Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-422

422. országos ölés január 17. 1872. 273 azt, hogy miként bánnak azokkal, kik a hon­védnevet a dicsők közé sorozták, ezt mindnyájan tudjuk; de lássuk az okokat. Azon előléptetési szervezetben, melyre Várady képviselőtársam hivatkozott: tisztán csak már kinevezett tisz­tekről van szó és erre katonai körökben azt mondják, hogy ez természetes dolog; mert lehe­tetlen előléptetéseknél figyelembe venni azokat, kik a kereten kivül állanak. Erre csak egy meg­jegyzést vagyok bátor tenni. Ámbár t. i. katona nem vagyok; de annyit mégis tudok, hogy már az 1848-iki év előtt, tehát katonailag sokkal kevésbbé szabadelvű korszakban, átalában Euró­pában az „Inhabersthum" a megüresült helyeket nem csak a hasouló qualificatióju és nyugdíjazott tisztekkel, hanem a polgári rendből vett egyé­nekkel is töltötte be. Ha ennyit lehetett tenni a polgárok, az úgynevezett civilisták irányában : annálinkább megérdemlik ezt honvédeink. Erre nézve példát hozok fel Olaszországból; mindenki ismeri az olasz szabadságharcz történe­tét, részt vettek abban G-aribaldiamisok, voltak más önkéntesek, voltak rendes hadseregbeliek s pedig igen vegyesen; mert voltak olyanok, kik a baza ellen voltak és kik a haza egysége ellen küzdöttek. Es mi történt? egy hadsereg lett az egészből, és kiket koronként besorozni nem lehe­tett: ezekre a törvény kimondá, hogy az összes minisztérium, mielőtt valakit bármi hivatalra kinevezne, kötelessége keresni: nem akad-e arra egy alkalmas ember a szabadságharezosok so­raiban. Már ha többet nem tehetnek önök régi hon­védeinkért, legalább ezt az egyet megkövetel­hetjük : ha nem adhatnak nekik szolgálatot a rendes hadseregben, lépjenek állami szolgálatba, hanem természetesen azon ranghoz mérve, me­lyet mint honvédek elfoglaltak. Ezzel végzem szavaimat és eszébe juttatom a t. kormánynak csak azt az egyet, hogy az 1848-iki honvédek nélkül ma nem ülne itt e I házban. {Igaz! a szélső halon.) Mert. hogy ha azon katonák nem küzdöttek volna ki nekünk az al­kotmányt : önök, a kik most is annyit engedtek, hihetőleg még az 1847-iki évből is engedtek volna valamit,: és akkor minisztériumról szó sem lehe­tett volna nálunk. Mielőtt befejezném szavaimat, reetificálnom kell még Horn Ede t. barátom egy mondását. 0 hivatkozván Irányi barátom beszédére, azt mondta, hogy még a szélső balon is mondatott, hogy a rendes hadsereget erősebbé kell tenni az­ért, hogy abban bizhassunk. Bocsánatot kérek, Irányi barátom azt nem mondotta; ő nem óhajtotta a közös hadseregnek sem erősitósét, sem gyengítését: hanem megszün­tetését. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ó csak con- I KÉPV. H. NAPLÓ 1814 xx. statálta a tényt, hogy a közös hadseregben ugy, a mint ma fönáll: nem bizhatunk ; hanem abból nem következik, hogy ő azt öregbíteni akarja, hanem hogy egy önálló magyar hadsereget állít­sunk föl. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pulszky Ágoston : T. ház! Megval­lom, hogy ez alkalommal nagy köszönettel tar­tozunk Csernatony igen tisztelt képviselő urnák, hogy Ürményi képviselő ur nyilatkozatát provo­kálta, mert eddig öt különféle magyarázatát hallottuk azon határozati javaslatnak, mely teg­nap Tisza Kálmán t. képviselő ur által a t. ház előterjesztetett; — különféle magyarázatát; mert mig egyik baloldali igen tisztelt szónok a miliz­rendszerre vonatkoztatta azt: a másik, az imént hallott képviselő ur két magyar hadsereg fölál­lítására értette, nem elégedvén meg, ugy lát­szik, egynek teljes felszerelésével. Hanem mind az öt magyarázat közt azon helyeslések folytán, melyeket a túlsó oldalról is hallottunk; ugy lát­szik, egyedül Ürményi képviselő uré volt az, mely Debreczen városa igen tisztelt képviselőjé­nek értelmével és szándékával megegyezett ; és midőn ezen magyarázatot fogadom el, tehát mint hitelest, a dolog természetének is megfele­lőkig: abban egyszersmind indokát látom annak, hogy a ház ezen oldalán miért nem nyilatkoz­tak többen ezen kérdésben. Nem njnlatkoztak azért , mert épen ezen magyarázat mint szembeötlő, hogy a miről szó van, az nem elő­ször került a t. ház elé. Hatszor volt már az a discussio tárgya és ezen hat alkalommal, azt hi­szem, nem egy szónok, hanem számról számra annyi nyilatkozott innen, s azt hiszem, inkább meggyőző érvekkel, mint a túlsó oldalról; mert hatszor egymásután a kérdés ugyanazon egy ér­telemben döntetett el a t. ház által, s hogy ezen értelmezés, a melyben a kérdés több izben eldöntetett, nem talán valami programra néküli egyes szavazásra vonatkozó értelmezés, hogy ezen kérdés állandó eldöntésében bizonyos elv szolgált mindig zsinórmértékül: azt hiszem, ezt is bebizonyították eléggé már ez oldalról, bebizo­nyult az által, amit a honvédelmiminiszterium cse­lekedett s folyton tesz; bebizonyult az által, ami e kérdés fölvilágositására annyiszor ismételtetett, sőt ugy hiszem, alig volt programra, mely a házban hívebben tartatott volna meg, mint az : melyet, igen jól emlékszem, a mostani pénzügy­miniszter nagy lelkesedés közt 1868-ban elmon­dott ; midőn a honvédelmi törvény megalkotta­tott s midőn megmagyarázta azon viszonyt, a melynek a közös hadsereg és honvédség közt fönállnia kell; midőn egy emlékezetes hasonlat­ban ezen honvédelmi rendszert ama hadsereg tacticus fel állításához hasonlította, a melynek zömét az összes birodalom erejét képviselő közös 35

Next

/
Thumbnails
Contents