Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-421

2:18 421. országos ülés január Ifi. 1872. állítása volna czélszerübb, amely nem kerülne nagyobb költségbe; mert nem volna szükséges több törzstiszteket kinevezni, mint amennyi most van; lehetne az ezredet ügyes őrnagyokkal, a zászlóaljakat századosok által vezényeltetni, és ha a zászlóaljak századosai kitüntetnék magokat: e századosokat háború idején könnyen lehetne előmozdítani, és nem történnék meg az az eset, ami szintén megtörtént, hogy oly őrnagyok is neveztettek ki, kik egy századot sem tudtak jól vezényelni. Ezen hiányokat szükségesnek tartottam ezen költségvetés tárgyalásánál felhozni: különben a költségvetést a pénzügyi bizottság javas- . lata szerint az átalános vita alapjául elfogadom. Várady Gábor: T. képviselőház! Tagadhatlan, hogy a honvédelmi költségvetés összege folyvást növekszik, és ennek oka kettőben keresendő. Egyik oka a növekedésnek a törvényben gyökerezik, melynélfogva növekedik a honvédség létszáma, és így természet szerint nőve- j kedniök kell a költségeknek is. A másik ok azon abnormis helyzetben keresendő, hogy nekünk nincsen magyar hadseregünk, amelynek a honvédség , valódi és természetszerű rendeltetésénél fogva, kiegészítő részéül szolgáljon. Mi szorgalmaztuk a magyar sorhadaknak, a magyar ezredeknek az ország határain belüli szállítását. (Halljuk!) t Következetesen, szívósan követeltük a magyar hadseregnek, mint ilyennek, már csak az ' 1867-ki XH-ik törvényczikk értelmében is helyreállitását; azonban mindez siker nélkül maradt. Ezt csak azért bocsátom előre, t. ház, hogy kitűnjék, miszerint, ha a t. ház ismételt felszólalásainkat, jogos követeléseinket meghallgatta volna: ugy most nem volna szükség Tisza Kálmán t. barátom határozati javaslatára, és másrészről nem volna szükség, hogy a honvédségre két irányban költekezzünk; először költekezzünk ugy, mint a közös hadsereg kiegészítő részére: másodszor hogy költekezzünk mint olyanra, amely más erő hiányában kormányunk rendelkezése alatt álló egyetlen véderő. Ezen igénytelen megjegyzésem, t. ház, nem a honvédelmi miniszter ur ellen van intézve, nem is a kormány ellen; mert hiszen nekem e tárgynál részökre nincsen roszalásom, legfölebb is sajnálkozásom van, miután ezen pontnál sem vonom kétségbe hazafiságukat és buzgó törekvéseiket; de minél erősebb ez iránti hitem: annál erősebbé lesz bennem azon meggyőződés, legalább az eddigi i eredmény azt mutatja, hogy ők e téren tehetetlenek. Ezen alkalommal és ezen tárgynál, ha ; volna valami, amiért őket kárhoztatnám: az az, hogy az 1867-ki kiegyezés alkalmával azt hitték, és meglehet, hogy vannak köztük, kik azt hiszik ma is, hogy ők azon sas, mely önállóan, szabadon emelkedik a magasba és uralg a lég felett, és nem hitték, talán nem hiszik ma sem, hogy a magyar hadsereg nélkül ők csak azon veréb, mely a sas szárnyaiba kapaszkodott, s melynek uralma addig tart, mig a sas meg nem rázza szárnyait, azon különbséggel, hogy a veréb, ha lehull, megint röpülni fog, midőn saját re-i gióiba jut: mig a mi kormányunk, a jelen helyzettel szemben, nem tudom, hol fog biztos megállapodási pontot találni, ha ez a sas szárnya alól elvonatik. Tagadhatlan, t. képviselőház, hogy ezen hely-. zet abnormis; de e helyzettel szemben, nézetem szerint legalább, nem elégséges a bajt feb említeni, nem elégséges csupán panaszokra fa-! kadni, sőt nem szabad nekünk Horatius parasztjaként összetett kezekkel várni, dum defluit amnis, hanem ha szükségünk van, hogy a folyamon át^ keljünk: át kell azt hidalnunk, s ha nincs módunk: meg kell kisérleni az átgázolást, sőt ha mély, át kell úsznunk rajta. Ugyanazért, t. ház, az előttem fekvő költ^ ségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom ; mert látom, hogy ezáltal egy vonallal közelebb jutunk a czélhoz, ós ez ösztönöz arra is, hogy Tisza Kálmán t. barátom határozati javaslatát elfogadjam. Mert ha ez a ház által elfogadtatik : gondoskodva lesz arról, hogy egyrészről az ország növekedő terhei által folyvást igénybe vett anyagi erők lehetőleg kiméltessenek: másrészről oly véderő alkottassák, a mely alkotmányunkat, állami lételünket biztosítja és hazánk területi épségének védelmezed seüí szolgáljon : nehogy, uraim, azon épület, mely^ nek fentartására annyi századokon keresztül annyi gond és áldozat fordíttatott : a villámok által szétromboltassék csupán azért, mert mi annak idején villámhárítóról nem gondoskodtunk, s nehogy a családnak ezen egyetlenegy hajléka, melyen kivül nincsen számunkra hely e földön, lángok martaléka legyen csupán azért, mert nekünk telt a pénz aranyozott czifra falakra, de már érczfedélre nem jutott és kénytelenek voltunk a nagy palotát szalmával betakarni. Ezeket egyszerűen megjegyezve, t. ház, méltóztassék : megengedni, hogy az előttünk fekvő költségvetésre, jelesen a költségvetéssel szemben az igen t. minisztérium eljárására, néhány észrevételt tegyek. Ugy a polgári, mint a katonai téren a fejlődésnek, a biztos haladásnak egyik legfőbb feltétele, az oktatás, a nevelés. Erre nézve, nem találkozunk minden tekintetben kedvező eredménynyel, kedvező előhaladással. Nem szólok t. ház, a tiszti, és altiszti tisztképző iskolákról a hadcsapatoknál,