Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-425
425. országos ülés január 20. 1872. 339 szintén nem oly világos és tiszta igazság, mint a minőnek íeltüntették. De már akárhogy legyen ez ; — a legfurcsább az, midőn az mondatik, itt, hogy igen is , mihelyt a felség kimondotta, hogy beszünteti az absolutismust: azonnal alkotmányosok lettek a határőrvidékek, és mégis hozzáfognak és octroyalnak számukra. Ez tehát anomália, midőn azt mondják: szabad vagy nép, de én szabom meg számodra a szervezeti törvényeket, én határozom meg, hogy mit tégy. Ez alkotmányellenes eljárás, t. miniszter ur! Ugy az egyik, mint a másik szónok, t. i. Tisza Kálmán és a miniszter ur nagyon kikeltek Miletics képviselőtársam azon nézete ellen, hogy a bánsági határőrvidéket bizonyos gyülekezetre kellett volna behívni és a teendők iránt yéleményét meghallgatni. Móricz Pál (közbeszól:) Nincs Bánság. Babes Vincze: Azt mondtam, hogy bánsági határőrvidék. Móricz Pál: Magyar határőrvidék. (Helyeslés.) Babes Vincze: Minden geográfiában ugy áll. Móricz Pál: A BaeVkorszak geográfiáiban. Babes Vincze: Én nem hivatkozom a Bach-féle statistikára, hanem Fényes Elek statistikájára, az is csak bánsági határőrvidékről szól. Ez épen olyan tájnév, mint Bihar, Kunság vagy Alföld, és az ország integritásának nem praejudical. Ez oly észrevétel, melyet akkor, mikor ily fontos dolgokról van szó: nem tartok figyelembevehetőnek. Ismétlem tehát: a határőrvidék egy eonfereütiára, egy gyülekezetre lett volna összehívandó, hogy kihallgattatván, kitudatott volna akarata, és a szerint, legalább annak figyelembevételével történtek volna a szükségelt intézke dések. Ezt másik országgyűlésnek tartja igen t. Tisza Kálmán képviselő ur; én pedig azt tartom, hogy ez az alkotmányosság kezdetén a legtermészetesebb, legvilágosabb dolog. Mihelyest a miniszter ur és Tisza Kálmán képviselő ur megengedik, sőt követelik, hogy lényegében nem lehetett volna behozni azonnal az alkotmányosságot a határőrvidéken, — csupán a külső formát pedig nem volt tanácsos megtartani : akkor nem maradt, nem lehetett más hátra, mint kihallgatni azokat, kikről intézkedni akarunk. Hiszen az egész köz- és államéletben ez átalános szabály, és ez sokkal jobb, mintha intézkedünk valakiről náluk nélkül. Én azt állítom, hogy ezen t. házban igen kevesen vannak, akik teljesen ismerik a határőrvidék viszonyait és népét. Ez nemis lehetséges, hacsak talán némeiy hiányos könyvekből, vagy hírlapi czikkekből: mert egyikünknek sem volt ott befolyása; ki voltunk zárva onnan. Már most mi, kikben tulajdonképen a morális qualifieatio hiányzik ama népességekrőli intézkedésre, mi akarunk intézkedni, illetőleg a kormány intézkedéseit megbírálni és helybenhagyni ?! — és ezt önök alkotmányos eljárásnak mondják ?! Igaz, olyan esetben, midőn valamely országba vagy országrészbe be akarják hozni az alkotmányosságot: természetszerűleg octroyálással kell kezdeni; de hogy ezen eljárás legitim legyen: szükséges előbb kihallgatni azokat, kikről intézkedni akarunk; mert különben nem veszik komolyan az alkotmányosságot, ha azt mondjuk, hogy alkotmányosságot akarunk behozni, de az alatt folytonosan octroyálunk. Én ismerem azon rendeleteket s intézkedéseket, mik a határőrvidéken életbeléptettettek, és mondhatom, hogy azok átalában igen rósz benyomást tettek s többnyire károsak; és ha vannak -egyes pontok, melyekkel némileg meg lehetnek ott elégedve, főleg némely városokban: azok olyan pontok, a melyek épen a városok részéről történt befolyás következtében hozattak. Egyátalában azt tartom, hogy nagyon alkotmányellenes szellemet mutat az, ki alkotmányosságot színlelve, a nép véleményét, óhajait ki nem puhatolja, hanem önkényt intézkedik. Átmegyek a pénzügyi kérdésre. Itt sok vitatásnak lehetne helye, ha azt akarnók megtudni, hogy mi tulajdonképen az igazság? En azt gondolom, hogy nem is beszélhetünk e kérdésről helyesen, mert hisz miről van szó? A határőrvidék népességének vagyonáról? De van-e az itt képviselve ? sőt van-e valaki itt, ki mandátummal bír ez iránt ? Azt gondolom nincs. Már ez maga is anomália. Alkotmányosok akarunk lenni, és alkotmányt azok számára is szabni és azon nép nincs itt képviselve. Ama nép érdekei- és terheiről beszélünk, s alig ismerjük azokat; azok pedig, kik ismernék, mint mondám, nincsenek itt. Én részemről azt tartom, ha csakugyan alkotmányosak akarunk lenni: ugy tartsuk meg az alkotmányossági elveket s ott, hol phisikai akadályok nem engedik azt, ott ne vessük, ne taszítsuk el, mint miniszter ur védeni méltóztatott, a formákat; hanem tartsuk meg legalább ezeket: mert sokszor a formák által megmentjük az alkotmányosság eszméjét és sok panasznak elejét veszszük. Én meg vagyok győződve, hogy ha a határőrvidék egy conferentiára vagy congressusra összehivatott volnál, és annak méltányos követelései alapján hozattak volna azon rendeletek, melyek életbe léptettettek nála nélkül: a határőrvidék népe sem kifogásolta volna azokat, s panaszra oka alig lett volna. Ha pedig 43*
