Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-422

• 122. országos ülés jainiár 17. 1872. 269 az aggodalom, melynek elhárítására felkértük a kormányt és legyen szabad e tekintetben sajnálatomat és csodálkozásomat kifejeznem, hogy az igen t. államtitkár ur az ő érdekes feleletében egy szóval sem reflectált e kérdésre, mely a tegnapi vita kiindulási pontja volt; hogy egy szóval semjj érintette meg azt: miként lehet kevesbíteni a költségeket és mikép lehet kifejleszteni a honvédséget az országnak túlterhelt etése nélkül; annyivalinkább kívántam volna, hogy t. államtitkár ur reflectáljon e pontra; mert én azt hiszem — ámbár első sorban azou kell lennünk minden esetre, hogy a közös hadsereg költségeit kevesbítsük, — de mégis, nézetem szerint, a honvédség kiállításában is lehet sok és talán igen tekintélyes megtakarításokat eszközölni, a minek következtében évről évre öregbíteni lehetne a honvédség számát. A mi honvédségünk nem rendes hadsereg, tehát nem lehet ennek költségeit összehasonlítani más országok rendes hadseregeinek költségével; ez inkább hasonlít a helvét miliz-rendszerhez. De mit látok egyrészről Helvetiában és mit másrészről nálunk? Az utóbbi helvetiai budget szerint ez volt a helvét hadsereg állása : szolgálat köteles (20—34 év közt) 85,500 ember, azonkívül volt a tartalék seregben (35 — 40éves) 50,140 ember;azután volta „Landwehr", mely állott 66.000 emberből. Eszerint az egész helvéthadsereg, — nem számítva ide a népfelkelést, „Landsturm," mely 150.000 embert szolgáltat szükség idejében: — áll 203.000 emberből. Ezen sereg, mely fel van szerelve minden szükséglettel, ágyúval és műcsapattal, az utolsó budget szerint kerül 2.700,000 frankba, azaz Helvétiának minden egyes katonája 20 frankba, vagyis 10 frtba kerül, évenként, ide értve az ágyukra, műcsapatokra szolgáló költségeket. Nálunk van 150 ezer honvéd, ezen 150 ezer honvéd kerül 10 millióba, azaz, ámbár nincs műesapat, nines ágyú és sok más hiányzik: kerül minden egyes honvéd 60 frtba évenként, 6-szor annyiba mint Helvétiában. Elismerem, hogy ami Helvetiában már megvan, t. i. a felszerelés: az nálunk csak most történik. Nálunk minden évben 25,000 uj felszerelést csináltatunk; ez igaz, t. ház; de ha ennek következtében félreteszem a rendkívüli budgetet, mely épen a felszerelésről szól, a rendes budget szerint is minden egyes honvéd 45 frtba kerül nálunk, ami magában szintén 5-szőr annyi, mint a mennyibe egy helvetiai honvéd kerül. Nem vagyok szakértő, hogy elmondjam okát annak, honnan ered e nagy különbség; de bizonyos vagyok benne, hogy, mivel a mi honvédségünk, ugy szólván, csak ugyanaz, ami a helvetiai, azaz nem rendes hadsereg, hanem népsereg : ezen példán okulva nagy számban és tekintélyes mérvben lehetne leszállítani a honvédség költségeit. Ezt nem azért óhajtom, mintha sajnálnám a honvédségre a költséget: mert elismerem, hogy igen szükséges kiadás, és óhajtom, minden évre lehessen nagyobb honvédsereget állítani ; de óhajtom a meg takarítást kettős okból; először azért, mert meg vagyok győződve, hogy az ország védelme nem épen a haderőben áll kizárólag, hanem egyszersmind a nép jólétében és elégedettségében ; ha pedig a rendes időben a nép tulterheltetése miatt niues megelégedve: nem áll módjában jólétét kifejteni, akkor, midőn megérkezik a háborús idő, hiányzani fog az erkölcsi erő, mely szintén oly fontos a védelemben, mint a véderő. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy bármily legyen a hadsereg nagysága a rendes időben, bármily legyen mennyisége a rendes katonaságnak és honvédségnek: hogy mihelyt háborúra kerül a dolog, minden esetre rendkívüli erőfeszítésre van szüksége az országnak : pedig csak akkor lesz képes az ország rendkívüli időben rendkívüli erőt kifejteni: midőn rendes^időben mérsékelten terheltetik. Ezen okoknál fogva óhajtom, hogy a menynyire csak lehet, mennél inkább kiméltessék a nép ereje a rendes időben. Óhajtom más okból is a takarékosságot a honvédség költségeiben, mert akarom, hogy lehessen haladni, a mint 2—3 év óta haladunk, azaz, hogy lehessen legalább 300,000 emberre szaporítani a honvédséget. Ez pedig lehetetlenné válik: ha már most a tulterheltetés olyan, hogy a nép nem fogja megbírni és nem sokára kényszerítve leszünk félbeszakítani a honvédség továbbfejlesztését. Minek következtében még egyszer sajnálatomat kell kifejeznem, hogy a t. államtitkár ixr a különvélemény és Tisza Kálmán indítványának ezen pontjára nem méltóztatott egy szóval sem felelni. Bátor vagyok figyelmébe ajánlani a dolognak ezen oldalát, nézzen utána; nem lehetne-e megtakarítások által annyira vinni, hogy évről évre nagyobbitni lehessen a honvédség számát? (Helyeslés bal felől) Harkányi Frigyes előadó: Engedelmet kérek, hogy néhány szóval Horn tagtársamnak felelhessek. Ő a fősúlyt e tekintetben az indítványnál azon költségekre ós kiadásokra fektette, melyek a honvédség és véderő előállításánál összeköttetésben vannak. Átalában el kell ismernünk, hogy az egész civilisált Európában a haderő és fölfegyverzés oly összeget igényel, mely nemzetgazdászati szempontból bizonyára nem helyeselhető; de a mi állásunknál fogva ujitást tenni, vagy pedig a többiek példáját nem követni: majd-