Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-420

420 országos ülés január IS. 1872. 217 A másik alternatíva az, amelyet tavaly, ugy emlékezem, a pénzügyi bizottság indítvá­nyozott, hogy a 6200 frtra nézve ezek a föltó­telek ne álljanak; és ennélfogva miután a pat­ronatus e föltételeket most nem akarja elfo­gadni, a t. ház szállítsa alább a segélyezést 6200 frtra, az előbbi feltételek mellett: tehát azon feltételek nélkül, melyek tavaly köttettek ki. A harmadik alternatíva az, hogy a t. ház ragaszkodik föltételeihez; de ezen esetben, miu­tán a patronatus nem akarja azokat elfogadni, a segélyt sem lehetne megadni, hanem a szerb­ajku polgártársak közoktatási érdekeiről más utón kellene gondoskodni. A t. ház bölcsesógétől függ az első, máso­dik vagy a harmadik módot választani. A mi­nisztérium legczélszerübbnek tarja az utolsót, és ennélfogva Újvidéken államgymnasium lenne fel­állítandó az 1868. XLIV. t. ez. 17. §-a r értel­mében, kiválólag szerb tanítási nyelvvel. És mi­után ez költségekkel van egybekötve, kérem a t. házat, méltóztassék e tételt függőben hagyni és ezen egész ügyet véleményezés végett a pénz­ügyi bizottsághoz utasítani. Részemről az ujo­nan felállítandó gymnasiumnak, a mennyiben a kormány e véleménye elfogadtatnék, költségveté­sét, és pedig 4 osztályra nézve, bemutatom. (He­lyeslés) Babes Vincze: T. ház! Csak pár szót akarok a t. miniszter ur indítványához koczkáz­tatni. A t. miniszter ur három alternatívát ajánlott a t. háznak, az újvidéki szerb gymna­sium irányában követendő eljárásra nézve, és pedig a kormány részéről nyilatkozott a harma­dik mellett. Ez, t. ház, egészen uj indítvány és terv. T. i. arról van szó, uj állami gymnasiu­mot állítani fel Újvidéken. A t. miniszter ur egy más alkalommal itt a házban tett nyilatkozata szerint, az uj gym­nasiumok felállitása csak ott helyes, hol annak szüksége nyilvánosan érezhető; de a hol gymna­siumok vannak, ott, gondolom a miniszter ur saját bevallása szerint, ez nem helyes. Újvidé­ken, a 13 —14 ezer lakossal biró városban, gon­dolom egy gymnasium elegendő, annyival in­kább, mert vannak tájékok, melyek 2 — 3 száz ezer lelket számlálnak, s egyetlen algymnasium­mal sem birnak. Én tehát ezt pazarlásnak tekintem, és vé­leményem szerint csakis egy oka van annak, miért akarja a t. miniszter ur e gymnasium fel­állítását. Nem mondhatja, hogy oly szükség fo­rog fenn ottan, mert ott van gymnasium. Nincs tehát eléggé indokolva azon véleménye, mely szerint a szerb gymnasiumtól el akarja vonni a 8 ezer forintot azon okból, mert a patronatus által fenntartott feltóteleket nem tartja elfo­KÉPV. H. NAPLÓ 18f| xx­gadhatóknak. Én nagyon kérem a t. kormányt és különösen a t. miniszter urat, méltóztassék jól megfontolni, van-e itt azon feltételeknek és befolyásnak helye, melyeket a minisztérium életbe léptetni kivan, és én meg vagyok győződve, hogy maguk is át fogják látni, hogy nincs ok miért akarni ezen befolyást. A t. miniszter ur azt méltóztatott mon­dani, hogy ez magán utón, magán segély által jött létre. Hiszen ugyané módon jött létre a brassói gymnasium is és fenntartotta magát min­den segély nélkül 1863-ig, mindenekelőtt a Reichsrath szavazta meg az első segélyt és az nem kapcsolt hozzá semmi föltételt, mert az bölcs volt, átlátta, hogy nincs szűkség arra, mert van a kormánynak törvényes befolyása, „mely sokkal hatalmasabb. Hiszen mire való a kormánynak ott kinevezni egy vagy más profes­sort, vagy befolyást gyakorolni a kinevezésre, mikor neki megvan a főfelügyeleti joga, a mi­nél fogva befolyását gyakorolhatja, sőt magát a gymnasiumot is megszüntetheti. Mire való ezen kicsinyesség a gymnasiumoknál minden ok nélkül, minek elkeseríteni a népességet, hiszen a t. miniszter ur tudni fogja, hogy Brassó város admmistratiójával is épen a végett összeütkö­zésbe jött. Azt hiszem, hogy ennél roszabb po­litika nem lehet, ily kicsinyes czélok miatt meg­sérteni az autonómiát, a magyar törvény által biztosított autonómiát, és, ugy szólván, gyötreni azon népességet oly föltételekkel, a melyeknek semmi hasznuk nem lehet. Kérem tehát a t. miniszter urat, méltóz­tassék e kérdést bölcsen, politikailag megfon­tolni, és meg fog győződni, hogy e kívánságá­nak nincs oka, és kérem a t. házat, méltóztas­sék ezen tételt elfogadni minden föltétel nélkül, mert hiszen — a mint mondám — nincsen erre semmi ok; megvan a kormánynak minden irány­ban a befolyása, főfelügyeleti joga. Ennélfogva én a miniszter által elősorolt három módozat közül az első mellett nyilatkozom. Pauler Tivadar közoktatási mi­niszter : T. ház ! Én három módozatot emii­tettem; a kormánynak, a minisztériumnak állás­pontját jeleztem és azt kértem, hogy méltóztat­nék a t. ház e tételt függőben hagyni, s véle­ményezés végett az ügyet a pénzügyi bizottság­hoz áttenni. Ezen kérésemet ismétlem, s ha a pénzügyi bizottság véleményét beadta : akkor lesz helyén a dolgot érdemileg megvitatni. (Fel­Máltások : Nagyon helyes!) Most csak azt indítvá­nyoztam, hogy az ügy a pénzügyi bizottsághoz tétessék át véleményezés végett. (Átalános he­lyeslés.) Maximovits Miklós: T. ház! Én nem akarok most a dolog érdeméhez szólani, mert ha 28

Next

/
Thumbnails
Contents