Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-423

42$. országos ölés január 18. 1872. 283 E tekintetből vegyük például az azelőtt fenállott északnémet szövetség létszámát, mely békelábon 300,000 főnyi hadserget tartván, ez az utolsó költségvetés szerint 67 millió tallérba került, a mi körülbelül százharmincz millió frtot tesz. Ha ezzel szemben tekintjük azon költségeket, melyeket mi fordítunk a közös hadseregre és honvédségre és melyek körülbelöl harmincz millió frtot tesznek: akkor tisztán fog állani, hogy egy kellő számú és kellőleg fölszerelt országos hadsereg, oly tekintélyes, mint minővel most rendelkezünk: a most reá fordított Költségekkel el nem érhető. Az indítvány azt kívánja a minisztériumtól: terjesszen elő javaslatot egy kizárólag a magyar törvényhozás és magyar kormány rendelkezése alatt álló magyar hadsereg iránt. Törvényeink értelmében és a monarchicus elvekhez képest meg vannak szabva azon feladatok, melyek a törvényhozást illetik. A törvényhozás meghatározza a véderő módját, évenként megállapítja az ujonczokat és meg szavazza a költségeket; az 1867. XII. t. ez. 11-ik §-a szerint azonban a vezérlet és vezénylet a fejedelmi jogok közzé tartozik. így volt az eddig is történetünk szerint, így áll az törvényeink szerint. (Helyeslés jobb felől.) A minisztérium tehát nem tarthatja elveivel megjegyeztethetőnek javaslatot tenni oly hadsereg iránt, mely kizárólag a magyar törvényhozás és kormány rendelkezése alatt álljon. (Helyeslés jobb felől.) Örvendetes tényként constatálhatom, hogy a t. ház minden tagja, értem azokat is, kik az ellenzék részéről felszólaltak : elismerőleg nyilatkoztak a honvédségről; és valójában ha figyelembe veszszük azon igen kitűnő katonai tekintélyek ítéleteit, kik a váczi gyakorlatok eredményével való elismerésöknek nyíltan kifejezést adtak: ugy bátran el lehet mondani, hogy tekintve az országnak mind népességi, mind anyagi viszonyait és tekintve a berendezésre fordított rövid időt, — az elért siker nem csekély. A honvédség, melynek jelenlegi létszáma mint a költségvetésből látni való, 150,000 egy év múlva 175,000 főnyi lesz, 1873-ben pedig már 200000re fog felemelkedni, és 3 — 4 év múlva elfogja érni azon létszámot, mely reá nézve megállapittatott t. i. a 350.000-et és erre, ezt nem hallgathatom el, az országnak még nevezetes áldozatokat kellend hozni. Ne méltóztassanak kicsinyleni azon eredményeket, melyeket az ország e részben már jelenleg elért. A t. képviselő ur végszavaiban azt mondja, hogy ha ezen általa benyújtott indítvány, melyet illetőleg jeleztem mindazon következtetéseket, melyek kivitele folytán előállanának, elvettetnék : ugy azon aggodalom támadna az országban igen sokaknál, hogy a többség és kormány nem akarja érvényesíteni azt, mire az országnak szüksége van. A mint én hiszem, az országnak mindenekelőtt nem arra van szüksége, hogy az utolsó évek alatt szerencsésen megoldott kérdések ismét és ismét kétségbe vonassanak, és azok vitatása megujittassék. (Élénk helyeslés jobb felől.) Az országnak nem arra van szüksége, hogy legfontosabb és lególetbevágóbb kérdése, t. i. a monarchia védelme, ujabb rendezéseknek és kísérleteknek tétessék ki akkor, midőn hazánk körül más nagy nemzetek nagy testekben tömörülnek, midőn minden harcz, mely körülöttünk és netalán részvétünk mellett támadhat: miihókra menő harczosokat fog a hareztérre hivni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Bátran merem állítani : mostani körülményeik között erre a hazának nincs szüksége. (Helyeslés jobb felől.) De igen is mindenekelőtt szüksége van az országnak a kül-és belbéke biztosítására. A külbéke biztosítására pedig épen nem szolgálnak egyes ujabb experimentatiók, a védelmi rendszernek felforgatása és ujabbi Derendezése; hanem szolgál — és ha külpolitikánk kedvező fordulatát vesszük, látjuk, hogy már szolgált is; — az, hogy a birodalom mindkét fele által törvényes utón megállapitott, és ő felsége által szentesitett védelmi rendszer hozatott be, melynek folytán egy jól begyakorlott hadsereget vagyunk képesek, ha ennek szüksége beáll, a hareztérre állítani, mely biztosítani képes, és mint hiszem, és reménylem, biztosítani is fogja a küíbékét — és szolgál: az, hogy monarchiánk hatalmi állását neveli azon öntudat, hogy ha majd bekövetkeznének azon napok, a mikor a trón, és haza védelmére kellend síkra szállni: már most 150,000, és később 300,000 honvéd fogja a hazai érdekeket megvédeni. (Tetszés jobb felől.) De mindenekelőtt szükségünk van, — hamar arról beszélünk, mi mindenekelőtt szükséges — a belbékére. Óhajtandó lenne, hogy az alkotmányos élet fejleményei között, az anyagi és szellemi téren megindított munkásságra nézve, a törvényhozásnak a reform terére fordított igyekezetében, a hazának megerősítéseié és minden tekintetben való felvirágoztatására mennél nyugodtabb viszonyok között és egyetértőleg fáradozzunk. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ha van valami, mire az országnak szüksége van, ugy az bizonyára az, hogy miután a nehéz közjogi kérdéseket sikerült megoldanunk, midőn e tekintetben valahára rendeztük a viszonyokat, félre téve ezen kérdéseknek újbóli és újbóli vitatását, félre téve legalább addig, míg a véderőre és közös költségekre megállapitott 36*