Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-411

411. országos fili-s deczember 21. !873. 29 érteni, ha azt mondom, hogy erkölcsi bátorság hiánya az, a mi jellemzi politicáját az egyházzal szemben. (Helyeslés). íme! egész Európa retteg, mert attól fél, hogy a mainezi püspök és Kari Marx az ultramontanismus és az internationale a polgárosodás ellen legközelebb össze fognak esküdni. Egész Európa, vagy legalább legműveltebb államférfíainak szeme Magyarországon függ azért, mert emlékeznek a történelemből azon férfias hangra, melyen a magyar királyok, államférfiak, köztök még az oly áhítatos lovag is mint Hunyady János, az oltár tulcsapongó szolgáival szemben beszéltek; és más részről tudják azt, hogy Magyarország azon elassicus földe az apostoli jognak, hol legelőbb megtörhetik azon mozgalom, melyet az ultramontanismus az alkotmány a lelkiismeret szabadságának védve alatt, a modern jogállam ellen megindított; és mit látunk ? Látunk püspököket, kik a király, az államtetszvény jogát lábbal taposva megtámadják hazánk állami souveranitását, még azóta is, hogy átadatott a verbum regium a székesfehérvári püspöknek, már ismét látjuk, hogy most mi daczezal vonakodnak a jezsuita tanárok az ország törvényeinek eleget tenni, nem akarva magukat alávetni az országban a minden egyes tanárt egyaránt kötelező tanári vizsgának. Azt látjuk, hogy a modern jogállam alapelveinek kigúnyol politikai katholikus casinókat alapítanak; s uraim, midőn ezt látjuk, sőt látjuk azt, mint jön létre nem törvényes formának megfelelőleg egy autonómiai congressus; mint jár az a congressus többségének küldöttsége a fejedelem elé, igénybe véve azt, hogy lehetnek hazánkban Magyarországon nagy horderejű, milliókat ; sőt egész nemzetünk jövőjét érdeklő közügyek, melyek az országgyűlés elé nem tartoznak, és midőn mindezekkel szemben azt látjuk, hogy a mininiszter mégis hallgat és még sem terjeszt elő törvényjavaslatot az állam-és egyház közti viszony végleges rendezése iránt a vallásszabadság alapján, midőn ezt látjuk : akkor bizonyára nincs okunk örvendeni. Felhívom a miniszter urat, méltóztassék, ha csak lehet, módját ejteni még a jelen országgyűlésen, hogy az 1868. XXXYIII-ik t. ez. legalább legfontosabb §-ai módosíttassanak, mindenekelőtt pedig nyújtson be törvényjavaslatot az állam és egyház közti viszony szabályozásáról a teljes vallásszabadság alapján. (Élénk helyeslés és éljenzés bal felől). Patrubány Gergely: T. ház! A tanácskozás ily előrehaladt stádiumában ós különösen előttem szóló képviselőtársam nagy szabású beszéde után nem szólanék a fontos, szőnyegen levő tárgyhoz, ha azon gondolat nem lelkesítene, és kötelességszerűen nem ösztönözne, hogy e téren minden porszemet alkalmazni kell, amelyből majd oszlopot emelhetünk. Különösen mert nézetem szerint az egyénnek értéke a családnak állandósága, a társadalom jóléte s az államnak minden hatalma attól függ: mily mértékben s összhangban van kifejlődve annak szellemi és anyagi ereje; s miután ennek alapját a nevelés és közoktatás teszik: azért fontosnak tartom, sőt minden tárczák közül legfontosabbnak ezt, mert az előítéletek és tudatlanságnak az emberi szolgaságra vert bilincseit csak az ismeretek törik meg, mert a szabadságnak igazi őrei és a polgári egyetértésnek kapcsai csak ezek által erősíttetnek meg. Már tapasztalja ennek a mostani korszak különösen egy mUryban hatását. Ki )iem emlékezik a vallási súrlódásokra, melyek államokat, de sőt világrészeket renditettek meg? Ha ezek háttérbe szorultak: nem más okozta azt, mint épen a nevelés és oktatás alapján létrejött műveltségi állapot, és azt hiszem, hogy épen ngy, reánk nézve belkormányzatilag is fontos nemzetiségi kérdés is a vallási kérdéseknek szerepére fog jutni: mert be fogják látni az államnak minden polgárai, hogy van még egy magasabb eszme, melynek alá kell rendelni a kisebb érdekeket és ez a jól értelmezett szabadságnak eszméje. Ezeknélfogva, midőn a 1867-ik év hazánk életében uj korszakot alkotott : megvallom, az volt legfontosabb és leglényegesebb szemem előtt, minek lelkemből .örültem, hogy a nevelés és a közoktatás ügye ismét az ország kezébe lett letéve. Nem akarok hosszasabban kiterjeszkedni a szőnyegen levő kérdés fontosságának elemezésére, mert - félek, hogy megsértem azon tiszteletet, melylyel a ház minden egyes tagja viseltetik ezen tárcza iránt; hanem áttérek némely mondandók és megjegyzendőkre, melyek ugyan nagyon kevésre olvadtak azok után, a mik már elmondattak. (Halljuk!) Egyátalában igen nehéz dolognak tartom megbírálni azt, mi előttünk fekszik; mert hiányzanak, — mint az előttem szólók már megjegyezték — a statistikai adatok: hogy minő számban vannak s milyenek az országban a tanerők, a taneszközök és hogyan alkalmaztatnak ? Ezeknek pontos figyelembe vétele nélkül nem lehet objectiv és helyes bírálatot mondani. Azután figyelembe kellene venni, hogy azon idő óta, mióta az oktatás ügyi tárcza az igen t. miniszter ur kezében van: mi történt ? mi volt ? mi van? és mi remélhető? és e tekintetben nem lehet, hogy vissza ne emlékezzem boldog emlékű