Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-422

270 422. országos ülés január 17. 1872*. nem lehetetlen. Az állam fentartása e tekintet­ben szabályokat szab elénk. Schweiz kiadásait, az ottani haderő miké­peni kiállítását nem tanulmányoztam; de tanul­mányoztam Német- és Francziaország költségeit és kiadásait ; azt hiszem, hogy összehasonlítva azokat a mienkével, a mienket szerencsésebbnek mondhatom. Csodákat mivelni bajos. Azt méltóztatott említeni, hogy 50,000 em­ber van ott, mely folytonosan fegyver alatt áll. Már pedig ennyi embert 2.700,000 frankkal, vagyis egy millió néhány százezer frttal folytonosan íegyver alatt tartani: merő lehetetlenség. Én csak ezt említem itt. Előttünk fekszik a költségvetés, méltóztas­sanak annak egyes tételeihez hozzászólni. Ha ol­csóbban méltóztatnak a szükségletet előállítani, azt hiszem szívesen fogadja a megtakarítást a kor­mány is, a miniszterek is. Hiszen ez minden­esetre egyik fő feladata. Az átalános költségekre nézve pedig, azt hiszem, hogy az indítvány, a mely tétetett: a közős hadsereget is belevonja. E tekintetben a külföldi haderőkkel tett összehasonlítások is azt mutatják, hogy nem drágábban, hanem olcsób­ban állítjuk elő a hadkészleteket. Ezzel megtettem észrevételeimet. Ha majd az egyes tételeknél is észrevételek fognak tétetni: ezekhez is hozzászólandok. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: T. ház! Talán M sem kell jelentenem, hogy én ezeu kérdésnek sem pénzügyi, sem administrativ oldalához szólni nem akarok , szólni akarok tisztán csak a kér­dés politikai oldalához. Es épen, mert ezt tenni akarom, vagy mint Ürményi t. képviselőtársam magát kifejezni méltóztatott, közjogi monológot akarok tartani: éjDen azért szükséges, hogy meg­jegyzést tegyek arra nézve, a mi e tekintetben mondatott. Abban nem kételkedem, hogy a t. jobboldal nagyon óhajtaná, hogy a közjogi alap többé e házban szőnyegre ne kerüljön. Ez na­gyon természetes: hisz épen ez képezi közöttünk a csatatért. Ez annyit jelent, mintha a katona azt mondaná, hogy legyen vége a háborúnak. Ebbe szívesen bele is egyezem, de ha a t. jobb oldal azt akarja : akkor s így beleegyezem még abba is, hogy a házszabályokba tétessék, hogy a közjogi alapról beszélni nem szabad; de akkor, mondom, tegye még azt is, mint Kálmán király bizonyos esetben tett, t. i., tegye hozzá e szabályhoz: „mert az nem létezik." Ez a fő; erre kérem fel a t. háznak becses figyelmét. (Élénk helyeslés a szélső bal felől.) Mielőtt a dolog érdeméhez szólanék: egy átalános megjegyzést kell tennem és sajná­lom, hogy az igen t. miniszterelnök ur épen e perczben nincs jelen. Ó megbízta Hollán Ernő t. képviselőtársunkat és államtitkár urat, hogy a honvédelmi minisztérium költségvetését védel­mezze a támadás ellen. Ez ellen semmi kifogá­som. (Halljuk!) A választás minden esetre nagyon jó, nagyon ügyes; egy perczig sem vonom kétségbe, hogy az államtitkár ur a megbízásnak megfelelni ké­pes ; de nem helyeselhetem, hogy ily fontos kér­dés, milyen minden országban a hadügyi: mindig csak administrativ oldalról védelmeztessék; mert csak erre volt megbízva az államtitkár ur, mit már az által is bebizonyított, mert beszédében is csupán a kérdés administrativ oldalára szo­rítkozott. Megvártam volna tehát, hogy a kér­dés másik részére nézve tette volna meg meg­jegyzéseit maga a miniszterelnök ur, ugy mint honvédelmi miniszter s ugy is mint miniszter­elnök. De mást is vártam volna. Nemcsak valószínű, de áll csakugyan, hogy a honvédelmi minisztérium oly kicsiny, oly lát­hatlan parenthesis, hogy maga a miniszterelnök ur is elfeledi, hogy ő honvédelmi miniszter, mert különben látta volna, hogy Magyarországban egy fontos esemény történt, olyan, melyet min­den más országban is ilyennek tekintenek, t. i. hogy megváltozott hadügyérünk. Ezért a honvé­delmi miniszter urnák kötelessége lett volna, már csak a t. ház iránti tekintetből is, expo­nálni programmját ; hadd halljuk, hogy minő eszme szerint akarja vezetni uj minisztériumát. Ez igen fontos lett volna. Az igen t. uj honvédelmi miniszter ur ked­vező helyzetben van; sokkal kedvezőbb helyzet­ben van, mint elődje, a mennyiben ő helyzetét még semmiféle módon nem eompromittálta s nem engagirozta még magát semmiféle politikával; ő nem mondotta, mint mondotta tavaly elődje, hogy ő nemcsak nem óhajtana egy önálló ma­gyar hadsereget, hogy ő abban nemcsak nem lát biztosítékot, hasznot; hanem ellenkezőleg nagy veszedelmet lát abban a hazára. Ezt mondom az uj honvédelmi miniszter ur még nem mondta s remélem nem is fogja talán mondani; de min­den esetre kívánatos lenne tudni: vallja-e t. előd­jének ezen elvét. A honvédelmi miniszter ur nem mondta az 1848/49-ki szabadsági harczról: hogy ez gyer­mekjáték volt; ezt még nem mondotta, mint t. elődje mondotta. Ez nem pusztán odadobott phrasis, ennek a mondásnak igen fontos jelentősége van, s jelen­tősége mutatkozott a kormány tetteiben. Ez magyarázza meg azon tüneményt, hogy az 1848­49-iki honvédek tökéletesen mellőztetnek a kor­mány által; mert el kell hitetni a néppel, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents