Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-423
288 423. országos ülés január 18. 1872, mészetes útra visszaterelni magát a helyzetet, a mikor azután meglesz itt is, meglesz Ausztriában is az illető hadsereg és nemzet közti kölcsönös bizalom és lelkesedés. {Helyeslés bal felől.) Én, t. ház, elhallgattam, midőn az mondatott, hogy e kérdés megemlítése helyes lehet ellenzéki szempontból; de — ugy látszik legalább, hogy némelyeknek az a nézete — nem helyes hazafiúi szempontból. Bészemről elhallgattam e nézetet, de nem helyeslem; mert ha az ország és a trón biztonsága iránt bárkinek is kételyei vannak : e kételyeket ott, hol azok elhárítása iránt intézkedni lehet, nem elhallgatni, de felhozni kötelessége; és én azt is mondom, hogy megengedem, pártszempontból czélszerü lehet, midőn valaki az ország és a trón biztonsága szempontjából szólal fel, ugy tüntetni fel azt, mintha az az ellenzéki közjogi viszketeg által vezettetnék ; de hogy ily módon az ország közvéleményét félrevezetni akarják ; az bizonynyal nem hazafias eljárás. (Felkiáltások bal felől: Igaz!) Ezeknek elmondása után nem kívánván a t. ház figyelmét nagyon hosszan fárasztani (Halljuk! haüjuk!): nyilvánítom először, hogy Várady Gábor t. barátom határozati javaslatát magam részéről pártolom; pártolom pedig a miniszterelnök ur által mondottak daczára, annyival inkább, mert ha kibékitési szándék vezet valakit oly katastrophák után. minők az 1849-ik évben az ország fölött lezajlottak: az eljárás első fel- j tétele az, hogy egyenlő mértékkel mérjünk mindenkinek ; hogy tehát a törvényhozás intézkedjék mindkét irányban, vagy ne intézkedjék egyikben sem, hanem bizza mindegyik félt a magánadakozásra; de törvényhozás utján intézkedni azokra nézve, kik az ország ellen küzdöttek, s a magán-jótékonyságra utasítani azokat, kik mellette küzdöttek: nem kibékítő, nem méltányos, ez a nemzetet lealázó eljárás. (Elénk tetszés a bal oldalon.) Kérem továbbá ezek folytán a t. házat, hogy indítvány ómat, melynek nem czélja — miként ezt Éber Nándor t. barátom megjegyzé — a meglevőt lerontani, mielőtt ujat állithatnánk helyébe : hanem melynek egyedüli czélja e hazának két fegyveres erejét, melyeknek egyike egy másik fegyveres erővel van természetellenes szövétségben, mig a másik magára hagyatott, egy természetszerű kapcsolatba hozni, hogy mondom ezen indítványt, melynek semmi egyéb czélja { ennél nincs, a mely czélnak elérését pedig a trón j és ország biztonsága tekintetéből szükségesnek tartom, s a mely utón tartom egyedül elérhetőnek, hogy tulterheltetés nélkül megszerezzük mindazokat, mik az ország biztonságára szükségesek : hogy ezen indítványomat elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és hosszas tetszésnyilvánítások a bal oldalon-) Várady Gábor : T. ház ! Azok után, miket elvbarátaim a közelebb lefolyt napokban elmondtak, és azok után, miket Tisza Kálmán t. barátom most elmondott: igen rövidre szabhatom zárbeszédemet és azt teszem is. Szorítkozom csupán azon pár észrevételre, a melyeket a t. államtitkár ur beszédemmel szemben tett, és a melyeket szó nélkül nem hagyhatok. Szorítkozom továbbá azon nyilatkozatra, melyet az igen t. miniszterelnök ur, az általam elvbarátaim nevében is benyújtott határozati javaslatra vonatkozólag tett. Az igen t. államtitkár és képviselő ur ugy látszik, nem fogta fel beszédemet, mely világos volt, melyet az intézetekre nézve mondtam. Nem tettem semmi említést a vidéki, nem különösen sem a pécsi, kassai, nagy-váradi, zágrábi vagy kolozsvári tiszti iskolákról, pedig az államtitkár ur rámutatott azon intézetekre. Holott én világosan elismerésemet fejeztem ki a vidéki tanintézetek, tiszti iskolák iránt, és midőn a kormány eljárását bírálat alá vettem : szorítkoztam csupán a központi intézetekre és ezeket meg is neveztem ; midőn pedig kárhoztattam a kormány eljárását, megneveztem az egyetemi hadtanfolyamot és ezen állításomat t. ház ! tekintettel arra, hogy ezen állitásom indokolva, hogy ez tényekre fektetve volt, és hogy ezen állításomat részben hallgatólag, részben világosan az államtitkár ur is beismerte: kénytelen vagyok most is föntartani. A másik tévedés vagyis szavaimnak roszul értelmezése az, a mit az államtitkár ur a térképekre nézve mondott. Államtitkár ur mulattatóna"k találta azon 16 ládát, a melyekben ezen térképek megérkeztek, s világosan odamutatott, mintha én azt roszaltam volna, hogy ezen térképek ládákban érkeztek, és nem az államtitkár ur vagy az illető minisztérium hivatalnokai hozták kézben vagy a vállukon ezen ládákat; pedig világosan azt mondtam, hogy a szekrények elkészültek ugyan, de szűkre szabattak és azt mondottam, hogy nem tartom czélszerűnek, hogy ezen térképek, melyeknek más rendeltetésük van: a szekrényekben penészedjenek. Az igen t. államtitkár ur el fogja ismerni, hogy még azon úgynevezett titokban tartandó térképeknek is nem az a rendeltetésük, hogy a szekrényekben maradjanak; hanem folyvást világlatban tartassanak és a területen törtónt változások a térképeken folyvást kijavíttassanak. Hozzá tettem t. képviselőház, hogy megeshetik, hogy épen a hely szűke miatt törtónt az, és ezért utaltam arra, hogy a Ludovicea - academia még mindig nincs átadva rendeltetésének. T. képviselőház! Nincs
