Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-422

264 * 22 * országos ülés január 17. 1872. Ez közelebbről az egész osztrák hadseregre illett a két utóbbi campagne alatt. Pedig azt senkisem tagadja el sem itthon, sem a külföldön, hogy a közös hadsereg elemei ép oly jók, mint bármely hadseregnél és nem lehet kétségbe vonni sem a tisztikar, sem a közkatonák egyéni vitézségét. Tehát nem az egyénekben : hanem a systemában és a szellem hiányában rejlik a baj. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) De bármily rósz volt a régi szellem, bár­mily hatálytalannak bizonyult 1848. után : mégis hathatott és dönthetett bizonyos perezben az, hogy a császárért mindent! hogy bizonyos crisi­sek alkalmával hatályos volt és döntött is, nem tagadhatni, mert tudjuk a történetből. De most tessék mindenkinek elfogulatlanul itélni azon kérdés felett: vajon van-e átalában valami szellem az osztrák jelenlegi hadseregben, akár császári, akár republicanus, akár osztrák, akár magyar ? Nincsen abban semmi szellem! És ez baj és veszedelem, s mi ezen bajnak és veszede­lemnek elhárítását nem halogathatjuk. Nincs alap, melyen várhassuk, hogy a közös hadsereg­ben ma, holnap, vagy holnapután, vagy egy év múlva megtaláljuk azon szellemet. Már pedig nem igen lehet időzni; mert a mit Éber képvi­selőtársam mondott: hogy ne halogassuk a dol­got, midőn 10 évre van kötve a szerződés ; az igen szép dolog volna, ha az ezen idő letelése előtt történhető dolgoknak hasznosságáról ma­gunkat illetőleg biztositva lehetnénk., s ha mi bizonyosak volnánk, hogy addig nem fog Euró­pában senki mukkanni, mig ezen határidő el nem telik. De ezt nem tudjuk; sőt a kik az Európában uralkodó szellemet ismerik, és Francziaország helyzetét azon téren, melyet Éber Nándor kép­viselő ur is nagyon jól ismer (mert abban pars magna volt), értem az angol sajtó terének érte­sülési folytonosságát: jól tudjuk, hogy Fran­cziaország nagyon készül rövid időn a revanche vételére. Európa ilyen helyzetében nem vagyunk tehát biztositva arról, hogy mig az 1867-ben ki­kötött 10 évi határidő el nem telik; nem törté­nik-e olyasvalami, minek ellenében mi hiába mondanók, hogy: hja! mi csak 10 év múlva akar­tunk valamit tenni, mi nem voltunk elkészülve. Bizonyos dolgok olyanok, melyekre várni nem lehet és épen azért kötelessége mindeu minisz­ternek és igy a miénknek is, hogy mondja meg ő felségének, hogy: perículum in mora! mert minden perezben történhetik valami; nem mondom, hogy történik, de történhetik ma, hol­nap, vagy egy év múlva; szóval: hogy minden bizonytalan Európában, és ezen bizonytalanság­gal szemben meg kell ragadni minden alkalmat, és nem halogatni semmit, mi az ország és a dy­nastia érdekében megteendő. Azon szellem/ mely az osztrák seregben 1848. előtt volt, mint mondám, rósz volt; de mé­gis jobb, mint semmi szellem. Es mi tette tönkre azon szellemet? Tönkre tette maga azon kor­mányrendszer, melyben nekünk semmi részünk, csak a fájdalom része. Tönkre tette azon hazug czim alatt uralkodó, kényuraskodó, mindenki ál­tal ismert úgynevezett „Gleiehberechtigung der Nationalitáten." Ez tette tönkre azon szellemet is, mely a hadseregben volt. Es miért ? Mi volt ezen Gleichberechtigung ? Semmi más, mint a nemzetiségeknek, melyek most is szeretnek rá hivatkozni: a szolgaságban egyenlősége egy kényúr alatt. Ez volt a Gleichberechtigung: minden nemzetiségnek szolgaságban egyenlősége az osztrák nemzetiség alatt. Mi lett ennek kö­vetkezése ? Az, hogy midőn a háborúk jöttek : azok szépen elsöpörték a kényuraság Gleiehbe­rechtigungját. Belátták, hogy nem tréfa e rend­szert tovább vinni, mert ezzel győzelmet nem nyernek, sőt minden háború egy provinciába kerül, és végre még egy királyságba is kerül­het. Szóval, a vereségek elseperték ezen systemát. De megmaradtak ezen Gleichberechtigung következményei: megmaradt az, hogy egyik nem­zetiség fel volt uszitva a másik ellen; kidolgo­zott programmot lobogtatott mindenik; szóval annyifelé üuzott, a mennyifelé csak lehetett. Mi­után pedig a védkötelezettség átalánossá lett, természetes, hogy az átalános védkötelezettségre alapított közös hadsereg annyiféle elemekből áll, a mennyiféléből a birodalom egész területén élő népeknek értelmi tömege. Ez egyszerű magyará­zata annak, hogy a hadseregben nem lehet most azon szellem, ami 48. előtt volt; de nem állott he­lyébe jobb szellem sem. Már pedig jó szellem­nek kell lelkesiteni egy hadsereget, hogy az hi­vatásának megfelelhessen: e hivatás nem lehet­vén más és egyéb, mint az ország biztonsága bel- és külellenség ellenében. Hogy e szellemet le­het-e ma reményleni a közös hadseregben: e kér­dést bátran bizom a jobboldal lelkiismeretére. Én részemről e házban jelét látom annak, hogy mennyire egyetért velünk a jobb oldal némely nagy életkérdésben. Valahányszor ugyanis e házban egy nagy, úgynevezett közjogi — ám­bár nem fogadom el eme meghatározást — egy nagy reformkérdés fordul elő, bármi részére vo­natkozik is alkotmányos életünknek: a jobb ol­dal, — ha a miniszter nem pártolja azt bármi ok­ból — bennsőleg velünk van bizonyosan. Nemcsak gyanítom, hanem meg is vagyok győződve, (Halljuk \) hogy igy éreznek velünk, ugy a hadsereget illetőleg is. Gyanítom és megvagyok róla győződve azért, mert hallgatnak s hagyják beszélni az államtitkárt, hagyják beszélni a mi­nisztert, hagyják beszélni sorjában az ellenzék *

Next

/
Thumbnails
Contents