Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-422

272 *22, or-azágo< Ülés január 17. 1872. miniszter a birodalom közős védelmére szolgáló eszközökről folytonos tudomással bírhasson: a honvédelmi miniszter őt, a honvédosztályok létszáma, fölszerelési készletök mennyisége, s a t., a honvédségre vonatkozó egyéb szükséges adatok felől időszakonként értesíteni köteles." Tehát a magyar honvédelmi miniszter nem egyéb, mint alárendeltje a közös hadügyminiszternek. Minálunk tehát nincs honvédség; és csak önámitás, nagy önámitás. En látok közös hadsereget; de a honvédség még annál is roszabb politikai szempontból. Pártállásomnál fogva, ha már kellene, ha kényszerítve lennék valamit megszavazni: inkább megszavaznám a közös hadseregnek, mint a honvédségnek; mert ennél nem lehetne ámítani népünket. Népünk tudná, hogy van egy rendes császári kir. hadsereg; de így elámítják, azt hitetik el vele, hogy ez a honvédség az 1848 — 49-iki törvények szerint felállított honvédség : r holott csak a közös hadsereg kiegészítő része. És ez alkalmazható nem tisztán ezen budgetre; ez jellemzi a jobboldalnak, a jelen kormáaynak egész műveletét, itt fekszik épen a közjogi alap fő lényege, melyet, fájdalom, sehol és soha ki nem kerülhetünk. (Helyeslés a szélső balon.) Annyira meg voltak eleintén győződve az 1867-iki egyezmény létrehozói mindnyájan, hogy csakis azon alkotmányban van Magyarország számára az igazi biztosíték, az igazi boldogság, melynek nevét azon párt képviseli, melyhez tartozni szerenesés vagyok; annyira meg voltak győződve arról, hogy a magyar nép annyira ragaszkodik ezen alkotmányhoz, és oly szép kegyelettel ragaszkodik a honvédség nevéhez, mely annyi dicsőséget hozott a hazára, hogy szükségesnek tartotta tervének keresztülvitelére ezen zászlót kitűzni; nem mondotta a magyar népnek, hogy az 1867-et csináljuk; mert akkor nem lett volna többségben, hanem azt mondták, mi a 48-at állítjuk helyre, és ezen zászló alatt csábiták maguk köré a népet. Önök nem merték zászlójok igaz nevét kimondani, nem merték kimondani azt, hogy itt van egy közös hadsereg, és ennek lesz egy függeléke, egy minden perczben mozgósítható névleges honvédség, hadsereg, mely amannak mindenben alá lesz rendelve; hanem szükségesnek tartották a szép, a dicsőségteljes honvédnevet elővenni, és ezt tűzni ki a zászlóra, és mellőzték azokat, kik ezen névre oly nagy dicsőséget hoztak. Ebben fekszik az önök politikájának főereje. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy egyúttal egy kis megjegyzést tegyek, mely azonban önmagában nagyon jellemző. Minden országban hadügyi budgetnek nevezik ezen budgetet, mely most itt tárgyalás alatt van: budget de la guerre, budget di guerra; de nálunk szükséges volt annak egy uj nevet adni, és nem akarták hadügyinek nevezni, hanem honvédelminek. Ez egyrészt helyes; mert nálunk hadügy nincs, nálunk van békeügy ; de hadügy nincs, mert csak békében rendelkezünk a honvédséggel. (Paczolay József közbeszól: Hiszen 1848-ban találták fel azon nevet!) Ismétlem, nálunk nincs. Ez csak annyi volna, mintha egy szegény embernek azt mondanók: oda adom neked téli kabátomat, hogy nyáron át hordhasd; de ha hideg lesz, add vissza. (Helyeslés hal felől.) Ennyi szolgálatot tesz nekünk a honvédség; de azért nevezték mégis honvédségnek: mert tudták, mennyire népszerű e név a magyar népnél és ezért fektettek arra fősúlyt. (Fölkiáltások jobb felől; Dehogy azért!)Igen, azért., mert önök czimekkel élnek, czimekkel ámítják népünket. Azért ezen egyet sajnálom leginkább mindazon különbözetek közt, melyek az ellenzék két árnyalata közt léteznek, s leginkább fáj nekem az, hogy a honvédségre megszavazzák a költséget, mert ez által — nézetem szerint — mintegy önkénytelenül hozzájárulnak azon politikához, melylyel a kormánypárt a köznépet ámítja, holott főkötelességök volna figyelmeztetni a népet, hogy ez nem honvédség, hanem a közös hadsereg függeléke, mert a nép maga a törvényt nem olvassa. Azt monda továbbá Ivánka képviselő ur, hogy mi az istenre bizzuk a haza védelmét. E részben megfelelt Irányi t. barátom; de talán szerénységből nem akarta hozzá tenni, hogy mennyire nem felejtkezünk meg a haza védelméről, mutatja, hogy e tárgyban épen Irányi Dániel nyújtott be egy határozati javaslatot, melyben kéri a kormányt és a házat, hogy hozza be az iskolákba a. fegyvergyakorlatokat, kéri a határozati javaslatban az önkénytes csapatok felállításának engedélyezését. Gondoskodott tehát a szélsőbal már akkor is arról, hogy a haza védelem nélkül ne maradjon. Épen azért, mert igy fogom fel a kérdést, mert oly védelmet látok a honvédség intézményében: épen azért meg nem szavazhatom arra a költséget, és csatlakozom Tisza Kálmán képviselő ur indítványához, melyről hiába mondja t. Ürményi képviselő ur, hogy annak szellemét nem értette; nem érti, mert nem akarja érteni. Hiszen, az világosan azt mondja: hogy a honvédség szerveztessék a szerint, hogy abból önálló védelmi hadsereg lehessen és a mellett állítsunk fel önálló magyar sorhadsereget. Pártolom továbbá Várady Gábor képviselőtársam indítványát, és itt engedje meg a t. ház, hogy ahhoz néhány észrevételt tegyek. Nem fogom keserű szavakkal elmondani, elpanaszolni