Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-422
264 * 22 * országos ülés január 17. 1872. Ez közelebbről az egész osztrák hadseregre illett a két utóbbi campagne alatt. Pedig azt senkisem tagadja el sem itthon, sem a külföldön, hogy a közös hadsereg elemei ép oly jók, mint bármely hadseregnél és nem lehet kétségbe vonni sem a tisztikar, sem a közkatonák egyéni vitézségét. Tehát nem az egyénekben : hanem a systemában és a szellem hiányában rejlik a baj. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) De bármily rósz volt a régi szellem, bármily hatálytalannak bizonyult 1848. után : mégis hathatott és dönthetett bizonyos perezben az, hogy a császárért mindent! hogy bizonyos crisisek alkalmával hatályos volt és döntött is, nem tagadhatni, mert tudjuk a történetből. De most tessék mindenkinek elfogulatlanul itélni azon kérdés felett: vajon van-e átalában valami szellem az osztrák jelenlegi hadseregben, akár császári, akár republicanus, akár osztrák, akár magyar ? Nincsen abban semmi szellem! És ez baj és veszedelem, s mi ezen bajnak és veszedelemnek elhárítását nem halogathatjuk. Nincs alap, melyen várhassuk, hogy a közös hadseregben ma, holnap, vagy holnapután, vagy egy év múlva megtaláljuk azon szellemet. Már pedig nem igen lehet időzni; mert a mit Éber képviselőtársam mondott: hogy ne halogassuk a dolgot, midőn 10 évre van kötve a szerződés ; az igen szép dolog volna, ha az ezen idő letelése előtt történhető dolgoknak hasznosságáról magunkat illetőleg biztositva lehetnénk., s ha mi bizonyosak volnánk, hogy addig nem fog Európában senki mukkanni, mig ezen határidő el nem telik. De ezt nem tudjuk; sőt a kik az Európában uralkodó szellemet ismerik, és Francziaország helyzetét azon téren, melyet Éber Nándor képviselő ur is nagyon jól ismer (mert abban pars magna volt), értem az angol sajtó terének értesülési folytonosságát: jól tudjuk, hogy Francziaország nagyon készül rövid időn a revanche vételére. Európa ilyen helyzetében nem vagyunk tehát biztositva arról, hogy mig az 1867-ben kikötött 10 évi határidő el nem telik; nem történik-e olyasvalami, minek ellenében mi hiába mondanók, hogy: hja! mi csak 10 év múlva akartunk valamit tenni, mi nem voltunk elkészülve. Bizonyos dolgok olyanok, melyekre várni nem lehet és épen azért kötelessége mindeu miniszternek és igy a miénknek is, hogy mondja meg ő felségének, hogy: perículum in mora! mert minden perezben történhetik valami; nem mondom, hogy történik, de történhetik ma, holnap, vagy egy év múlva; szóval: hogy minden bizonytalan Európában, és ezen bizonytalansággal szemben meg kell ragadni minden alkalmat, és nem halogatni semmit, mi az ország és a dynastia érdekében megteendő. Azon szellem/ mely az osztrák seregben 1848. előtt volt, mint mondám, rósz volt; de mégis jobb, mint semmi szellem. Es mi tette tönkre azon szellemet? Tönkre tette maga azon kormányrendszer, melyben nekünk semmi részünk, csak a fájdalom része. Tönkre tette azon hazug czim alatt uralkodó, kényuraskodó, mindenki által ismert úgynevezett „Gleiehberechtigung der Nationalitáten." Ez tette tönkre azon szellemet is, mely a hadseregben volt. Es miért ? Mi volt ezen Gleichberechtigung ? Semmi más, mint a nemzetiségeknek, melyek most is szeretnek rá hivatkozni: a szolgaságban egyenlősége egy kényúr alatt. Ez volt a Gleichberechtigung: minden nemzetiségnek szolgaságban egyenlősége az osztrák nemzetiség alatt. Mi lett ennek következése ? Az, hogy midőn a háborúk jöttek : azok szépen elsöpörték a kényuraság Gleiehberechtigungját. Belátták, hogy nem tréfa e rendszert tovább vinni, mert ezzel győzelmet nem nyernek, sőt minden háború egy provinciába kerül, és végre még egy királyságba is kerülhet. Szóval, a vereségek elseperték ezen systemát. De megmaradtak ezen Gleichberechtigung következményei: megmaradt az, hogy egyik nemzetiség fel volt uszitva a másik ellen; kidolgozott programmot lobogtatott mindenik; szóval annyifelé üuzott, a mennyifelé csak lehetett. Miután pedig a védkötelezettség átalánossá lett, természetes, hogy az átalános védkötelezettségre alapított közös hadsereg annyiféle elemekből áll, a mennyiféléből a birodalom egész területén élő népeknek értelmi tömege. Ez egyszerű magyarázata annak, hogy a hadseregben nem lehet most azon szellem, ami 48. előtt volt; de nem állott helyébe jobb szellem sem. Már pedig jó szellemnek kell lelkesiteni egy hadsereget, hogy az hivatásának megfelelhessen: e hivatás nem lehetvén más és egyéb, mint az ország biztonsága bel- és külellenség ellenében. Hogy e szellemet lehet-e ma reményleni a közös hadseregben: e kérdést bátran bizom a jobboldal lelkiismeretére. Én részemről e házban jelét látom annak, hogy mennyire egyetért velünk a jobb oldal némely nagy életkérdésben. Valahányszor ugyanis e házban egy nagy, úgynevezett közjogi — ámbár nem fogadom el eme meghatározást — egy nagy reformkérdés fordul elő, bármi részére vonatkozik is alkotmányos életünknek: a jobb oldal, — ha a miniszter nem pártolja azt bármi okból — bennsőleg velünk van bizonyosan. Nemcsak gyanítom, hanem meg is vagyok győződve, (Halljuk \) hogy igy éreznek velünk, ugy a hadsereget illetőleg is. Gyanítom és megvagyok róla győződve azért, mert hallgatnak s hagyják beszélni az államtitkárt, hagyják beszélni a minisztert, hagyják beszélni sorjában az ellenzék *
