Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-426

358 426. országos lile- január 22. 1872. sithetők, kik azon kellékeknek megfelelnek és I azért, ha Magyarországban, vagy Erdélyben oly csángó ifjak járnak, kik képesítve vannak arra, hogy mind elömenetelöknél, mind szegénysegöknel fogva, ezen ösztöndíjakban részesittethessenek : én azokat az ösztöndíjakban részesítem, de egyenlő feltételek mellett, a mennyiben t. i. épen olyan jók, mint a belföldiek; mert hogy ezekre nézve különös kiváltság mondassék ki: azt sem az ala­pítványok természetével, sem az igazsággal és méltányossággal összeegyeztethetőnek nem tar­tanám és azért a pénzügyi bizottság véleményét elfogadom. Török Albert:Nem akarom, hogy a felmerült kérdés — kényes természeténél fogva — ezúttal hosszas vitára adjon alkalmat; ugyan­azért csakis egy pár észrevételre szorítkozom. A csángó magyarok állapota a sajtó és iroda­lom terén illustrálva levén, abbó 1 kitűnik, hogy a közel 60,000 lelkekből álló fajrokonaink nevelése oly hanyag és ferde irányban kezeltetik, miszerint azok rövid időn nyelvöket és nemzeti­ségűket el fogják veszíteni. Történtek ugyan tár­sadalmi és egyházi téren a csángók nevelésének orvoslására tiszteletre méltó kísérletek, de mind­ezek részint nemzetiségi, részint felekezeti félté- j kenykedések miatt eredménytelenek maradtak. Nézetem szerint itt a törvényhozásnak kell tenni valamit; — sőt nem habozom kijelenteni azt is, hogy ez a törvényhozásnak erkölcsi köteles­sége. Maga, a pénzügyi bizottság is elvileg ezeu ál­láspontban osztozni látszik akkor, midőn a közok­tatásügyi minisztert e kérdésben utasítani hatá­rozta. Azonban a t. közoktatási miniszter urnák nyilatkozata után nem igen valószínű, hogy ezen csángó magyar ifjak, akár állami, akár felekezeti, akár magán természetű ösztöndijakban részesít­hetők lennének. Mi Lázár képviselőtársam indít­ványát illeti, igaz, hogy az indítvány a csángó­kérdést egész fontosságában nem karoltafel, sőt an­nak nemzetközi oldalát is teljesen mellőzte, és ez, nézetem szerint, helyesen történt, s ebben rejlik az indítvány lényegének ereje. Mert az indít­vány azon teendőt, mit a törvényhozásnak tennie kell, és tennie lehet : kellő óvatosság­gal, és gyakorlati felfogással oldotta meg : Kérem a t. házat méltóztassék Lázár indítványát elfo­gadni s az abban kijelölt ösztöndijakat a köz­oktatási tárcza rovására megszavazni. Közösügyes szomorú állapotaink, melyek ha­zánkat a külügyekbe való minden befolyástól el­tiltják, nem engedik reménylenünk, hogy diplo­maticai utón valamit csángó testvéreink meg­mentésére tehessünk, s igy nem marad más, mint a nevelésügy tere; itt a szellemi téren kell felgyújtanunk azon világító tornyot, melynek szétáradozó lángjából el kell, hogy jusson egy su­gár azon veszendőbe indult nép közé is, hogy felmutassa nekik az utat az ős haza felé, s meg­ismertesse azon érdekeltséget, melylyel az édes anya távol elszakadt gyermeke iránt viseltetik. En, ki e kérdést tüzetesen tanulmányoz­tam, s ki azon nagy veszteség horderejét, mely nemzetünket fenyegeti, ismerem és átérzem: örö­mest csatlakozom Lázár Ádám képviselőtársam indítványához ; csak azt kívánom hozzá adni, hogy a kérdéses ösztöndijakkal, az udvarhelyi, maros­vásárhelyi ós dévai iskolákon kivül láttassanak el a csik-somlyai, sepsi-szent-györgyi gymnásiu­mok és a hosszufalusi felsőbb népiskola is, mint a keleti határszélhez legközelebb eső tanodák és hogy az alapítványok csángó és kivándorolt szé­kely testvéreink számára tétessenek. Ily ösztön­dijak alapítását a román kormány egyátalábau nem roszalhatja, mert ösztöndijak az erdélyi ro­mánok számára szintén vannak a Dunafejedelem­ségekben, ez oly természeti és humanisticus czél, a mely iránt féltékenykedni bizonynyal senki sem fog. A pénzügyi bizottságnak az indítvány el­len felhozott érve nagyon gyenge kibúvó ajtó, a melyen át az országgyűlés a nagy felelősség elől el nem menekülhet; mert a mi székelyföldi iskoláink nagyon szükmarkulag vannak ellátva ösztöndijakkal, s mivel ezek csak belföldiek ál­tal élvezhetők : arra külföldön lévő csángó test­véreink egyátalábau nem pályázhatnak. Az itt röviden felhozattak is meg fogják, nem kétlem, a t. ház minden tagját győzni ar­ról, hogy itt tenni és pedig gyorsan kell tenni. Itt nem a kérdés elodázása, hanem nemzetünk veszendőbe indult drága örökségének megmen­téséről van szó ; itt nem szabad azt tekintenünk, hogy az indítvány az ellenzék részéről jött; ha­nem gyorsan kell tenni, mert a mulasztás kipótol­hatlan veszteséget vonna maga után. De én min­den további buzdítást szükségfelettinek, sőt a ház hazafiságára sértőnek tartanék, s azért egyszerűen felhívom a t. házat ezen elodázhatlan szent kö­telesség teljesítésére. (Élénk helyeslés bal felől.) Orbán Balázs b.: T. ház! Alig van ügy, a mely annyi fájdalmas felszólalást a nem­zeti önérzetre való oly gyakori hivatkozást idé­zett volna elő, mint hazánktól elszakadt csángó testvéreink ügye; mi, kik az ottani, hazánkra nézve káros állapotok ismeretével bírtunk ; mi, kik éreztük, hogy nemzetünknek nemcsak jeleni kötelességet kell teljesitni, hanem a múltnak vétkes mulasztásait is helyre kell hoznia: a sajtó terén s társadalmi utón is, megkisértők a közérdekeltséget oda irányozni és a szórakozó kötelesség érzetet fölrázni. Fájdalom, e törekvé­sünk mind ez ideig sikertelen volt. Kralovansz-

Next

/
Thumbnails
Contents