Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-420
206 420. országos ülés január 15. 1872 nek irodalmi érdemeit néhány hét előtt, ötvenéves irói pályájának ünnepélye alkalmával, az egész müveit hazai közönség annyi és annyira indokolt lelkesedéssel ünnepelte. Emlitsem-e nevét.. . Toldy Perencznek, (Élénk éljenzés), a ki ötvenéves irói pályáján irodalmunkért és annak érdekében annyit tett, mennyit senki hazai Íróink közt, a kinek egyedül munkáinak száma oly nagy, hogy azok puszta ezimeinek könyvészeti elszámlálásából egy 116 lapos könyv telt ki? Ezen bámulandó munkássággal kutatta ő fel és gyűjtötte össze nemzetünk összes szellemi életének kincseit, nemzeti irodalmunk történetének anyagait. Az anyag gyűjtését ott, hol előtte kietlen puszta állott: ő már nagyobbrészben befejezte. Az anyag készen áll; de feldolgozva még nines egészen : csak agyában él még -a munka jelentékeny része, melynek 50 év óta szenteli munkás életét. De megírva, kidolgozva, a jelen és jövő nemzedék birtokába átadva még nincs ; mert idejének nagy részét kénytelen más hivatalokra, más foglalkozásokra fordítani. Azon nemes vágy, hogy nemzetének eddig parlagon hagyott irodalom-történetét megalkothassa : adott neki kitartó lelkesedést a hosszú 50 éves pályán az anyag-gyüjtésre. Az anyag immár összegyűjtve, fölhalmozva van, mondhatni: egész teljében; de feldolgozva még csak részben van; és e nagy munkában szelleme, az 50 éves pálya daczára még most is, mondhatni : fiatal ruganyossággal működik , csak egy hiányzik neki, s ez az idő, mely alatt nagy nemzeti müvét befejezhetné. Ideje hiányzik, mert annak nagyobb részét az egyetemi könyvtárnokság jobbára ügyviteli foglalkozásai rabolják el. T. ház! ha mi ezen, még ugyan mindig fiatal lelkű, de már 66 éves kitűnő jeles Írónkat el találnók veszíteni, mielőtt ő nagy nemzeti müvét befejezhetné: nem tudom — mert az ifjabb nemzedékben nem látok egyet is, a ki helyét pótolhatná, — nem tudom : mikor lesz megírva nemzetünk irodalmi története, és megírva ugy, miként azt megírva, ő tőle várhatjuk, ki 50 év óta egygyé nőtt ezen tárgygyal. A bölcsészeti kar, melynek ő is egyik legkitűnőbb tagja, és maga az összes egyetemi kar, teljesen ismerve az ő tudományos érdemeit, néhány hónap előtt azon kérelemmel folyamodott a kormányhoz, hogy e jeles irót, a kinek nagybecsű nemzeti müvének teljes elkészítésére csak ideje hiányzik, 4000 frtnyi évdijjal tenné azon helyzetbe, hogy ő minden más hivatalról és más foglalkozásról lemondhatva, egyedül ezen müvének, az irodalomnak szentelhesse életét. Legújabban pedig Pestváros képviselőtestülete Toldy 50 éves irói pályájának ünnepe alkalmából azon kérelemmel járult ide, magához a képviselőházhoz, hogy méltányolva az irodalom érdekeit és a kitűnő jeles író érdemeit: gondoskodnék méltó díjról, melylyel félszázados érdemdús iróját nemcsak jutalmazná, hanem a továbbműködósre is képesebbé tenné. Ily irói díj, t. ház, mely lyel a nemzet önmagát fogná megtisztelni: még nálunk sem volna az első, nem volna páratlan. Hiszen tudjuk, már Horváth István húzott évenként ily czim alatt 2000 frtot: a mi akkor bizonyára annyi volt, mint ma 4000. Kérdem a t. házat, hány hivatalnoknak van annyi dija, kinek munkája becsét hasonlítani sem lehet a szóbanforgóhoz ? (Helyeslés.) Kérdem, t. ház, van-e az országban, hazánkban egy díszesebb pálya, mely 50 éves fáradhatatlan munkásság, lelkiismeretes buzgalom, és hozzátehetjük : kitűnő tehetségek mellett is, legalább ennyivel nem jutalmazná 50 hosszú év leforgása után az illető munkásságát? A kormány, t. ház, csakis a pénzügynek kissé szűkebb volta miatt nem vette föl e dijat Toldy Ferencz számára a budgetben. De ugyhiszem, t. ház, nem illik, nem szabad fukarkodnunk ott, hol a nemzet legfőbb szellemi érdekei forognak szóban; ezt tiltja maga a nemzeti becsületérzet. En tehát egy indítványt bátorkodom beadni a t. képviselőháznak. (Halljuk ! Olvas) : Tekintve, mennyire érdekében áll, s mily díszére válik a nemzetnek, hogy összes szellemi múltjának, a nemzeti irodalomnak története valahára immár megírva legyen; tekintve továbbá, hogy Toldy Ferencz a nemzeti irodalom történetének anyagát 50 év óta nagy szorgalommal gyűjti, és annak feldolgozásában buzgón és sikeresen működik is, de idejének nagy részét mellékes hivat alkodások rabolják el, hogy mind e mellékes hivataloskodásról lemondhatva, idejét egészen e mű megírására fordithas Síi '. £1 képviselőház Toldy Ferencz számára részben kárpótlásul azon hivatalos díjakért, melyekről ez esetben lemondana, részben irói dijul 3000 frtnyi évdijat rendel fölvétetni a budgetben. (Élénk helyeslés. Felkiáltások : 4000!) Lónyay Menyhért gr. miniszterelnök : T. ház! Horváth Mihály t. képviselő ur lelkes szavakban adta elő és igen alaposan indokolta indítványát; azonban beszédének végszavaiban tett egy megjegyzést, melyet hallgatással nem mellőzhetek. Azt méltóztatott mondani, hogy a kormány ez összeget a budgetbe, az ország szűk pénzügyi viszonyaira való tekintetből nem vette fel. — Nem ez volt az indok, mert bármily kedvezőtlen legyen az ország pénzügyi állapota: vannak magasabban álló czélok és a magyar irodalom történetének megírása bizonyára azok közzé tartuzik, melyeknél fukarkodni bármi viszonyok közt is nem lehet. (Helyeslés.) Azon
