Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-422

362 432. országos ülés január 17.1872. figyelem előtt, folytonos gyakorlatban lévén, rög­tön orvosolhatók; de hogy az élelmezés nem ilyen, mert a tekintetlen nem volt alkalma a hiányo­kat folyton tapasztalni, mint más gyakorlati hi­ányokat, melyekről az egész évfolyamán tapasz­talást szerezhetni. Ezt az érvet bizonyos fokig elismerem ; de az élelmi kérdés, az élelmezési fe'adat még sem oly dolog, melyet ma találtak föl,melylyel ex­perimentálni lehet. Az élelmezési kérdés meg van oldva; igaz, hogy ennek daczára hiányok fordulnak elő; igaz hogy nagy catastrophak történnek, mint az angoloknál Krimiában; és a mint a legközelebbi háború alkalmával a fran­cziáknál is fordult elő ily élelmezési nyomorú­ság ; de van egy jobb rendszer, s e jó rendszer­nek hatályosságát és jóságát bebizonyította a másik hadsereg, — a német hadsereg, mely nem volt zavarban. Tehát nem uj dologról van szó, melyet próbálgassunk,hogy lássuk: hol vannak a hiányok. E tekintetben tehát nem fogadhatom el az államtitkár ur érvelését; elfogadom annyi­ban, a mennyiben mondám, — de a lényegre nézve nem. Ami a Szüllő Géza képviselő urnák adott vá­laszt illeti a keretekre nézve : megvallom, hogy ide tartozónak tartok minden tárgyat, de azt már igazán nem tartom a ház elé tartozónak, hogy mi az ezredek, keretek vagy a zászlóalj ke­retek előnyei felett vitatkozunk, miat nem tartanám ide tartozónak, ha arról vitatkoznánk: vajon a vasutaknál a szélesebb, vagy szűkebb vágány­rendszer jobb-e? A kérdés el van döntve mind a két esetben, el van döntve Szüllő Géza képvi­selő ur theoriája ellenében, mint a vasutaknál a szélesebb vágányrendszer ellenében. Ami a térképeket illeti; azokra nézve az államtitkár ur kijelentette, hogy némileg mulat­tatta azon megjegyzés, a mely ezen oldalról té­tetett: én pedig válaszát találtam némileg mu­lattatónak. A kérdés előtte, ugy látszik, azért áll fur­csán ; mert bármit bizonyítson azon alapon, me­lyen bizonyít: minden esetre mulatságosan jön ki a bizonyíték. Az volt a kérdés : van-e azon ládákban valami vagy nincs? Akár van, akár nincs : minden esetre mulatságos; mert ha nincs, ha n3m volna semmi, csak a tokokat birná a honvédelmi minisztérium: bizonyos, hogy ez a legmulatságosabb tény volna. Az is mulatságos azonban, hogy a ládák megvannak ; de benne van aí, minek nem kellene bent lenni, hanem ki kellene kerülni közhasználatra. Nem csodálkozom tehát, hogy az államtitkár ur a kérdés fölött némileg mulatott és azt élczczel akarta elütni. Egyébiránt meglehet, hogy helyiség nincs és re­méljük, hogy e részben teljesülni fog a t, ház kivána­ta és a térképek nem fognak örökké a ládák­ban maradni, hanem használatra fognak ki­vétetni. A katonai törvénykezést és büntető köny­vet illetőleg csak egy megjegyzésem van. Az államtitkár ur — nem tudom jól értettem-e, mert zaj volt akkor is, mint most van — (Halljuk!) bocsánat, ha félreértettem, de nekem ugy tet­szik, mintha azt mondta volna, hogy még azon esetekben is, melyekben nem tisztán katonai vétségekről lesz szó: a honvédségi törvényszékek fognak ítélni a honvédek fölött. Nem tudom, helyesen értettem-e vagy nem? de ha helyesen értettem : ugy, t. ház, azt hi­szem, hogy, miután még nincs semmi készen, ideje volna felemelkedni egy kissé magasabb fogalmára a polgári élet jogainak, a polgári élet követelményeinek és az igazságkiszolgáltatás esz­méjének. Hogy a katona azon dolgokért, me­lyek tisztán katonai vétségek, saját testületének bírósága alatt maradjon: ez igen természetes, és ez ellen senkinek nem lehet kifogása ; de ha ő oly vétséget követ el, mely nem katonai vétség, oly vétséget, melyet más egyének irányában, kik nem katonák, a polgári törvényszékek fenyí­tenek meg, hogy a fölött is katonai bíró­ság ítéljen: azt egyátalában nem látom he­lyesnek ; és részemről van tapasztalásom, hogy más országokban ez nincsen ugy: nincsen ugy Olaszországban, nincsen ugy Angliában; tehát nem is lehet mondani, hogy Anglia kivételes or­szág, ott lehetnek effélék; mert Olaszországban sincs : ott is a katonai dolgok felett itél a ka­tonai bíróság; de ha a katona elkövet oly vét­séget, mely a polgári életbe vág: a fölött a pol­gári bíróság itél. Ezeket elmondva igénytelenül a tisztelt államtitkár ur beszédére: most már bátor vagyok a honvédséget illetőleg némely eszméimet a t. ház elé terjeszteni. Én, t. ház, a honvédségnek felállítását ele­jétől fogva a legnagyobb rokonszenvvel vettem, és erőmtől kitelhetőleg ezen tekintetben a kor­mánynak mindig támogatására voltam azon té­ren, a melyen némi hatásom van. A mi ahonvédségi intézményt előttem kezdettől fogva rendkivüli fontossá, rendkivüli nagy jelentőségűvé tette az országra nézve, az két szempont volt: az első az, hogy ezen fegyveres erőnek vezénylete ma­gyar; a második szempont az, hogy ezen ma­gyarul vezénylett fegyveres erő nem függ senki­től — legalább addig, a meddig békében va­gyunk — mint saját felelős kormányunktól. Ezen két szempont tette előttem a hon­védséget nemcsak elfogadhatóvá, de örvende­tessé és minden módon pártalandóvá mindazon intézmények közt, melyek 1867 óta létrejöttek, és pártolandóvá mindazon hiányok daczára, me-

Next

/
Thumbnails
Contents