Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-425

425. országos ülés január 20. 1872. 339 szintén nem oly világos és tiszta igazság, mint a minőnek íeltüntették. De már akárhogy legyen ez ; — a legfurcsább az, midőn az mondatik, itt, hogy igen is , mihelyt a felség kimondotta, hogy beszünteti az absolutismust: azonnal alkot­mányosok lettek a határőrvidékek, és mégis hozzáfognak és octroyalnak számukra. Ez tehát anomália, midőn azt mondják: szabad vagy nép, de én szabom meg számodra a szervezeti törvé­nyeket, én határozom meg, hogy mit tégy. Ez alkotmányellenes eljárás, t. miniszter ur! Ugy az egyik, mint a másik szónok, t. i. Tisza Kálmán és a miniszter ur nagyon kikel­tek Miletics képviselőtársam azon nézete ellen, hogy a bánsági határőrvidéket bizonyos gyüle­kezetre kellett volna behívni és a teendők iránt yéleményét meghallgatni. Móricz Pál (közbeszól:) Nincs Bánság. Babes Vincze: Azt mondtam, hogy bánsági határőrvidék. Móricz Pál: Magyar határőrvidék. (He­lyeslés.) Babes Vincze: Minden geográfiában ugy áll. Móricz Pál: A BaeVkorszak geográ­fiáiban. Babes Vincze: Én nem hivatkozom a Bach-féle statistikára, hanem Fényes Elek sta­tistikájára, az is csak bánsági határőrvidékről szól. Ez épen olyan tájnév, mint Bihar, Kunság vagy Alföld, és az ország integritásának nem praejudical. Ez oly észrevétel, melyet akkor, mi­kor ily fontos dolgokról van szó: nem tartok figyelembevehetőnek. Ismétlem tehát: a határőrvidék egy eonfe­reütiára, egy gyülekezetre lett volna összehí­vandó, hogy kihallgattatván, kitudatott volna akarata, és a szerint, legalább annak figyelembe­vételével történtek volna a szükségelt intézke dések. Ezt másik országgyűlésnek tartja igen t. Tisza Kálmán képviselő ur; én pedig azt tartom, hogy ez az alkotmányosság kezdetén a legter­mészetesebb, legvilágosabb dolog. Mihelyest a mi­niszter ur és Tisza Kálmán képviselő ur meg­engedik, sőt követelik, hogy lényegében nem lehetett volna behozni azonnal az alkotmányos­ságot a határőrvidéken, — csupán a külső for­mát pedig nem volt tanácsos megtartani : akkor nem maradt, nem lehetett más hátra, mint ki­hallgatni azokat, kikről intézkedni akarunk. Hiszen az egész köz- és államéletben ez áta­lános szabály, és ez sokkal jobb, mintha intéz­kedünk valakiről náluk nélkül. Én azt állítom, hogy ezen t. házban igen kevesen vannak, akik teljesen ismerik a határ­őrvidék viszonyait és népét. Ez nemis lehetséges, hacsak talán némeiy hiányos könyvekből, vagy hírlapi czikkekből: mert egyikünknek sem volt ott befolyása; ki voltunk zárva onnan. Már most mi, kikben tulajdonképen a morális qualifieatio hiányzik ama népességekrőli intézkedésre, mi akarunk intézkedni, illetőleg a kormány intéz­kedéseit megbírálni és helybenhagyni ?! — és ezt önök alkotmányos eljárásnak mondják ?! Igaz, olyan esetben, midőn valamely országba vagy országrészbe be akarják hozni az alkotmányos­ságot: természetszerűleg octroyálással kell kez­deni; de hogy ezen eljárás legitim legyen: szük­séges előbb kihallgatni azokat, kikről intézkedni akarunk; mert különben nem veszik komolyan az alkotmányosságot, ha azt mondjuk, hogy al­kotmányosságot akarunk behozni, de az alatt folytonosan octroyálunk. Én ismerem azon rendeleteket s intézkedé­seket, mik a határőrvidéken életbeléptettettek, és mondhatom, hogy azok átalában igen rósz be­nyomást tettek s többnyire károsak; és ha van­nak -egyes pontok, melyekkel némileg meg lehet­nek ott elégedve, főleg némely városokban: azok olyan pontok, a melyek épen a városok részé­ről történt befolyás következtében hozattak. Egyátalában azt tartom, hogy nagyon alkot­mányellenes szellemet mutat az, ki alkotmá­nyosságot színlelve, a nép véleményét, óhajait ki nem puhatolja, hanem önkényt intézkedik. Átmegyek a pénzügyi kérdésre. Itt sok vi­tatásnak lehetne helye, ha azt akarnók meg­tudni, hogy mi tulajdonképen az igazság? En azt gondolom, hogy nem is beszélhetünk e kérdésről helyesen, mert hisz miről van szó? A határőrvidék népességének vagyonáról? De van-e az itt képviselve ? sőt van-e valaki itt, ki mandátummal bír ez iránt ? Azt gondolom nincs. Már ez maga is anomália. Alkotmányosok aka­runk lenni, és alkotmányt azok számára is szabni és azon nép nincs itt képviselve. Ama nép érdekei- és terheiről beszélünk, s alig is­merjük azokat; azok pedig, kik ismernék, mint mondám, nincsenek itt. Én részemről azt tartom, ha csakugyan al­kotmányosak akarunk lenni: ugy tartsuk meg az alkotmányossági elveket s ott, hol phisikai akadályok nem engedik azt, ott ne vessük, ne taszítsuk el, mint miniszter ur védeni méltóz­tatott, a formákat; hanem tartsuk meg legalább ezeket: mert sokszor a formák által megment­jük az alkotmányosság eszméjét és sok panasz­nak elejét veszszük. Én meg vagyok győződve, hogy ha a határőrvidék egy conferentiára vagy congressusra összehivatott volnál, és annak mél­tányos követelései alapján hozattak volna azon rendeletek, melyek életbe léptettettek nála nélkül: a határőrvidék népe sem kifogásolta volna azo­kat, s panaszra oka alig lett volna. Ha pedig 43*

Next

/
Thumbnails
Contents