Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-411

411. országos ülés deczemher 21. 1S71. 23 mint a milyen ezen közoktatási tanács, a melyről az állíttatik, hogy a miniszteri felelősséggel is összeütközésbe jöhet és e szerint alkotmányunk alapvonalaiba belevág: hogy egy ily fontos intézmény a házban törvénj'javaslat behozatala által a diseussio tárgyává tétessék. Ami magát a közoktatási tanácsot, ugy, a mint az már a fejedelem jóváhagyását is megnyeré, illeti: részemről nem az a kifogásom van ellene, ami képviselőtársamnak, ki ugy látszik magát az intézményt támadja meg, kétségbe vonja lételének szükségét. Én egy közoktatási tanácsot szükségesnek tartok. Miért? Szükséges azért : mert jelenlegi parlamenlaris kormányformánk értelmében az egyes minisztériumok nemcsak arra hivatvák, hogy végrehajtó közegekként működjenek : hanem arra is, hogy a törvényhozási munkálatokat előkészítsék. Arra hivatvák nevezetesen, hogy a törvényjavaslatokat, szabályrendeleteket és az egész tanulmányi anyagot, mely ezeknek felszerelésére szükséges előkészítsék : műgonddal lássák el, mielőtt azok a miniszter neve alatt a ház elé kerülnek. Nagyon sokszor hallottuk már azonban azt, hogy a központi igazgatás tisztviselőinek száma túlságosan nagy. Én is azt hiszem, t. ház, s majd később rátérve a központi igazgatás cziménél; leszek bátor elmondani, hogy gondolnám én, miként lehetne e számot kevesbíteni. Jelenleg röviden csak arra czélzok, hogy kétségkívül a szerencsétlen ügyrend-beosztás oka a tisztviselők tömeges számának; más részről pedig oka az is, hogy a közoktatási miniszternek a közalapjószágokon mindig gazdálkodnia kell és e miatt számtalan számviteli és segédhivatali tisztviselőket tartani. Úgyde ebből még sem következik, hogy habár nagy számmal is vannak a tisztviselők: hogy egyúttal alkalmasak is arra, hogy a törvényhozási előmunkálatokat kellő szakértelemmel, szakavatottsággal, s tanulmányi anyaggal fölszerelve végezhessék, innét van azután, t. ház, hogy a közoktatási minisztérium törvényjavaslatai boldogult Eötvös báró miniszter korában oly sajátszerű alakban jöttek a ház elé; de átaiában véve e házban nem vonta kétségbe senki e részbeni codiíicationalis osztálynak,ivagy legalább codiíicationalis állandó bizottság felállításának szükségét; vagyis egy a törvényjavaslatokat előkészítő akár bizottság, akár állandó enquete, akár tanács felállításának szükségét. Ugyanazon okok, melyek az igazságügyminisztériumban egy állandó codiíicationalis bizottságnak felállítása mellett, szólanak: ugyanazon okok szólanak, nézetem szerint, a közoktatási tanács intézménye mellett. A mit részemről nem helyeslek ezen közoktatási tanács intézményében, ugy, a mint azt a fejedelem, a miniszter előterjesztése folytán már jóvá hagyta: az, hogy két elemből áll, t. i. kinevezett és választott elemből. Én részemről mitsem találnék alkalmasbnak parlamentalis kormányformánk értelmében, ugy a hogy ez angol minták után nálunk is életbe léptetve lőn: mint azt, hogy a minisztérium maga vezetvén egyúttal e házban a törvényjavaslat elkészítését, azoknak behozatalát, szóval a törvényhozást magát, — mondom — mit sem találnék természetesebbnek, és mit sem inkább megegyeztethetőnek, megférhetőbbnek magával a parlamentalis kormányrendszerrel: mint azt, hogy minden szakminizster a magaressortjában valamint, egyrészről a tisztán végrehajtó munkálatokra, ugy másrészt a törvényhozási munkálatokra is szakértő erőket gyűjtsön maga körül és ezekkel dolgoztasson ép ugy, mint a másik nagy téren t. i. közigazgatás végrehajtási terén dolgoztat, saját felelősségével fedezvén azon munkálatokat, melyeket tőlök mint alárendeltjeitől vévén, jóvá hagy. Ezen értelemben van értelme a közoktatási tanácsnak, és ez értelemben, azt hiszem, nem lehetne semmi ellenvetés az ellen, és nem mondhatná senki hogy összeütközésbe jövünk itt a parlamentalismussal, és mint Hoffmann képviselő ur megjegyezte, hogy illusoriussá tesszük a miniszter erkölcsi felelősségét. Most azonban azt látom, hogy kettős elemből levén összeállítva, nevezetesen választott tagokból is fogván a közoktatási tanács állani: ez az, a mit én részemről nem helyeslek; mert a kinevezett tisztviselővel a miniszter rendelkezik, amint akar; de a választott tisztviselő mindig a saját hátterében tartja maga mögött azon független elemet, melyet képvisel, s mely nem tartozik a miniszter fenhatósága alá. E részben azt hiszem, hogy ez nem akadály. De nem érthetek abban sem egyet, amit Hoffmann ur erre vonatkozólag még mondott. 0 átaiában véve meg akarja tagadni létszükségét a közoktatási tanácsnak, és azt mondja: mire való az; hisz a miniszter maga értesülbet eléggé a közvéleményből, értesülhet mint ő monda az audiendum verbum populiból. Ne űzzünk uraim ily rut játékot a nép nevével, a közvéleménynyel! Ily közvéleményt részemről elismerek ott, hol nagy erkölcsi kérdések, hogy ugy mondjam, áthatják az emberek érzését ; elismerem ott, hol eseményekről, melyekről az egész világnak tudnia kell, vagy hol eszmékről van szó, melyek áthatnak mindent, de hogy én részemről közvéleményt ismerjek el szakkérdésekben: engedje meg nekem Hoffmann képviselő ur: erre csakugyan nem állok rá. Mit ért tulajdonképen a közvélemény alatt? Az egész országban szanaszét szórt