Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-411
26 411. országos ülés deczeinUer 81. I87J a gyakorlati életbe, hanem egy egész organieus ismeretkört, mely az egyetemen az illetőknek egyúttal propaedeutieául szolgálhat. Megvallom őszintén, hogy ezen középtanodai szabályrendelet messze elütt ezen tervezettől nemcsak a görög nyelvre nézve, hanem anynyira elütt az még a természettudományok, történelem, sőt hazai irodalom tananyagának beosztására nézve is, miszerint arra a meggyőződésre kell jutnia az embernek, hogy a ki ezen tervezetet készítette, ki ott az órák s tantárgyak számát csoportosította : egyátalában véve nem foglalkozott hazai középtanodáink statistikájával. E statistika szerint köztudomásúlag, az első gymnasiumi osztályba belépő 1 00 iíju közöl csak 20 megy fel a 8-ik osztályba. Tehát mit várhatnak oly szabályrendelettől, mely ekként osztja be a tantárgyakat ? Hisz igy okvetlenül be kell következnie annak, hogy a 4., 5., 6. vagy 7-ik osztályból kimaradt ifjak nem visznek magokkal semmi használhatót ki a gyakorlati életbe, hanem csak töredéket. {Helyeslés. Felkiáltások: Igaz !) Igen sajnálom azt, uraim, hogy nem siettetett jobban a középtanodai reformnak törvény általi meghatározása már csak azért is, hogy középtanodai tanáraink, kik pedig oly fontos factoraí nemzeti közművelődésünknek : kénytelenek mindeddig nyomorú fizetés mellett vesztegelni. Csak egy ily törvény megalkotásától várom azt, hogy a képviselőház emancipálja magát a takarékoskodó halogatás azon nyomása alól, mely ily törvény hiányában a budget ezen tételénél még mindig ránehezül. Mi a népnevelést illeti, erre nézve igen sok mondani valóm van. (Halljuk!) Miután az idő igen rövid, csak a legszükségesebbekre fogok szorítkozni. (Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy sem a zárszámadás nincs előttünk ; sem az > hogy a miniszter az előirányzatban, előterjesztésében a 703,000 néhány frtnak specialitását nem adta elő; országszerte hallani a legkeserűbb kifakadásokat azon visszaélések ellenében, melyek az egyes tanfelügyelők ügyetlensége, az iskolaszékek, tanácsok esetlen ajánló kijelölése folytán mind az államsegély, mind a taneszközök, mind a tanítói gratificatiok kijuttatásánál előfordultak. A miniszter ez esetben nem igazolhatja magát mindaddig: mig specialisalását nem adja elő ezen 703,000 frtnak. S nem adja elő a zárszámadást, hogy azon nagy összeget, mely a múlt évben ezen czélra megszavazva lön, hova fordította. Fölösleges mondanom, hogy a tanítók legtöbbje, nagyon kevés kivétellel, ugyanazon állapotban vannak, mint a melyben voltak akkor, midőn az 1868. XXXVIII. törvényczikk alkottatott. Sokszor íöl lett hozva már e házban is, menynyire szükséges volna e törvényczikk revideálása. * Szükséges volna azt revideálni; mondhatom már magánál azon 5%-es pótadó nehézségénél fogva, melyre nézve a pénzügyminiszterrel egyetértésben a miniszter ur a képviselőház elé mégis tán nem sokára javaslatot fog terjeszteni. Szükséges pedig ez azon benső nehézségeknél fogva még inkább, melyek ezen törvény egyes §-aiban nyilatkoznak, és mely nehézségek folytán ugyszólva nem is lehet e törvényt nevezetesebb momentumaiban végrehajtani. Hogy csakugyan minő összeütközésekre ad alkalmat maga ezen törvény, és mennyire lehet azt félremagyarázni: azt, ugy hiszem, semmisem mutatja ki annyira, mint azon rendeletek, melyeket a miniszter ur ezelőtt néhány hóval az iskolatanács tagjainak napidijaira nézve és a községek községi iskoláinak állami segélyezésére nézve kiadott. Már egy alkalommal felhoztam e házban, hogy én ezekben formális megsértését látom a törvénynek, és ez értelemben nyilatkozott PestI megye iskolatanácsa; a miniszter urnák azonban maradt minden esetre ugyancsak e törvény §§-ban, habár gyenge kibúvó ajtaja, melyen át, ha nem is igazolhatja magát tökéletesen; de legalább egyelőre félrevonulhat. Ezeken gyökeresen segitni uraim csak ugy j lehet, ha revideáljuk ezen szellemében, elveiben I igen-igen kitűnő, de szerkezetében valóban szerencsétlen törvényt! Részemről bátor voltam már ezelőtt sok hónappal, — gondolom a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával — benyújtani erre nézve egy határozati javaslatot, melyet alkalmilag megújítva fogok ajánlani a tisztelt háznak. Itt e pontnál, a népnevelés nagy kérdésénél élőmbe ötlik a tanfelügyelők kérdése. Ez talán a legkevésbbé népszerű tárgy, a melyet átalában véve a képviselőházban, összeköttetésben a népnevelésseí, előhozni lehet; nem is hoznám itt azt elő, ha nem tudnám, hogy mennyi félreértésre szolgál még mai napig is okul ez intézkedés. Legszerencsétlenebbek voltak azon kinevezések, kétségkívül a kormány összes kinevezései közt, melyeket a boldogult nagyszellemü miniszter a tanfelügyelők körében tett. Ha a jelenlegi miniszter ur nem tekint már annyira — legalább a legutóbbi kinevezéseknél azt tapasztaltuk — nem tekint oly kizárólag a főispánok és pártférfiak ajánlatára, hanem felkeresi őket ott, a hol kell, tudniillik a szakférfiak körében, legalább ezt tapasztaljuk az utóbb kinevezett 7 — 8 egyéniségnél: ez csak örvendetes; de még nem
