Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-422

274 *"• ° r­si!ii gos 9 hadsereg alkotja, mig a két független társ­országnak, Magyarországnak és a lajtántuli tar­tományoknak honvédsége annak szárnyait gyá­molító tartalékát képezik. Azt hiszem, ezen programm elég világos volt akkor, elég világos most. Azt hiszem, mind az, amit ennek utján elértünk, mit a miniszté­rium felmutat: nem olyan, miszerint arra birjon, hogy attól eltérjünk ; azt hiszem, nem olyan, hogy azon veszedelmekkel szemközt, melyeket Csernatony képviselő ur oly élénken tárt elénk : attól eltérjünk, és ismeretlen veszedelmek, isme­retlen tervek kalandjának tegyük ki magunkat. Épen azért, mert ezen programm annyiszor el volt mondva s annyira világos és biztos: nem szólaltam volna föl, ha t. túloldalról két nyilat­kozat nem történt volna, a mire azt hiszem, is­mételten sem kár felelnünk, s melyre nyilat­kozni azt hiszem, e részről szükséges. Az egyik azon megjegyzés, a melyet az imént előttem szóló képviselő ur miniszterelnö­künket illetőleg, azt monda, hogy Tisza Kálmán t. képviselő ur javaslata folytán tér volt az uj honvédelmi miniszternek nyitva, miszerint min­den megkötöttség nélkül, minden engagirozás nélkül programmját előadja. Meglehet, hogy a t. képviselő ur mint az ellenzék tagja, nem gon­dolja engagirozni a mostam honvédelmi minisz­tert. De bocsánatot kérek: én részemről azt hi­szem, hogy ezen oldal túlnyomó része nem ugy tekinti a dolgot, hanem igenis engagirozottnak te­kinti őt; engagirozottnak mindahhoz, amit e párt a honvédség tekintetében eddig tett, en­gagirozva tekinti őt mindahhoz, amit elődje, a kinek elveit vallja s mint elveit követő lépett miniszterelnöki székére ; a mit elődje á honvéd­ség ügyében nemcsak tett, hanem mondott; en­gagirozva tekinti mindahhoz: ami e párt múltját s hagyományát képezi, (Helyeslés) £és ami azon politikának alapjául szolgál, a melyet az ország túlnyomó többsége már két izben szavazatával átalános választások alkalmával megerősített. (Helyeslés jobb felől.) így azt hiszem, nem volt szükség, hogy külön nyilatkozzék; elég nyilatko­zat az, hogy a jobb oldal kifolyását képező mi­nisztérium elnöki székét elfoglalja. (Helyeslés jobb felől) A másik kérdés, melyre visszatérni, azt hi­szem, soha sem felesleges : Csernatony képviselő ur áltai idéztetett föl, ez a közös hadsereg és a honvédség szellemét illeti. 8 itt bocsánatot kérek, ha egy pillanatra ezen igen fontos kérdéssel kap­csolatban egy részletes ügyre térek át, a melyet Várady Gábor t. képviselő ur emiitett meg. t.i. az egyévi önkéntesek kérdését. Hogy az egyévi önkéntesek intézménye a várakozásnak eddig nem felelt • meg, azt ugy hi­s jauuár 17 1872. szem — bár sajnosán — bevallani kényszerü­lünk. Hogy azon egyetemi előadások, melyeket a kormány rendezett és melyekre igen kitűnő tiszteket küldött ki, a kellő gyümölcsöket meg nem termettek : azt is fájdalommal el kell is­merni ; de ennek oka nem a minisztériumban ke­resendő. Ha ugyanis az, miszerint ott alkalom nyittatik, előadásokat hallgatni: nem szolgál elég buzdításul azon fiatal embereknek, kik hazájok iránti kötelességöket mint egyévi önkéntesek le­róják ; ha azon előny, hogy a Kaszárnyán kivül is gondot fordíthatnak katonai tanulmányaikra, mely máshol sehol sem nyujtatik nekik : nem szolgál elegendő buzdításul arra, miszerint tüze­tesen foglalkozzanak a tárgygyal, hogy még job­ban elkészülve bírjanak vizsgálóik elé lépni, akár az egyetemen, akár a kaszárnyában: akkor e hibának okát nem kereshetjük másutt, mint vagy az illetőkben magukban, — a hol azt ke­resni nem akarom; — vagy pedig a törvényben, a hol az gyökerezik ; gyökerezik azonban — nagy sajnálkozásunkra eredetileg nem itt, hanem a birodalom túlsó felében megszavazott határozat­ban, mely az egyévi önkénteseknek megengedi, miszerint polgári foglalkozásukat katonáskodásuk ideje alatt is folytathassák és ez által parallel­jét képezi azon a t. túloldalról felemiitett baj­nak, mely szerint a szabadságolt államányu tisz­teknek nincsen elég idejök, hogy magasztos hi­vatásukra elkészüljenek. Ezen egy éves önkénte­sek kérdése pedig igen fontos, fontos azon irány­zatnál fogva is, melyet a hadsereg szellemére hivatva vannak gyakorolni és melyet nem gya­korolunk számos egyéb tényezőkkel együtt, a melyek nem mindig azon hatással vannak a had­seregre, melyet azok, a kik azokat emiitik: tő­lök rendesen várnak; értem azon felszólalásokat a katonai szellemről és azon értekezéseket, me­lyek, midőn a kaszárnyába kizárólag polgári szellemet, a fegyelembe polgári eljárást kívánnak behozni, elfelejtik, miszerint ennek mulhatlan következménye az, hogy a kik polgári szellem­ben neveltettek a kaszárnyában és a század rangjaiban polgárok, akkor, midőn kilépnek, mul­hatlanul katonai szellemben fogják magukat majd a polgári életben viselni, ami, azt hiszem, a t. túloldalnak legkevésbbé czélja. (Helyeslés jobb felől.) Egyébiránt, ha azon államok példáját te­kintjük, melyek a katonai szellem fejlesztésére legtöbbet tettek, és a hol ez kellő gyümölcseit megtermetté: azt hiszem, hogy Csernatony Lajos t. képviselő ur nem fogja szemünkre vethetni, hogy miért hallgattunk mi e kérdésnél, és mi­ért engedjük, hogy a közjogi monológok tartása egyedül a túloldalnak privilégiuma legyen, pri­vilégiuma addig, mig a nemzet majd azt is meg­unja.

Next

/
Thumbnails
Contents