Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-422

422. országos ül és január 17. 1871. 26* képviselőit itten; de nem szól egyik sem semmit, kivéve, ha a delegatióból valamelyik megsértve érzi magát: akkor fölkel mint Bujauovits, védelmezni azt, a minek ő hadügyminisztere vagy nem tudom mije volt; vagy beszél egyetlenegy képviselő, ki átalában több vállalkozással bir, értem Éber Nándort, kinek saját nézetei is vannak sokszor. Ezt fölemlitem, mert a miniszterelnök ur Éberre utalt, és azt gondolta, hogy azt el felejtem. De méltóztassanak csak visszagondolni: akárhány alkalom volt, a mikor egyenesen le hagyják beszélni az ellenzék tagjait, és azután a miniszter ur méltóztatik a végén felelni mindenre, a mire neki épen tetszik. Pártja pedig hallgat és szavaz. Ez, mellékesen mondva, olyan valami, a minek a parlamentalis világon nincsen párja. Hogy mennyire megöli a parlamentalis elevenséget: azt érezzük sokszor mindnyájan. És merem állítani, ha azon a karzaton ily nagy, fontos kérdés tárgyalása alkalmával egy olasz, egy franczia, egy német — nem is mondom, hogy angol : mert nem is óhajtom, hogy legyen ott angol, — ha mondom egy utazó idegen politikus van ott és megmagyaráztatja magának, hogy mi történik itt a házban, hogy csak ezen oldalról beszélnek és a végén fölkel a miniszter, az az felkél egy ur a másik oldalon s az idegen megmagyaráztatja magának, hogy az a miniszter, bizonyosan azt fogja mondani, hogy ez olyan dolog, a melynek nincs párja az egész világon. Másutt minden támadás rögtön felidézi a védelmet, minden érv felidézi az ellen-érvet s ez tuíajdonképen a vita. Az a másik az nem vita : a másik monológ, ezen, vagy a másik oldalról. Ez tökéletesen megczáfolja a parlamentnek lét-okát. Mert hát utoljára is fön kellene tán tartani legalább a látszatot, ha egyebet nem is, hogy itt az érvek capacítatiojának terén vagyunk, hogy itt eszmesurlódás van az igazság kifejezésére. De micsoda eszmesurlódás az. ha mi beszélünk és önök hallgatnak! ? Hiszen igaz, ülhetne ott akár egy csomó süket-néma is. (Derültség.) Utoljára azok is fölállhatnak, sőt nyöszöröghetnek egy igent is. Ez most is igy fog történni némileg; mert az igen t. miniszterelnök ur sokáig késik beszédjével, mely — pedig gondolom — olyan fontos lesz, hogy az ellenzék részéről is meg kellene tenni rá az észrevételeket, ha ugyan — mit tőle jogosan várhatni — az ügy érdemét tartja szem előtt. De visszatérek a szellemre, melyről előbb mondottam, hogy a közős hadseregben az események kényszerűségénél fogva megszűnt, a nélkül, hogy helyébe más keletkezett volna. Nem keletkezett: mert nem tétetett meg az, ami arra vezet, hogy ezen szellemet meg lehessen teremKÉPV. H. NAPLÓ 18|| XX. teni. És ez magyarázza ki, ha ugyan hosszas magyarázatra szükség volna, hogy hazája önállóságának kérdéseiben megértse valaki, hogy nekünk már csak mégis jogunk volna saját vérünk, saját pénzünk fölött, saját akaratunk szerint, rendelkezni s ez egyszerű tétel minden hosszas magyarázgatásai után is oda jön az ember, hogy ezen honvédségben, — épen mert megvolt benne azon két szempont már keletkeztekor, melyet bátor voltam említeni, — meg lehetne teremteni, igenis, azon jó szellemet, mely által, ha a honvédség kellőleg felszerelve, kellőleg fejlesztve s mindennel ellátva lesz, csudákat művelhet hazánk érdekében, melylyel — én j egész őszinteséggel, minden utógondolat nélkül | mondom ezt — a dynastia érdekeit kapcsolatj ban levőknek tartom és óhajtom, hogy kapeso; latban is maradjanak. Ha e szellem meglesz a tökéletesen szervezendő honvédségben : már pedig ott meglehet ; mert mihelyt mi látjuk, hogy a honvédség nem érez semmiben hiányt, el van látva minden kellékkel, a nélkül, hogy koldulni járjon a szomszédba, a nélkül, hogy az, mire szüksége van, mások tetszésétől függjön: azon perczben oly lelkesedés lesz iránta az országban, mely a monarchiának és a dynástianak legnagyobb biztositékául szolgálhat mindenféle veszedelmek irányában. Akkor nem kell megijedni mindenféle mozgalomtól akár a muszka részen, akár más részen; mert mihelyt megvan ilyen loyalis vitéz nemzet hadseregében azon szellem, a hazaszeretet, a férfiasság érzetének s az önbecsülésnek szelleme : az a szellem bizonyára csudákat mivel minden tekintetben. Akkor, hogy ha eljönnének a veszedelem napjai, mikor védnie kell a hazafinak hazáját, gyermekeit, családját, sirját és bölcsőjét : Hzonyára csudákat mivel e szellem. Ezt akarta Tisza Kálmán azon határozati javaslata, melynek formulázása ellen talán a miniszter urnák sincs kifogása. Tette ő ezen határozati javalatot, hogy komoly figyelmet gerjeszszen a minisztériumnál azon szükségesség iránt, hogy hol e részben kételyek felvilágosításra tanácsával szolgál, megemlítse a veszedelemnek folytonos növekedését az esetben, ha bizonyos dologban késedelmeznének. Ezért én, köszönetet mondva a t. háznak a türelemért, melylyel hosszadalmas beszédemet követni méltóztatott: pártolom Tisza Kálmán indítványát, egyszersmind Várady indítványát, melyre nézve csak egyet jegyzek meg. A honvédek nyugdíjazását illetőleg, nem akarok hosszas, kellemetlen, vagy legalább keserű dolgokat említeni ; de annyit minden esetre el lehet mondani, hogy akkor, midőn — nevet nem is említek — Budán egy oszlop van, mely minket nemzeti 34