becsületes magyar írónak lapot kiadni; de legalább meg lesz adva a tehetségeknek a versenyzés lehetősége, a mi most szűk körre van szoritva. Nem akarom ismételni, mit a múlt alKalommal voltam bátor előadni, hogy miként van az, hogy azok is, a kik több-kevesebb tehetséggel a cautionalis vár erősségébe jutottak, és e monopóliumot élvezik, kiknek igazán érdekökben volna a cautiót védeni: mégis a cautio eltörlése mellett harczolnak. Teszszük ezt, eltekintve a többi októl, a magyar nyelv mivelődése szempontjából. Mi kívánjuk a cautio eltörlését minélelőbb, hogy a magyar olvasó közönség nagyobbodjék. És miután a t. háznak már határozata is van, és miután a miniszter ur a múlt alkalommal is inkább viczezelt a cautio felett, mintsem, hogy azt védelmezte volna: akkor én elvártam volna, kivált bizonyos tények tudomása után, a melyekről a hírlapok értesültek, hogy azon t. pártnak főnöke sem helyesli a cautio megtartását, elvártam volna azt, hogy ha a miniszter ur csak formai dolgot lát ezen kérdésben, álljon elő egy törvényjavaslattal, és mondja azt: itt nincs helye ezen dolognak, de itt a törvényjavaslat; (Igás, igaz! bal felől) ez bebizonyítja, hogy most csak azért nem kívánjuk a cautiót eltörülni, mert az nem ide való: de íme ezen uj törvényjavaslattal meg akarjuk azt szüntetni. Miután azonban ez nem történt meg: pártolom a központi bizottság véleményét. (Helyeslés lalfelől.) Máttyus Arisztid: T. képviselőház! Azok után, miket az előttem szóló t. képviselőtársaim, különösen pedig Csernatony képviselőtársam elmondott, csak néhány rövid észrevételre fogok szorítkozni. Engedje meg a t. ház, hogy előadásomban szokott őszinteséggel és épen olyan tartózkodás nélkül, mint azt Csernátonyi képviselőtársam tette: magam részéről is azon meggyőződésemnek adjak kifejezést, hogy a mélyen t. kormány az előadott indokon kivül, más indok által vezéreltetett akkor, midőn a cautio eltörlését ellenzé ; és én nem tehetek róla — bármennyire szeretek a politikában elővigyázó lenni, — ha nem leszek