Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-423
423. országos ülés január 18. 1S72. 291 formot, melyet ő hoz javaslatba? Azért nem fogadjuk el: mert azt hiszszük, hogy az hazánk viszonyait, melyet biztos alapokra fektettünk, fölforgatná. (Helyeslés jobb felől.) Mi nem tartjuk mindazt reformnak, a mi nem a békés fejlődésre van alapítva; hanem mi a reformot ugy értjük, hogy az békés és természetszerű átalakítás a meglevő alapokon, továbbfejlesztés legyen alkotmányos utón, alkotmányos eszközökkel az adott viszonyok szeriut, a szellemi és anyagi fölvirágzás javára. Beszédje végén a t. képviselő ur váddal is illetett: uem tudom engem-e, vagy Ürményi t. barátomat értette-e ? hogy t. i. mi félre vezetni igyekszünk a közvéleményt; talán bizonytalan talán hiu ábrándok, teijesithetlen ígéretek előadása által. Én tagadom ezt. Én mindig a valóságot s teljesithetőket akartam; ábrándokkal soha senkit se hitegettem ; talán a félrevezetés alatt azt értette a t. képviselő ur, hogy időközben a közvélemény átlátván, hogy az ellenünk emelt vádak többnyire indokolatlanok, és viszont kézzelfoghatólag meggyőződött a miáltalmik követett iránynak helyességérői, az elért eredményekről, . melyek eltagadüatlanok: és azt látszik érezni képviselő ur, hogy a félrevezetett közvélemény kezd mégtérni. (Helyeslés jobb felől.) Azt kívánja a t. képviselő, ur, hogy az ő programmját ezen minisztérium vigye keresztül. Méltóztassék megengedni, de ezen minisztérium arra nem vállalkozik. Majd ha egyszer netalán bekövetkezik azon idő, hogy a t. képviselő ur áll a kormány élén: akkor lenne a kormánynak feladata azon elveket érvényesíteni és sikeresen keresztülvinni, melyeket vall, és azok kivitele iránt a felelősséget elvállalhatja; de miután ezen elvek a mi eiveinkkel sok tekintetben meg nem egyeznek : ne kívánjon tőlünk olyant, mit bizonyára maga is, ha helyünkön lenne és mi ily kívánattal lennénk irányában, visszautasítana. A felelősség bizonyos tekintetben súlyos; de bizonyos tekintetben könnyen elviselhető azokra nézve, kik elveket indítványoznak: de előre tudják, hogy azoknak érvényt nem szerezhetnek és azokért az ország és történet előtt felelősséget nem tartoznak vállalni. (Ugy van! jobb felől.) Be ha a t. képviselő ur netalán egykor azon állásban lesz, hogy a felelősség súlya rá fog nehezedni; nem a tervezés, de a cselekvés minden egyenes következményeivel: akkor kétlem magam is, hogy mindazokat, m>ket ma oly határozottan és nézeteinkkel ellentétesen kifejezett, ki fogná vinni, sőt kivinni kívánná. Engedje meg képviselő ur megjegyeznem, hogy a biztonságot mi is kívánjuk, minden intézkedésünket épen a biztonságra irányoztuk és a biztonság megszerzése vezette. Sokszor egyes nemzetek más nemzetek részére lemondanak önállóságuknak bizonyos részéről, hogy létöket biztosítsák. így a biztonság érzete vezette őseinket is nagy háborúk közepette arra, hogy önállóságuk bizonyos részét, — nem az alkotmányos önállást, hanem a védelembe!! önállás bizonyos részét a másik féllel megoszszák, hogy ez utón az országot biztosítsák. Nem mi szabjuk meg a lehetőség korlátait: azok elénk vannak szabva az adott viszonyok által; (Helyeslés jobb felől.) azokat a józan politikának ignorálni nem szabad. A képzelet, remény és ábránd világa igen nagy és széles; én is tudnék szebbnél szebb, jobbnál jobb dolgokat képzelni, bár ugy volna, hogy e haza ne lenne oly kis térre szorítva, hanem mint nagy Lajos vagy Mátyás király idejében volt, és a nagy Magyarbirodalmat egy egyöntetű nép lakná, mely teljesen képes lenne megállani azon nagyhatalmú szomszédok közt, kit körűivesznek: akkor a biztonság végett az önállóság egy részéről nem kellett volna lemondani. Nagyon is józanok és előrelátók voltak őseink, és helyesen jártunk ei, midőn az 1867. XII. törvényezikk által és későbben mi a védelmi törvény által azon helyzetbe hoztuk a, monarchiát, hogy, a mint azt ma már bátran lehet mondani: mind szám, mind berendezés tekintetében oly hadsereggel rendelkezik, t ely szükség esetén mindegyik szomszéd hadseregével bátran és méltóan megmérkőzhetik. Ez a mi álláspontunk. Ezt mi senki kedveért és igy a t. képviselő ur kedveért sem, hagyhatjuk el ; de ha majd egyszer a végzet ugy akarná, hogy ő azon állásban legyen, melyben mi most vagyunk ha majd egyszer az utókor előtt felelősséget' kellend vállalnia tetteiért: akkor bizonyára követni fogja azt, a mit maga imént mondott, hogy a józan politikának gyakran nem az a feladata, hogy elérhetlen vágyakat és betölthetlen reményeket költsön, hanem — itt saját szávait idézem — meg keli alkudni gyakran a körülményekkel, nem keli kívánni lehetetlent. (JoLbfelől élénk helyeslés.) Elnök: Elfogadja a ház átalánosságban a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául a pénzügyi bizottság véleménye szerint? Kik elfogadják, méltóztassanak felkelni. (Megtörténik.) A többség elfogadta, Következik Tisza Kálmán indítványa, mely előbb fel fog olvastatni. Mihályi Péter jegyző (olvassa Tisza Kálmán indítványát:) Elnök: Elfogadja a ház a most felolvasott indítványt? Kik elfogadják, méltóztassanak felkelni. (Megtörténik.) A többség nem fogadta el. 37*
