Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-426

358 426. országos lile- január 22. 1872. sithetők, kik azon kellékeknek megfelelnek és I azért, ha Magyarországban, vagy Erdélyben oly csángó ifjak járnak, kik képesítve vannak arra, hogy mind elömenetelöknél, mind szegénysegöknel fogva, ezen ösztöndíjakban részesittethessenek : én azokat az ösztöndíjakban részesítem, de egyenlő feltételek mellett, a mennyiben t. i. épen olyan jók, mint a belföldiek; mert hogy ezekre nézve különös kiváltság mondassék ki: azt sem az alapítványok természetével, sem az igazsággal és méltányossággal összeegyeztethetőnek nem tartanám és azért a pénzügyi bizottság véleményét elfogadom. Török Albert:Nem akarom, hogy a felmerült kérdés — kényes természeténél fogva — ezúttal hosszas vitára adjon alkalmat; ugyanazért csakis egy pár észrevételre szorítkozom. A csángó magyarok állapota a sajtó és irodalom terén illustrálva levén, abbó

1 kitűnik, hogy a közel 60,000 lelkekből álló fajrokonaink nevelése oly hanyag és ferde irányban kezeltetik, miszerint azok rövid időn nyelvöket és nemzetiségűket el fogják veszíteni. Történtek ugyan társadalmi és egyházi téren a csángók nevelésének orvoslására tiszteletre méltó kísérletek, de mindezek részint nemzetiségi, részint felekezeti félté- j kenykedések miatt eredménytelenek maradtak. Nézetem szerint itt a törvényhozásnak kell tenni valamit; — sőt nem habozom kijelenteni azt is, hogy ez a törvényhozásnak erkölcsi kötelessége. Maga, a pénzügyi bizottság is elvileg ezeu álláspontban osztozni látszik akkor, midőn a közoktatásügyi minisztert e kérdésben utasítani határozta. Azonban a t. közoktatási miniszter urnák nyilatkozata után nem igen valószínű, hogy ezen csángó magyar ifjak, akár állami, akár felekezeti, akár magán természetű ösztöndijakban részesíthetők lennének. Mi Lázár képviselőtársam indítványát illeti, igaz, hogy az indítvány a csángókérdést egész fontosságában nem karoltafel, sőt annak nemzetközi oldalát is teljesen mellőzte, és ez, nézetem szerint, helyesen történt, s ebben rejlik az indítvány lényegének ereje. Mert az indítvány azon teendőt, mit a törvényhozásnak tennie kell, és tennie lehet : kellő óvatossággal, és gyakorlati felfogással oldotta meg : Kérem a t. házat méltóztassék Lázár indítványát elfogadni s az abban kijelölt ösztöndijakat a közoktatási tárcza rovására megszavazni. Közösügyes szomorú állapotaink, melyek hazánkat a külügyekbe való minden befolyástól eltiltják, nem engedik reménylenünk, hogy diplomaticai utón valamit csángó testvéreink megmentésére tehessünk, s igy nem marad más, mint a nevelésügy tere; itt a szellemi téren kell felgyújtanunk azon világító tornyot, melynek szétáradozó lángjából el kell, hogy jusson egy sugár azon veszendőbe indult nép közé is, hogy felmutassa nekik az utat az ős haza felé, s megismertesse azon érdekeltséget, melylyel az édes anya távol elszakadt gyermeke iránt viseltetik. En, ki e kérdést tüzetesen tanulmányoztam, s ki azon nagy veszteség horderejét, mely nemzetünket fenyegeti, ismerem és átérzem: örömest csatlakozom Lázár Ádám képviselőtársam indítványához ; csak azt kívánom hozzá adni, hogy a kérdéses ösztöndijakkal, az udvarhelyi, marosvásárhelyi ós dévai iskolákon kivül láttassanak el a csik-somlyai, sepsi-szent-györgyi gymnásiumok és a hosszufalusi felsőbb népiskola is, mint a keleti határszélhez legközelebb eső tanodák és hogy az alapítványok csángó és kivándorolt székely testvéreink számára tétessenek. Ily ösztöndijak alapítását a román kormány egyátalábau nem roszalhatja, mert ösztöndijak az erdélyi románok számára szintén vannak a Dunafejedelemségekben, ez oly természeti és humanisticus czél, a mely iránt féltékenykedni bizonynyal senki sem fog. A pénzügyi bizottságnak az indítvány ellen felhozott érve nagyon gyenge kibúvó ajtó, a melyen át az országgyűlés a nagy felelősség elől el nem menekülhet; mert a mi székelyföldi iskoláink nagyon szükmarkulag vannak ellátva ösztöndijakkal, s mivel ezek csak belföldiek által élvezhetők : arra külföldön lévő csángó testvéreink egyátalábau nem pályázhatnak. Az itt röviden felhozattak is meg fogják, nem kétlem, a t. ház minden tagját győzni arról, hogy itt tenni és pedig gyorsan kell tenni. Itt nem a kérdés elodázása, hanem nemzetünk veszendőbe indult drága örökségének megmentéséről van szó ; itt nem szabad azt tekintenünk, hogy az indítvány az ellenzék részéről jött; hanem gyorsan kell tenni, mert a mulasztás kipótolhatlan veszteséget vonna maga után. De én minden további buzdítást szükségfelettinek, sőt a ház hazafiságára sértőnek tartanék, s azért egyszerűen felhívom a t. házat ezen elodázhatlan szent kötelesség teljesítésére. (Élénk helyeslés bal felől.) Orbán Balázs b.: T. ház! Alig van ügy, a mely annyi fájdalmas felszólalást a nemzeti önérzetre való oly gyakori hivatkozást idézett volna elő, mint hazánktól elszakadt csángó testvéreink ügye; mi, kik az ottani, hazánkra nézve káros állapotok ismeretével bírtunk ; mi, kik éreztük, hogy nemzetünknek nemcsak jeleni kötelességet kell teljesitni, hanem a múltnak vétkes mulasztásait is helyre kell hoznia: a sajtó terén s társadalmi utón is, megkisértők a közérdekeltséget oda irányozni és a szórakozó kötelesség érzetet fölrázni. Fájdalom, e törekvésünk mind ez ideig sikertelen volt. Kralovansz-