Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-422

42Ü országos ülés január 17. 187:2 277 delkezünk, felelős független kormányunk nincs; dohánymonopoliumunk van, még pedig a dohány monopóliumra vonatkozólag egy oly törvényjavaslatot adott be a pénzügyminiszter ur a háznak, a mely hogy ha elfogadtatik: legjobb lesz minden dohányos földet és dohányos embert ezen hazából kiűzni és megsemmisíteni, mint hogy azon irtózatos törvény, a melyet szövevényessége végett, egy emberélet nem volna elég ugy áttanulmányozni, hogy az ellen ne vétsen. Mondom, a dohányegyedáruság ily módon nyakunkon, mindenféle adóknak nemei nagyobb mérvben terhelnek : mint mikor az idegen absolutismus uralma nyomta hazánkat. Nézzük az évről évre szaporodó költségvetésben azon irtózatos összeget, melyet viselni kell e haza népeinek. Hiszen kérem 54 millió volt 1848-ban a magyar haza adója: akkor, mikor két nagy hatalom ellen harezolt; mikor valódi honvédsége volt; rendes katonája volt: akkor 54 millióval állott a pénzügyminiszter a ház elébe, ennyit követelt a háztól; most kérem, deficitünk majd ennyire üt : itt van 250 millió forinton felül és néhány 100 ezer frt., ami most adó ezini alatt szedetik. A Bach uralma alatt volt 67 millió adója az országnak: most 251 millió; 130 millió volt 1868-ban az adó még, 130 millióról 3 év lefolyása alatt 251 millióra emelkedett. Már ha ez igy lesz, hogy ha ez évenként ily óriási magaslatra lesz csigázva: én nem tudom, ha honvédséget állítunk, ós közös hadsereg van, mit fog az itt védeni? hiszen nem lesz itt e hazában jólét, nem lesz itt vagyon : mert azt mind elexequálják. (Derültség.) Ami igazságszolgáltatásunkat illeti : az valóban olyan, hogy mindenki kineveti. Mutathatok elég olyan pert, melyben az igazságot egy falusi biró is az első perczben feltalálhatta és kimondthatta volna,hogy törvény és jognál fogva ez, vagy amaz embert illeti az igazság ; hanem tudja Isten, miféle befolyásnál fogva azt vesszük észre, hogy az illető perét világos igazsága mellett is, elvesztette, ugy, hogy azt lehet mondani, hogy ha a felpörös nem jobboldali: elveszíti a pert. Ma is adtam be egy kérvényt, valami Erdélyi József részéről, ki panaszolja, hogy az 1868-ik XXII. törvényezikk ellenére, melyben mint tudjuk az áll, hogy ha 3 éven tul valakin az adót be nem hajtani sikerült: többé követelni nem lehet, tőle 11 éves adóját követelik. Folyamodott tehát a miniszterhez, de ez rá sem hallgatva, visszaküldte kérvényét, s igy kénytelen volt a képviselőházhoz fordulni; mi lesz az eredmény, majd meglátjuk. (Derültség.) Ez valósággal oly állapot t. ház, hogy egyrészről a honvédséghez került; más részről a közős hadseregbe beerőszakolt ujonczoknak hazánkért oly lélekkel, oly szívvel harczolni, nem lehet, milyennel az szokott, ki tudja miért harczol. Hallottam Hollán t. képviselőtársamtól, hogy egy ujonczozási és katonai büntetőtörvény fog a ház elé terjesztetni, melyben meg lesz határozva, hogy miként legyenek büntetendők azok, kik magokat az ujonczkötelezettség alól kivonják, s hogyan legyenek ezen kötelezettségökre szoritandók; de én azt hiszem, t. ház, nem lesz azokból katona, nem lesz azokból a hazát lelki meggyőződéssel védeni akaró harczos, a ki belátja, hogy ezen hazában nincs mit védeni. A dolgok ily állásában, t. ház, nekem is az szolgált alapul, hogy határozati javaslatomat beadva, annak nevemet aláírjam és a részletes tárgyalás alapjául ezen költségvetést el ne fogadjam. (Helyeslés a szélső bal felől.) Bobory Károly: T. ház! Miután az idő annyira előrehaladt, iparkodni fogok, hogy a mit mondani akarok, kevés szóval, legfelebb öt perez alatt elmondjam. Én a honvédség eszméjét tisztelem, a honvédségi -eszmének értelme magában a szóban fekszik és ezen szónak értelmében tisztelem a honvédet, a mennyiben első sorban védője a hazának; de nem tudok megnyugodni a honvédségben a mennyiben a honvéd nem egyéb, mint a közös hadseregnek függeléke. Tisztelem a honvédet, mint polgári katonát, mert a polgári katona legjobb védője a hazának, ezt megmutatta a legutóbbi franczia háború. Különben, t. képviselőház, őseink mindenkor igen idegenkedtek attól, hogy várainkba idegenek bocsáttassanak, hogy idegenek legyenek váraink őrzői. Yan közös hadügyünk ; de azt hiszem, váraink az országnak saját tulajdona és ha van specifice magyar katona; annak kezében kellene lenni várainknak. Mit ér a zsoldos a vár őrzésében, a vár oltalmazásában; megmutatta a metzi vár esete; megmutatta a 16-ik században Eger, Temesvár, Szolnok példája, midőn az idegen zsoldosok a várparancsnok akarata ellenére a várat feladták. Várainkban hadseregeink védelme a polgári katonaságé volt. Említtetik, hogy hadseregünknek nincs ágyuja ; de én azt mondom, van és kell lenni ágyúinak, mert évenként ezer és ezer milliók költetnek a hadseregre és azok közt ágyukra is, és ezen milliókhoz járulunk, valamint minden egyes közös költséghez részarányban. E tulajdont magunknak föntartanunk kell, e tulajdon föntartása tisztán a kormánynak kötelessége és a kormány : e tulajdon föntartásáról a nemzet előtt előbb