Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-423

290 é2S5. országos ülés január 18. 1872. Ezen mély hallgatás, melyet a t. ház ezen határozati javaslattal szemben tanúsított, megnyugtatásul , és a többizbeni leszavaztatással szemben némi elégtételül szolgálhatna nekünk; az igen t. miniszterelnök urnák pedig figyelmeztetésül szolgálhatna, hogy az e részbeni hangulat változott és talán javult is, és figyelmeztetésül szolgálhatna arra, hogy azon többség, melyet ezen határozati javaslat leszavazása által kivívni fog és pedig minden erkölcsi támogatás nélkül, csupán a szavazások segélyével: nézetem szerint csak Pyrrhusi győzelem lehet, de valódi győzelem nem lesz. (Helyeslés balról). Lónyay Menyhért gróf miniszterelnök : Engedje meg a t. ház, hogy néhány szóval, csak röviden említsek föl némelyeket, melyeket különösen a Debreczen város t. képviselje által most elmondott beszéd után hallgatással nem mellőzhetek. A mi azonban illeti az előttem szóló Várady t. képviselő urnák azon kérdését, miért nem adott az ő általa előterjesztett határozati javaslat bővebb vitára alkalmat és miért szorítkoztam e tekintetben én is rövid nyilatkozatra: annak oka nem más, minthogy, mint előbbi beszédemben is emlitém, a drága időt akartuk megkímélni; {ellenmondás hal felől,) annyival inkább, miután ezen kérdés már számtalanszor megvitatva lévén, ugyanazt kellett volna ismételnünk: mi már itt többször elmondatott és mi ennélfogva a naplókban ugy is feltalálható. Debreczen város érdemes képviselője mint monda, örömmel tapasztalta, hogy némi közeledés történt azon álláspontra nézve, melyet a két párt egymás irányában elfoglal. Én részemről minden közeledésnek ez irányban a magam részéről is örvendek, s ha t. képviselő ur ezt beismeri: méltányossági érzetétől elvárom, sőt őszintén óhajtom, miszerint hasonlag cselekedve felénk ő is közeledjék. A t. képviselő ur a közeledést abban látja, hogy mindeddig az utóbbi három év alatt a védelem kérdésről az mondatott, miszerint azt ujabban tárgyalni rem szabad Méltóztassanak megengedni, hogy megmondjam, mikóp értelmezem ezen kifejezést. Minden államférfiúi bőlcseség, és, hozzáteszem, hazaszeretetnek egyik főfeltétele az, hogy a mi a lehetőség korlátain tul fekszik, vagy pedig a mit, tekintve az ország adott viszonyait, kivihetőnek nem vélünk, vagy pedig a mit talán a legszebbnek és legjobbnak tekintünk, de elérni nem lehet: a józan politika értelmében tenni nem is szabad. Továbbá azt mondta a t. képviselő ur, mintha én azon vádat hoztam volna fel irányában, — idézve indítványából azt, hogy ő kizárólag saját törvényhozása és kormánya rendelkezése alatt álló kellő számú hadsereget kivan, — akkor a fejedelem alkotmányos jogait csorbítani kívánta, s ezen értelmezés ellen felhozá, hogy ö nem kívánta a fejedelem jogait csorbítani. Elfogadom az értelmezést, miután a magyar kormány, mely ugyan a többségből származik, s az által támogattatik: ő felsége kormánya; azonban tekintetbe véve azt, hogy a birodalom két felében hasonló viszonyok léptek életbe: épen ezek tették szükségessé, hogy azok, melyek az 1867. XII. törvény által közös egyetértéssel megállapittattak, sértetlenül fennmaradjanak ; ennélfogva, ugy hiszem, czélszeru volt kifejezni részemről és kiemelni, hogy indítványában nem látom megóva a közös fejedelem mindazon jogait, melyek ő felségét régibb és ujabb törvényeink szerint megilletik. Nézetem szerint ezen jogok minden esetre megovandók, és ezt tisztán kifejezni a törvényben czélszeru volt. Mióta a magyar kormány megkezdé működését : számos kérdések merültek fel a birodalom két fele közt. Ily kérdések lesznek jövőben is. E Jíérdések sikeres és békés kiegyenlítésére, azon kapocs folytán, mely törvényesen a birodalom két fele közt létezik, s melynek legvilágosabb kifejezése a közös fejedelem személye : mindig üdvöthozó és sikeres volt ő felségének közvetítése s intézkedése. Ha a hadseregnek különválasztását, és annak tisztán a magyar kormány és törvényhozás alá való rendelését mondanók ki: ebből bizonyára oly ellentétek fejlődnének ki, melyek sem a hazára, sem a közös monarchiára és a fejedelemre üdvösek nem lehetnének. Ha Tisza Kálmán képviselő ur kivan nálunk önálló s kizárólag a törvényhozás és korv mánynak alárendelt hadsereget: kívánnia kell azt a birodalom másik felében is; és ha a két fél közt éles ellentétek támadnak, melyeknek szerencsés kiegyenlítéséhez a közös fejedelemnek járulni többé joga nem lenne: vajon nem köretkezhetnének-e be a legaggasztóbb körülmények. Ennélfogva, ugyhiszem, a józan politika kimondja, hogy a fejedelemnek vezérleti és vezényleti jogai min • den tekintetben is megovandók. Azt is monda a t. képviselő ur és pedig bizonyos nyomatékkal, bizonyos czólzással monda: hogy mi szeretjük magunkat reformpártnak nevezni. (Zaj bal felől.) Szeretjük, és azt hiszem méltán ! (Derültség bal felől.) Megengedem, hogy a t. képviselő ur talán egészen másféle reformokat kívánna; de viszont kétségtelen az, hogy a többség meggyőződése, lelkiismerete szerint és miként hiszi: hazája javát eddig is előmozdította s ezután is elő fogja mozdítani. (Helyeslés jobb felől.) Reformpártról méltóztatott szólam, hozzá tévén, hogy miért nem fogadjuk mi el azon re-