Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-426

42fi. országos fll * január 22. 1872. 375 eléggé képes előrelátó lenni; mégis azt gondolom, hogy ezen ügy kívánja, parancsolja, hogy azon indokokról is szóljunk, melyek a kormányt nagyon valószínűleg vezérelték, de melyeket csak tartogat és itt a ház előtt fői nem fejt. Mielőtt erre térnék, a t. miniszter ur három észrevételét, — mert csak hármat méltóztatott felhozni — akarom megczáfolni; az hiszem szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy megezáfolom : mert hisz ez indokokat igazán ugy adta elő a miniszter ur, mintha csak azt akarná kifejezni, a mit maga is csak feltételez, ós melyeknél maga sem fektet súlyt arra: vajon ezen formai indokok helyesek-e vagy nem? Azt mondotta az igen t. miniszter ur, hogy a sajtótőrvények nem tartoznak az ipartörvény .keretébe. Nem is akarjuk mi az ipartörvény keretébe vonni a sajtótörvényeket; de át akarjuk venni az ipartörvénybe azt, még pedig oly módon, hogy eltöröljük azt, a mi nem való a sajtótörvénybe t. i. a hírlapi cautiot, (Helyeslés.) Ez az, mi a dolog nehézségét mindjárt alaptalannak tünteti fel. Azt mondja az igen t. miniszter ur : kivettük az ipartörvényből az ügyvédeket, az orvosokat, stb. kivettük a 103-ik §-ban elősorolt foglalkozásokat. Igenis kivettük, mert szükségesnek tartottuk. Ellenkezőleg ezeket is kivettük, épen mert kivenni szükségesnek tartjuk; és azt hiszem, hogy a központi bizottság is ezen nézetben volt; mert akkor: midőa a közélet a közérdek oly szorosan van érintve az orvosok és ügyvédek által, midőn nemzetgazdászatunk fejletlen viszonyainál fogva a bányaipar oly véghetetlen nagy mérvben van érdekelve". szükségesnek tartottuk ezen foglalkozásokat különösen szabályozni; mert nem találtunk ezekre elég garantiát az átalános ipartörvényben. (Helyeslés.) Erre nézve a felhozott indok nem áll; mert az igen t. miniszter ur csak formai nehézséget fedez fel, és csak formai nehézségről beszél, és maga sem állítja azt, hogy azért akarja megtartani a cautiot, mert szükségesnek tartja a dolog érdeménél fogva, de csakis alaki tekintetnél fogva. De a három indok közül az, hogy az 1848-ki sajtótörvény egész organismusa megingattatnék, ha ma a hírlap biztosítékot eltörölnők: ez felfogásom szerint a legalaptalanabb indok; és bocsánatot kérek az igen t. miniszter úrtól, ha ezen indok ugy tűnik fel előttem : mintha arra calculálna, hogy azok, a kik a cautio eltörlése mellett vannak, a sajtótörvényt nem ismerik. Én nem tartozom ezek közé: mert én igen jól ismerem, és a sajtótörvényre való hivatkozással és arra támaszkodva vagyok bátor állítani, -hogy ellentétben a miniszter ur állításával a sajtó törvénynek a cautióra vonatkozó rendelete kitörölhető, kihagyható anélkül, hogy az egész sajtótörvény rendszere egy hajszálnyira is e'rintve legyen. Az 1848-iki XVIII. törvényczikk 30. szakaszában van a hirlapbiztositék, mint méltóztatnak tudni, megemlítve, és még ezen szakasznak is csak két pontjában, különben az egész sajtótörvényben szó sincs róla; az egész sajtótörvényben, hol a sajtóvétségek, hol a bírói eljárás tárgyaltatik, hol a nyomdákról, a könyvárusokról, hol az időszaki lapokról van szó: szóval azon é fejezetben, mely magába foglalja a sajtótörvényt : csak mint egy tüskebokor a virágos kertben, olyan minden összefüggés nélkül van azon két pont a 30-ik szakaszba beiktatva, mely a hirlapbiztositékról szók A 30-ik szakaszt magát sem kellene megváltoztatni, mert, — ez volt leginkább az ellenvetés, s ezt tartozom, mint jogász leginkább megczáfolni, — mert a 30-ik szakasz 1-ső pontja, — t. i. „1-ször. Mely hatóságban a lap megjelenend, annak alispánjához, főkapitányához, grófjához, polgármesteréhez benyujtatik a nyilatkozat, melyben ki leend téve a tulajdonos, vagy felelős kiadó, vagy felelős szerkesztő neve, lakása és a nyomda, melyben a lap nyomatni fog, s a hatóság elnöke ezt a minisztériumnak bejelenteni köteles" —mondom ezen első pont megmaradhat, mint szükséges : nem a két pontban mindjárt nyomban jövő hirlapbiztositék szempontjából; de azért, hogy a felelős szerkesztőt, kiadót, nyomdatulajdonost a sajtótörvény értelmében felelősségre lehessen vonni, akkor, midőn az arra rendelt közegek azt hiszik, hogy sajtóvétség fön forog. A második pontban, — és ez az a tüskebokor a virágos kertben — az mondatik, ha a lap naponkint jelenik meg tiz ezer; ha ritkábban jelenik meg öt ezer forint tétetik le készpénzben stb. A harmadik pont pedig azt mondja, hogy a „sajtó vétségérti elmarasztalás esetében a. pénzbüntetés e cautioból vonatik le* stb. A második, harmadik pont tehát egyedül az, mely a hirlapbiztositékról szól. Mennyiben tartozik oda? csak annyiban a mennyiben arról intézkedik, hogy a kiszabott pénzbírság az ott elrendelt biztosítékból vonassék le. Ha kihagyjuk e két pontot, melyben a biztosíték foglaltatik s a harmadikat, melyben az mondatik, hogy a pénzbírság a cautioból vonandó le : akkor anélkül, hogy az egész sajtótörvény rendszerét csak érintenők is, — a virágos kertből e tüskebokrot, mely nem oda való, kidobhatjuk. (Helyeslés bal felől.) A sajtóügyekkel részemről mint jogász ismételten foglalkoztam. A sajtótörvényeknek szövegét, az eljárás módját, a törvény szellemét, minden szerénytelenség nél-