Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-423

423 országos ülés január 18. 1872 289

1 könnyebb dolog a vita terén, mint valamely világos tételt eredeti értelméből kiforgatni, és azután az értelméből kiforgatott tétel czáfolgatásába bocsátkozni. En elismerem, hogy ez könynyü eljárás; hanem e könnyűségből nem következik, hogy ez egyszersmind helyes is legyen. Az igen t. államtitkár ur szólott a büntető törvénykönyvre, a büntető eljárásra vonatkozólag, hogy az erről szóló javaslatok legközelebb elő fognak terjesztetni. Én ezen Ígéretet készséggel eonstatálom s örömmel is fogadom; csak ne vegye nekem rósz néven az igen t. államtitkár ur, ha figyelmeztetem, hogy a múlt esztendőben a költségvetés tárgyalása alkalmával hasonló ígéret tétetett. Ha kész a kormány ezen törvényjavaslatokkal : kérdem, miért nem terjeszti be azokat a képviselőházba. Gyakran halljuk, hallottuk, hogy ez vagy amaz javaslattal a t. kormány kész és hogy legközelebb a képviselőház elébe fogja azt terjeszteni, mihelyest a képviselőháznak ideje lesz a tárgyalásra. En ezt még ürügyül is gyengének tekintem, oknak nem fogadom el; mert ha a kormány kész valamely javaslattal, tekintet nélkül a képviselőháznak rendelkezési idejére, nézetem szerint, mihelyt a törvényjavaslat megérett : kötelességében áll a kormánynak azt előterjeszteni, nehogy azon visszás helyzet történjék, mely már történt több esetben, hogy valamely szükséges törvényjavaslat, mondhatni az utolsó perezben terjesztetik elő, és akkor a tárgyalásnak minden stádiumán átkorbácsoltatik és ugy fogadtatik el; mert szükséges, hogy idő engedtessék a képviselőknek az illető javaslatok tüzetes tanulmányozására, mint történt az legközelebb igen helyesen a választási törvénynek kellő időbeni beterjesztésével. Azért méltóztassék az igen t. államtitkár ur megengedni, ha kijelentem, hogy valahányszor azt hallom, hogy a kormány kész e vagy ama törvényjavaslattal és azt legközelebb elő fogja terjeszteni, mihelyt a háznak ideje lesz annak tárgyalására; miután a kormány maga sem helyeselheti azon eljárást, hogy a képviselők meglepettessenek a rögtönzött tárgyalásokkal: mindig ösztönszerűleg azon gondolat támadt bennem — és ezt ne vegye gyanúsításnak, — mintha az illető törvényjavaslat nem volna készen. Ami a Ludovieeát illeti, erre nézve is igen örömest eonstatálom a t. államtitkár ur igéretét és készséggel elvárom, hogy ez iránti ígérete beváltassék s el fogom annak idején ismerni, hogy ezen tengeri kigyó nem existál többé, el fogom felejteni az e téren annyi éven át tanúsított mulasztást. El fogom azt is felejteni, hogy a 68-diki első delegatióban tett ígéret beváltására, az ott KÉPV. H. StSLÓ 18T-| xShozott határozat teljesítésére 4 év volt szükséges. Hanem engedje meg, hogy felhívjam a t. ház figyelmét arra, hogy ezen Ludoviceum átadása elé gördített akadályok mindig más-más szempontból mutattattak fel a t. háznak. A delegatiókban egy nagy kórház építése hozatott javaslatba Budán, és hogy megszavaztassák az. erre szükséges költség: az okok egyik legfőbbike az volt, hogy a Ludovieeumban levő kórház fog oda áttétetni. Azonban meggyőződtek róla, hogy a kórház soká fog felépülni és igy a Ludoviceum nem adathatik át, ráutaltak most már egy pótkórház építésére, s most e pótkórházra szavazott meg a delegatió bizonyos összeget. Az exceptivák minden stádiumán keresztül ment már a Ludoviceum ügye. Hanem én kész vagyok mindezt elfelejteni, és igen kérem az államtitkár urat, hogy azon örömünnepélyből, a Ludoviceum megnyitási ünnepélyéből ne hagyjon ki engemet, és én biztosithatom az államtitkár urat, hogy ha mindaz, mit mondott, betű szerint beváltatik: én leszek az első, ki mind erre fátyolt fogok vetni, és indítványozom, hogy vessünk arra mindnyájan fátyolt. Ami a miniszterelnök úr njulatkozatát illeti, azon határozati javaslattal szemben, melyet én, elvbarátaim nevében is, a t. ház elé terjesztettem : engedje meg a t. miniszterelnök ur, és a t. képviselőház,, hogy egy pár szóval ismételjem azt, mit mondottam; mert szükséges ismételnem , miszerint kifejeztem, hogy a közmegadóztatás, melyet a miniszterelnök ur most hangsúlyozott, könnyen kikerülhető lett volna : mihelyt a segélygyüjtés, a sorsjáték, vagy bárminő alap előteremtése a törvényhozás által fogott volna elrendeltetni. Mert jól tudja a t. miniszterelnök ur, hogy nem abban tértünk el egymástól, nem arról volt szó, hogy mi utón teremtsünk ily alapot: hanem az erkölcsi elismerésre fektettük a súlyt. Es ez az, a mi önök részéről következetesen megtagadtatott. Egyébiránt fogadja a t. miniszterelnök ur őszinte köszönetemet azon egyszerűségért, melylyel ezen fontos tárgyon könnyedén áthaladt-; mert ez legfényesebb támogatása a mi határozati javaslatunk indokoltságának és jogosultságának. Ezen meggyőződéstől áthatva, és az én felfogásam szerint ennek súlya alaft volt kénytelen a miniszterelnök ur e tárgyon oly könnyedén áthaladni. Egyébiránt van e támogatáson kívül, nézetem szerint, még egy fontosabb, mely e határozati javaslatnak a részünkről előadott érveken kívül is indokolására szolgál: s ez abban a tényben fekszik, miszerint a miniszterelnökön kívül e határozati javaslat ellen itt e házban az egész vita folyama alatt senki szót nem emelt. 37