Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-411

411. országos ülés deozember 21. 1871. 25 még ma is egypár nap előtt kellett olvasni egy más nyelven irt folyóiratban arról, hogy menynyire meggátolja a pesti orvosi faeultas helyiségeiben a bonczolástés átalában a elinicai műtétet az ürü— lékhelyiség büztelt visszahatása. Mindenki tudja, hogy a jogi és bölcsészeti karnál vannak tantermek, melyekbe fele sem fér azon hallgatóknak, kik az illető tantárgy hallgatására beíratták magokat. Igaz, hogy benne van a miniszteri előirányzatban azon 20,000 frt, mely az illető épület terveinek elkészítésére van szánva; de meddig fog ez tartani? Ha ugy járunk el, mint eddig tettük : évekig. A műegyetemre nézve megvallom inkább kivagyok elégítve. Az idő rövidsége miatt nem foglalkozom ezen kérdésekkel, a jogakadémiákkal sem, melyekről már az előttem szólottak, tettek többé-kevésbbé helyes megjegyzéseket, és melyekről akkor fogok szólani, ha az illető ponthoz érünk. De lehetetlen, hogy ne szóljak a középtanodákról. Az is nagyon kár, hogy a miniszter úr a középtanodák reformját nem igyekezett minélelőbb törvény által végrehajtani. Igaz, hogy miután az egyetemi alap jogi természetének megvizsgálására kiküldött bizottság nem dolgozott, s pessimisták azt állítják, hogy épen azért nem dolgozott, hogy a theologiai faeultasok kényes kérdését ne kellessek a ház elé hozni, — miután tehát az egyetemet gyökeresen reformálni nem lehet: nem csodálkozhatunk azon, hogy a középtanodák gyökeres reformja sem akar előbbre menni. De ha már kiadatott egy szabályrendelet. sajnálatos dolog, hogy ez oly természetű, a milyennek lenni bizonyul. Egész Európa, legalább azon országok, melyek a szomszédból figyelemmel kisérik tanügyünket; megütköznek azon palliativ félrendszabályokon, melyek azt átalában véve átlengik és még inkább megütköznek azon sajátszerű amalgamán, mely a humanismusnak a realismussal való összeegyeztetése által oly sajátságos módon kíséreltetik meg e rendeletben. Valóban sajátságos, hogy a miniszter ur e részben nem tudta magát emancipálni a középtanodai tanáregylet munkálata alól. Az országos középtanodai tanáregylet kétségkívül az összes középtanodai tanárok igen nagy részét magában foglalja az egész országból. De hogy azok valamennyien, vagy csak a többségök is jelen lett volna azon ülésben, melynek többsége az illető promemoriát elfogadta; azt nem fogja senki állítani. Hogy pedig azon többség nem érti a humanismus és a realismus duálismusa korszerű megoldásának problémáját, KÉPV. H. NAPLÓ 18-|-| XX. azt nemcsak én mondom, hanem mondják külföldi szaktudósok. Mit akarunk az 5-ik osztályban a görög nyelvvel? Ha nincs bátorságuk annak kötelező tanítását egészen eltörülni: ne tegyék magukat nevetségessé az által, hogy ép az 5-ik osztályban hozzák be e nehéz nyelvet, midőn a gyermekeknek már nincs idejök azt alaposan megtanulni és alig sajátítják el az 1-ső és 2-ik évben a grammatikát és alig olvashatnak a 3-ig évben valamit, legfölebb Aesopból. Nem ez a czélja a görögnyelv tanításának. Egészen más magasztosabb czélja volt annak a culturállamokban. Sőt ha tekintjük Poroszországot, mely arról volt nevezetes, hogy tanárai 9 —10 sort magyaráztak egész éven át Homer Inasából: egy pár év óta egészen más irányt követnek e részben Poroszországon is. A feladat az, hogy a classikusok szellemébe hatoljunk be, és nemcsak egypár nyomorult sort tudjunk commentálni. Az antik compositio mütökélyónek organismusába kell belebocsátkozni, a mire pedig több idő szükséges: minthogy ha az 5-ik osztály tantárgyai közzé beerőszakoltatik a görögnyelv egypár órában. Uraim! En részemről megvallom, hogy előszeretettel viseltetem a görög litteratura iránt, de határozottan szükségtelennek tartom a görög ugy mint a latin nyelvnek és literaturának erőszakos kötelezett tanítását egy oly tanfolyamon, a hol a gymnasium a nemzettest egy hatalmas rétegét átöleli, de meggátolja ugyancsak e gymnasium azon sok ezer ifjút abban, hogy organicus ismereteket vigyenek a gyakorlati életbe: ha az egész gymnasiumot be neai végezvén, az egyetemre föl nem juthatnak. De tudom azt is, hogy átalábau véve az európai államok nem mernek még szakítani e hagyományos rendszerrel. Egyik a másikától genirozza magát. Ott van Anglia-, Porosz- és Prancziaország, mindegyike ezen államoknak egyike a másik tudósaitól tart; nem merik végleg eltörölni a múlt középkornak ezea még Alexandriából átszármazó hagyományos rendszerét. Egy mód van, uraim, hogy mégis iíjaink módfelett tul ne terheltessenek. S ez egyedül, azon módot kitalálni: hogyan lehetne a humanismus s realismus e dualismusát megoldani olyképen, mely szerint azok, kik oly nagy számmal lépnek be évenkint gymnasiumainkra. ha nem éreznek elég tehetséget, ha nem birnak elég hajlammal az ódon nyelvek iránt, mint olyanok a felsőbb osztályokban sem: ügyelnünk kell, nehogy az ilyenek, kiknek pedig számuk évenként ezrekre rug, a legfőbb osztályokból merőben félszeg ismerettöredékeket vigyenek ki magokkal 4