Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-422
276 422. országos ülés január 17. 1872. MelyiK pontja ez a kiegyezési törvénynek? Az 1867-diki XH-ik szakasza azt mondja: az ujonczoknak megajánlása jogát az ország magának tartotta fon. Akinek tehát megajánlási joga van: annak megtagadási joga is van. Ha tehát az országnak érdeke nem követeli, hogy évenként ujonczokat ajánljon: ennek a törvénynek tartalmából tisztán és egyenesen az foly ki, hogy meg is tagadhatja az ujonczok megajánlását; s ha nem tagadhatjuk meg, a kormány nem tartja meg a törvényt. Azért — mint mondottam — nem akarom fárasztani a t. ház figyelmét: csak azt mondom, mit már előbb mondottam, hogy maga a kormány sem tartja meg a törvényt. Es én azért azt mondom, hogy én ezen közös állapotot és az ebből folyó politikát hazánkra, hazánk jövőjére nézve vészthozónak tartom és ehhez képest minden alkalommal, amig képviselője lehetek e hazának vagy mig csak egyes lehelő polgára lehetek is, halálom órájáig is küzdeni fogok ellene. (Éljenzés a szélső bal oldalon.) Hallottam azt ma, t. ház! — különösen Ivánka Imre képviselőtársam emiitette azt, hogy mi ezen oldalon az isteni gondviselésre akarjuk bizni a hazának védelmét, hogy mi nem akarunk sem közös hadsereget, sem pedig honvéd-* séget, amennyiben az azok föntartására megkívántató költségeket megszavazni hajlandók nem vagyunk. De hogy akarjuk mi ezt csupán az isteni gondviselésre bizni! sőt mi épen olyan módot és olyan eszközt óhajtunk felhasználni a haza megvédésére, amely mód és eszköz ezt a czélt egyedül és kizárólag maga képes sikeresiteni. Az pedig, t. ház, abból áll, hogy legyen valódi honvédé ezen hazának, nemcsak névleg, mert azért, hogy valakit ilyen vagy olyan névre keresztelnek : még nem következik, hogy már akkor lényegében is annak a névnek, és annak a rendeltetésnek megfelel az ember. Ez nem lehet, mert az ember csak akkor képes legjobb akarattal is nevének megfelelni, ha maga is belérzelmeinél és szabad állásánál fogva annak a névnek megfelelő helyzetben van, és igy mondom, a mostani honvédek csak honvédeknek vannak keresztelve; de nem 1848-diki honvédek. Hisz az 1848-ki honvédség, mely csodákat vitt végbe, s mely meg tudta védeni a hazát, mikor az ellenség által megtámadtatott: megmutatta, midőn két óriás hatalommal állott szemközt s mindkét óriás hatalmat legyőzte volna, ha megvesztegetés utján az árulás útjára nem vitetik, (ügy van! szélső bal felől.) Mondom tehát, t. ház, mi olyan honvédséget akarunk, amely tisztán és egyenesen — mint Ivánka, vagy tán Csernatony képviselőtársam mondotta a mostani honvédségről — a független, felelős kormány rendelkezése alatt álljon. En, ha ez igy volna: teljesen meg volnék elégedve. De először én független felelős kormányt nem látok; (Derültség.) mutasson Csernatony társam ilyet, (Derültség.) Másrészről pedig ha nincs független felelős kormánya hazánknak, mert azt megsemmisítette a magyar királyi kormány : — azt nem állithatom többé, hogy a honvédség annak rendelkezése alatt áll, ugy mint 1848-ban állott. Most idegen hatalom rendelkezése alatt áll a honvédség, olyan idegen közös hadügyminiszternek nevezett főember rendelkezése alatt, kiről szintén nem iátok az 1867. Xll-ik, úgynevezett kiegyezési t. ezikkben egyetlen kukkal sem emlilitést. E közös hadügyminiszternek létezése is a kiegyezési törvény ellenére van, s ennek rendelkezése alatt áll az országban levő honvédség. Ha tehát ez alatt áll ; akkor nem olyan, mint az 1848-diki, mert az 1848-diki honvédség fölött az ország független felelős kormánya rendelkezett, valódi hadügyminisztere, ki nemcsak névvel viselte hatalmát, hanem tényleg gyakorolta is. Ez másik okom, amiért a költségvetést részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. Több olyan észrevételt hallottam, t. ház! melyeket felelet nélkül hagynom nem lehet. Ezek sorába tartozik Pulszky képviselő ur azon legközelebb mondott állítása, hogy a mi hivatásunk a közjogi monológ-vitatkozásoknak privilégiumát gyakorolni; pedig, mint Ürményi képviselő ur állította, ebbe már annyira belefáradt az ország népe, hogy már elöttök unalmas is; eképen nekünk a közjogi vitának izenkénti felmelegítéséről le kellene tenni. Azt hiszem, t. ház, hogy azonnal mindnyájan leteszünk, mind, én, mind elvtársaim a közjog meddő vitatásáról és a ház becses idejének ez általi kevesbitéséről, mihelyt az történik, hogy közjogunk valóságos levén, háborítva és veszélyeztetve nincs: ha ez kimutattatik, egyetlenegy szóval sem fogunk hangot adni; (Derültség.) de mikor ott állunk, hogy közj'ogunk, ugy szólván, már nincs; hanem annak visszaszerzésére kell gondunkat fordítanunk, ami tőlünk elvétetett ; mikor ügyünk ily stádiumon áll: akkor, azt hiszem, minden hazafinak, a ki valóban alkotmányos érzelmű és a ki szabad hazában akar élni, a közjogi vitákról mindaddig, a mig azokat vissza nem szerezte, nem lehet letenni, és ha czélt nem ér: halála órájáig kell érte küzdeni. Most veszélyben áll közjogunk, mert hiszen alig találunk romjára. Miből áll 1 ? Hadseregünk már nincs; pénzügyünk felett nem magunk ren-
