Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-422

268 433. orgzágos ülés január 17. 1872. deka, annak szaporítását hozni javaslatba és meg vagyok győződve, hogy a kormány e tekintetben a ház mindkét oldaláról kellő támogatásra számithat. (Atalános helyeslés.) Horn Ede : Tisztelt ház! {Zaj, több képviselő a teremből kimegy) legyen szabad mindenekelőtt t. ház viszautasitanom Ürményi képviselőtársam azon szemrehányását, hogy a baloldal gyengíti a hadsereg erejét, legalább erkölcsi erejét, az által, hogy hibáit, megveretéseit felemlíti. Hozzá teszi t. képviselőtársam, miként sajnálattal látja, hogy az ellenzék nem követi a franczia képviselőház azon példáját, ahol a múlt évi vereségek daczára még mindig „notre glorieuse armée

ftről beszélnek. Legyen szabad erre azt felelnem, hogy a példa nem épen nagyon szerencsés; mert még Francziaországban is elismeri minden józanul itélő ember, hogy Francziaországnak épen az a legnagyobb hibája, hogy vereségeit, hibáit sohasem akarja bevallani, hogy ez mindig takargatja szerencsétlenségeit, hiányait: minek következtében ezeket jóvá tenni nem képes. Én azt gondolom, hogy Magyarország semmi esetre nem tenne helyesen, hogyha ugyanazon hibába esnék. Másrészről legyen szabad azon különbségre is figyelmeztetnem, hogy Francziaországban még a múlt évben is a hadsereg szelleme jó volt, és a hiba csak a vezérekben rejlett, és azért joga van ott a képviselőtestületnek és a közvéleménynek „notre glorieuse armée

íí-ről szólani: mig az osztrák seregnél nemcsak hogj

r a vezérek jók nem voltak ; hanem az egész hadsereg szelleme nem volt olyan : a milyennek lennie kellett volna, és ennek legjobb bizonyítéka abban van, hogy Fracziaországban a megveretés csak egyszer fordult elő, kivételképen, mig az osztrák hadsereg története 20 év óta győzelmet nem képes felmutatni, hanem csak mindig vereségeket. Ily nagy különbséggel szemben nem ke]l nekünk követni Fracziaország példáját; hanem szabad reámutatnunk a hibákra és azok javítását követelnünk. Másrészről t. képviselőtársam Ürményi Miksa fel nem foghatja mit akar Tisza Kálmán t. képviselőtársunk javaslatával; t. előttem szóló azt kivánja, hogy mind a két hadsereg, azaz mind a közös hadsereg, mind a honvédség legyen ellátva minden szükséglettel, hogy mind a két haderő napról napra erősebbé, nagyobbá váljék. Engedje meg a t. képviselő ur arra utalnom, hogy innen, ez oldalról, semmi felszólalás nem történt az ellen, hogy — miként állanak ma a dolgok — mind a közös hadsereg, mind a honvédség legyen erős, legyen ellátva minden szükséglettel. Sőt még a szélső balról tegnap az is mondatott, hogy a közős hadsereget már azért is erősnek kell óhajtanunk; mert bizony ha háborúra kerül a dolog: a honvédség egyedül nem lesz képes az országot, megmenteni. Hanem — eltekintve itt a kérdés politikai s nemzeti oldalától, — annynyi bizonyos, hogy a közös hadseregnek költségei majdnem évről évre növekednek, s hogy a honvédelem költségei szintén évről évre növekednek : mi által oda jutunk nem sokára, hogy az ország nem bírja a hadügy költségeit. Bz a kérdés; és ennek következtében mind a különvélemény, mind Tisza Kálmán képvisslőtársam indítványa azt kivánja: legyen legalább a kormány azon, hogy el lehessen viselni a kettős terhet, mig kettős teher lesz. Nézetem szerint, mind a különvélemény, mind Tisza Kálmán aggodalma teljesen jogosítva van ; nemsokára oda jutunk, hogy nem tudjuk elviselni a hadügyi terheket: ha ezeket nem kevesbítjük. A közös hadseregre ez évben a kormány majdnem 28 milliót követel, a honvédelemre az előttünk fekvő budget szerint szintén 9, majdnem 10 milliót fogunk megszavazni. Ez körülbelül 37—38 milliót tesz. Azt kérdezik most, milyen az ország dispostiojára álló összeg ? mennyit költhet az országminden szükségletére ? természetesen le kell vonni a bevételből mind azt, ami csupán átfutott tétel, például a lottó, a dohány- ós sójövedék azon részét, mely csak visszafizetést, de nem valódi jövedelmet képez : megmarad mint valódi dispenzálható bevétel körülbelül 112 millió és ezen 112 millióból 38 milüót szentelünk most a hadügyre, ez majdnem egy harmadrésze annak. De még tovább is lehet meunünk; 112 millió nem áll az ország szabad dispositiojára ; mert abból még le kell vonni, úgymint a közös államadókat, mint a királyi udvartartásra, mert mindezt meg kell adni minden évben. Ebből nem lehet törölni: és ez körülbelül 33 milliót tesz. Ennek következtében azon összeg, mely az ország dispositiojára áll, hogy szükségletét fedezze: körülbelül 75, egész 76 milliót tesz,és ebből 38 milliót szentelünk már a hadügyre, a mi majdnem az egész dispositionalis összegnek fele; ez minden esetre annyi, hogy lehet mondani, hogy már az utolsó határig mentünk és gondoskodni kell arról: mit fogunk tenni a legközelebbi jövőben. Mindnyájan azt óhajtjuk, hogy a honvédség nemcsak maradjon mostani erejében, hanem, hogy évről évre lehessen azt növeszteni; hogy lehessen azt legalább 300.000 emberre felemelni: mig eddig csak 150.000 embert tesz. Tehát gondoskodni kell arról, hogy lehessen évről évre többet fordítani a honvédségre; és mégis azt látjuk, hogy az egész hadügy annyit vesz már igénybe, hogy tovább mennünk már nem lehet. Ez volt a különvélemény ós Tisza Kálmán t. barátom indítványának egyik rugója; ez volt