Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-422
274 *"• ° rsi!ii gos 9 hadsereg alkotja, mig a két független társországnak, Magyarországnak és a lajtántuli tartományoknak honvédsége annak szárnyait gyámolító tartalékát képezik. Azt hiszem, ezen programm elég világos volt akkor, elég világos most. Azt hiszem, mind az, amit ennek utján elértünk, mit a minisztérium felmutat: nem olyan, miszerint arra birjon, hogy attól eltérjünk ; azt hiszem, nem olyan, hogy azon veszedelmekkel szemközt, melyeket Csernatony képviselő ur oly élénken tárt elénk : attól eltérjünk, és ismeretlen veszedelmek, ismeretlen tervek kalandjának tegyük ki magunkat. Épen azért, mert ezen programm annyiszor el volt mondva s annyira világos és biztos: nem szólaltam volna föl, ha t. túloldalról két nyilatkozat nem történt volna, a mire azt hiszem, ismételten sem kár felelnünk, s melyre nyilatkozni azt hiszem, e részről szükséges. Az egyik azon megjegyzés, a melyet az imént előttem szóló képviselő ur miniszterelnökünket illetőleg, azt monda, hogy Tisza Kálmán t. képviselő ur javaslata folytán tér volt az uj honvédelmi miniszternek nyitva, miszerint minden megkötöttség nélkül, minden engagirozás nélkül programmját előadja. Meglehet, hogy a t. képviselő ur mint az ellenzék tagja, nem gondolja engagirozni a mostam honvédelmi minisztert. De bocsánatot kérek: én részemről azt hiszem, hogy ezen oldal túlnyomó része nem ugy tekinti a dolgot, hanem igenis engagirozottnak tekinti őt; engagirozottnak mindahhoz, amit e párt a honvédség tekintetében eddig tett, engagirozva tekinti őt mindahhoz, amit elődje, a kinek elveit vallja s mint elveit követő lépett miniszterelnöki székére ; a mit elődje á honvédség ügyében nemcsak tett, hanem mondott; engagirozva tekinti mindahhoz: ami e párt múltját s hagyományát képezi, (Helyeslés) £és ami azon politikának alapjául szolgál, a melyet az ország túlnyomó többsége már két izben szavazatával átalános választások alkalmával megerősített. (Helyeslés jobb felől.) így azt hiszem, nem volt szükség, hogy külön nyilatkozzék; elég nyilatkozat az, hogy a jobb oldal kifolyását képező minisztérium elnöki székét elfoglalja. (Helyeslés jobb felől) A másik kérdés, melyre visszatérni, azt hiszem, soha sem felesleges : Csernatony képviselő ur áltai idéztetett föl, ez a közös hadsereg és a honvédség szellemét illeti. 8 itt bocsánatot kérek, ha egy pillanatra ezen igen fontos kérdéssel kapcsolatban egy részletes ügyre térek át, a melyet Várady Gábor t. képviselő ur emiitett meg. t.i. az egyévi önkéntesek kérdését. Hogy az egyévi önkéntesek intézménye a várakozásnak eddig nem felelt • meg, azt ugy his jauuár 17 1872. szem — bár sajnosán — bevallani kényszerülünk. Hogy azon egyetemi előadások, melyeket a kormány rendezett és melyekre igen kitűnő tiszteket küldött ki, a kellő gyümölcsöket meg nem termettek : azt is fájdalommal el kell ismerni ; de ennek oka nem a minisztériumban keresendő. Ha ugyanis az, miszerint ott alkalom nyittatik, előadásokat hallgatni: nem szolgál elég buzdításul azon fiatal embereknek, kik hazájok iránti kötelességöket mint egyévi önkéntesek leróják ; ha azon előny, hogy a Kaszárnyán kivül is gondot fordíthatnak katonai tanulmányaikra, mely máshol sehol sem nyujtatik nekik : nem szolgál elegendő buzdításul arra, miszerint tüzetesen foglalkozzanak a tárgygyal, hogy még jobban elkészülve bírjanak vizsgálóik elé lépni, akár az egyetemen, akár a kaszárnyában: akkor e hibának okát nem kereshetjük másutt, mint vagy az illetőkben magukban, — a hol azt keresni nem akarom; — vagy pedig a törvényben, a hol az gyökerezik ; gyökerezik azonban — nagy sajnálkozásunkra eredetileg nem itt, hanem a birodalom túlsó felében megszavazott határozatban, mely az egyévi önkénteseknek megengedi, miszerint polgári foglalkozásukat katonáskodásuk ideje alatt is folytathassák és ez által paralleljét képezi azon a t. túloldalról felemiitett bajnak, mely szerint a szabadságolt államányu tiszteknek nincsen elég idejök, hogy magasztos hivatásukra elkészüljenek. Ezen egy éves önkéntesek kérdése pedig igen fontos, fontos azon irányzatnál fogva is, melyet a hadsereg szellemére hivatva vannak gyakorolni és melyet nem gyakorolunk számos egyéb tényezőkkel együtt, a melyek nem mindig azon hatással vannak a hadseregre, melyet azok, a kik azokat emiitik: tőlök rendesen várnak; értem azon felszólalásokat a katonai szellemről és azon értekezéseket, melyek, midőn a kaszárnyába kizárólag polgári szellemet, a fegyelembe polgári eljárást kívánnak behozni, elfelejtik, miszerint ennek mulhatlan következménye az, hogy a kik polgári szellemben neveltettek a kaszárnyában és a század rangjaiban polgárok, akkor, midőn kilépnek, mulhatlanul katonai szellemben fogják magukat majd a polgári életben viselni, ami, azt hiszem, a t. túloldalnak legkevésbbé czélja. (Helyeslés jobb felől.) Egyébiránt, ha azon államok példáját tekintjük, melyek a katonai szellem fejlesztésére legtöbbet tettek, és a hol ez kellő gyümölcseit megtermetté: azt hiszem, hogy Csernatony Lajos t. képviselő ur nem fogja szemünkre vethetni, hogy miért hallgattunk mi e kérdésnél, és miért engedjük, hogy a közjogi monológok tartása egyedül a túloldalnak privilégiuma legyen, privilégiuma addig, mig a nemzet majd azt is megunja.
