Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-421

421. országos ülés január 18. 1872. 239 üem szólok a szabadságolt állományú lovas, gyalogtiszti s altiszti iskolákról; mert hiszen ezeknél, tekintve a kezdet nehézségeit, tekintve a sok akadályt, a melyeket le kellend küzdeni : meglehetős kedvező eredménynyel találkozunk. Szólok csupán a központi tanításról és oktatásról, a melynek egyik része ezen ezifra czég alatt van bemutatva a költségvetésben: „Hadtudományi intézetek." A honvédelmi minisztérium kezdeményezésére s egynéhány tanár közreműködésével az egyetemen egy hadtanfolyam nyilt, melynek egyik főfeladata az volt, hogy az egy éves önkénytesek magukat a tiszti vizsgára elkészíthessék. Kezdetben igen nagy volt a részvét, tömegesen látogatták az ifjak az előadásokat, azonban csakhamar csökkent ezen részvét. Fürkésznünk kellett ennek okait. Az egyik ok az én nézetem szerint az volt, miszerint az önkényteseknek meg nem engedtetett, hogy az egyetemen tehessék le a vizsgát. 2íem bírálom ez eljárás helyes, vagy helytelen voltát: csak constatálom azt. A másik ok, nézetem szerint az lehetett, hogy a kormány talán nem volt elég szerencsés minden tekintetben a tanárok megválasztásában; — de nem terjesztem ki ezen észrevételemet minden tanárra. A legfőbb ok azonban, t. ház, abban keresendő, miszerint a honvédelmi minisztérium nem igen nagy részvétet mutatott e hadi tanfolyam iránt; feléje sem nézett és nem gondolt vele, a mit az ifjúság csakhamar észrevett és látta, hogy ez mostoha gyermeke a kormánynak, mert „Verba movent, esempla trahunt!" A kormány sem szóval, sem példákkal nem igyekezett az ifjúságot buzdítani, és az ifjúság figyelmét az intézetre felhívni és az eredmény az lett, hogy most már leginkább csak honvédek látogatjáka tanfolyamot. Azonban ezekre nézve is megvan azon viszás intézkedés, hogy az oktatási szabályok kevés kivétellel egyszerűen octroyáltattak és áttordittattak magyarra a császári közös hangsereg részére szolgáló utasítások anélkül, hogy fáradságot vettek volna maguknak az illető urak, ezen szabályokat hazánk speeificus és különösen a hoivédség viszonyaihoz átidomítani. Ennek kapcsában meg kell még említenem, miszerint a t. minisztérium felső tiszti iskolát is akart állítani a központban. Azt mondták, hogy ez táborkari iskola lesz. Megtették az intézkedéseket; kineveztettek a tanárok, kijelöltettek a tisztek ós hadapródok, kik mint tanulók ezen iskolába felvétessenek: azonban helyiségről kellett gondoskodni. Buda-Pesten semmi áron sem volt ilyen helyiség található, mert hisz a Ludoviceum nem a nemzet tulajdona. A minisztérium kénytelen volt a közös hadügyminiszterhez folyamodni és megkérte őt : vajon nem volna-e hajlandó a különben is üresen álló kismartoni nevelőintézet helyiségét átengedni ? A válasz — amint előrelátható volt — tagadólag szólt: nem tudom miért, talán azért, mert attól tartott a közös hadügyminiszter, hogy ami kormányunk megtartja azon intézetet zálogul mindaddig, mig a Ludoviceum nekünk átadatik; vagy pedig folytatása ez azon régi nótának, melynél fogva nem szívesen nézték azt Bécsben, hogy ha a mi ifjaink magokat a magasabb katonai tudományokban kiképezik! De végre, t. ház, a tanfolyam megnyílt, s ezt elismeréssel kell kijelentenem és üdvözlöm a kormányt e téren. Óhajtom azonban, hogy több részvétet mutasson és több részvétet ébreszszen ezen intézet iránt, mint tanúsított az általa megnyitott tanfolyam iránt az egyetemen. Még egy jellemző vonással szolgálok arra nézve, hogy mikép járnak el a katonai oktatás terén a központban. A közös hadügyminiszter néhány ezer írtért térképeket engedett át a honvédeknek, hogy történhető hadjárat esetében ezek használtassanak. Itt már gondosabb volt a kormány és szekrényeket készíttetett e térképek számára; de a szekrények szűkekre szabattak, a minek következése az volt, hogy tekercsekben kellett elhelyezni ezen térképeket, melyek 16 nagy ládában érkeztek meg Bécsből. Holott ezen térképeknek nem az a rendeltetésök, hogy szekrényekben penészedjenek; mert hiszen tudjuk, hogy a terület nem változhatlan, sőt folytonos változásnak van kitéve. Hidak, utak, csatornák keletkeznek, ezeket a térképeken evidentiában kell tartani. Azonban a honvédelmi miniszterinm a véka alá rejtette a gyertyát, így tanulunk mi, t. ház, a poroszoktól térképeket készíteni s azokat folytonos világlatban tartani! Csak egy pár vonást emiitettem fel futólag, mert nem akarom hosszasan igénybe venni a t. ház türelmét. Ekkép állanak a dolgok a központi oktatás terén akkor, midőn a Ludovicea átadását, és azt, hogy rendeltetésére fordittassék, évek hosszú során szorgalmazzuk. Az előbbi igen t. honvédelmi miniszter ur rósz néven vette nekem a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával, hogy én a Ludovicea-akademia kérdését tengeri kígyóhoz hasonlítottam, melyről mindenki beszél, melyet mindenki lát, de senki sem tudja azt elejteni, birtokába keríteni. íme, itt a tengeri kigyó. Azóta egy év telt el; szép nagy i ígéretedet hallottunk; de a Ludovicea azért még