Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-421

421. országos ülés jaanár 16. 1872. 245 szegyül é* operatio alkalmával támpontul, men- [ helyül szolgálnak. Mind e tekintetben nem látok j semmit ; hanem látom azt, hogy megy tovább a j régi és megvan mégis a roppant költség. A rendkívüli és a rendes budget, együtt a j honvédelmi budgetekkel, körülbelül 130—140 millió forintot tesz a nélkül, hogy a radicalis reformok terére léptünk volna. Ezért egyrészt sokallom, mert a mostani rendszer mellett soknak tartom, másrészt keveslem, mert nem látom, hogy a kisebb normális budget felé vezető útra lépnénk komoly szándókkal. Tisztelt ház! Én a honvédség ügyére kivánok kizárólag visszatérni. Tisztelt barátom, Várady Gábor, egy tárgyat emiitett meg, egy tárgyat, melyet én két évvel előbb emiitettem fel, t. i. a térképeket. A mint azon térképekről beszélt, melyek még most is tekercsekben vannak a szekrényben: egyik szomszédom azt mondotta, hogy talán csak a tokjuk van meg. Minden esetre bátor vagyok azon kérdést intézni a t. államtitkár úrhoz, ki ezen térképek fontosságát velem együtt tökéletesen méltányolja: hogy vajon van-e birtokában a honvédelmi minisztérium a táborkar legnagyobb mérvű térképeinek, és történt-e intézkedés, hogy e térkép sokszoroztassék és a honvédség tiszteinek, ha lehet ingyen, ha nem ingyen, lehetőleg olcsón, legfölebb a kiállítási költségen kiadassák, hogy minden vidék zászlóaljának, minden tisztnek, sőt képzettebb altisztnek is megszerezhető legyen, mert erre szüksége van. És a t. pénzügyminiszter ur meg fog bocsátani, ha visszatérek azon térképre, a melyet két éve ő említett. Az egy egyszerű „MarschKarte" és hasonlításba sem jöhet ama nagy térképpel, melyet én sürgetek s a melynek egy lapja megér annyit, mint amaz egészben. A honvédtisztek kiművelése és oktatása iránt igen t. barátom Várady Gábor bőven elmondotta azt, a mit el akartam mondani, s igy nekem nem sok marad; de mégis kell néhány megjegyzést tennem. A szabadsági állományban lévő tisztek részére két hónapi iskolázás van előirányozva; a többiekre nézve, a kik belépésre és állandó szolgálatra vannak kötelezve, 10 hónapi. Már pedig ismételve hivatkozom az államtitkár úrra, ki ifjúságát velem együtt ilyesmikkel töltötte: mondja meg őszintén, mit tart az oly tiszt katonai műveltségéről, ki két hónap alatt tanulja meg hivatását? vagy mit tart az olyan stabilis tisztről, ki 10 hónap alatt akarja magát kiképezni ? Én az agyvelő kifejtésére igen sokat adok a hadseregnél; anyagunk van rá oly rendkívüli jó, hogy a világnak talán egy hadseregében sincs f jobb; de egy hiányunk van: hiányunk van nemI csak a honvédelmi minisztériumnak eddig nem I elegendő mérvben tőrtónt kiterjeszkedése okából; i hanem hiányunk van abban, mert fiatalságunk j nem szokott hozzá komolyan az ily tárgyakkal foglalkozni, nem szeret ily dolgokat rendszeresen fölkarolni. Megalkottuk például a vódtörvónyben az egyévi önkénytesek intézményét. Ez ugy, a mint most gyakoroltatik, nemcsak hogy semminemű hasznot nem hajt, hanem valószínűleg kárt okoz ; merb csak elvonja a fiatalságot rendes tanulmányaitól, katonailag pedig nem képeztetnek ki. Ha az egyévi önkényteseket azzá akarjuk tenni, a mivé kell. akkor a rendszert ugy kell életbe léptetni, hogy ben lakjanak a kaszárnyában, vagy a hadi iskolában; tanulják szakmájukat, szokjanak a pontossághoz és rendhez, a mihez szokni a mi fiatal embereinknek igen hasznos volna. Ily értelemben hosszabb ideig, nagyobb szigorral, egy szóval: valódi katonákat, nemzeti magyar katonákat akarok nevelni azon fiatalokból, kik a magyar hadseregnél és honvédségnél szolgálni kötelesek, és azért, mert több reményt kötök, mint Várady Gábor t. barátom, ahhoz, hogy a Ludoviceum valahára meg lesz : helyén tartom megemlíteni, hogy én igen nagy súlyt fektetek arra is, ki lesz a Ludoviceum igazgatója

1

? Én valóban attól félek, hogy azon irányt fogják követni, melyet még most is tapasztalnom kell á katonai nevelőintézetek növendékei közt, hogy ez folytonosan azon régi irány, melyre bennünket tanítottak a régi időben, de mely rajtunk — hála istennek — nem igen fogott: „Ein Kaiser, ein Gott." A hazáról, alkotmányosságról ott épen olyan kevés szó van most, mint volt 80 év előtt. Én azt gyanítom, hogy épen most sem kedves dolog az, ha a magyar fiatalság magyar szellemben neveltetik katonává, és ezért hátráltatják a Ludoviceum felállítását; én attól tartok, hogy majd az igen tisztelt honvédelmi minisztériumnak oda olyan parancsnokot fognak octroyalni, kit maga sem látand a legszívesebben; pedig a közvélemény jóformán kijelöli, hogy ki volna az, kit oda kívánna állítani az ország. Én tartok ettől, mert hiszen talán furcsaságot mondok, nem rég azt beszélték, hogy gr, Andrásy Gyula buktatta meg Beustot. Ezt nem hitte senki. Most azt beszélik, hogy 3 tábornok buktatta meg Beustot. Ezt hiszik az emberek. Mondom: attól félek, hogy a tábornokok befolyása most is olyan nagy lesz, hogy nem lesz képes a minisztérium a legjobb szándéka mellett sem a közvélemény kívánságának érvényt szerezni. {Közbekiáltás: Nem áll l) Ha nem áll : annál jobb. Nem lesz képes a minisztérium ha-