Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-420
420. országos ülés január 15. 1872. 207 indok: miért nem vette fel a kormán v ezen öszszeget a költségvetésbe? természetesen magyarázható, és abból áll: hogy az ily személyes kérdést a költségvetési vita tárgyának nem tekinthette. {Helyeslés.) Nem vonom kétségbe és mindnyájan egyet fogunk érteni abban, hogy Toldy Ferencz igen méltán megérdemli, hogy azon irodalmi szempontból is valóban igen fontos föladat kivitelére, melyet maga elé tűzött, úgymint hogy az irodalom történetére vonatkozó gazdag anyagot feldolgozhassa: nyújtsuk neki a szükséges eszközöket ; de abban is megegyezünk mindnyájan, hogy ily személyi kérdés, pedig a mint ma egy, ugy holnap más írónak érdekében történhetik itt felszóllalás : a parlamenti vita körébe nem vonható. (Helyeslés.) Ez volt az indok, nem pedig szűk pénzügyi viszonyaink, melynél fogva a minisztérium a költségvetésbe föl nem vette Toldy Ferecz díjazását. De van egy mód, az indítvány által szándékolt ezél elérésére, és ezt az indítvány is érinti. Egy bizonyos speciális czélra pl. az irodalom történetének megírására, mi tagadhatlanul közművelődési ezél: megszavaztatható bizonyos összeg. A t. képviselő ur indokolásában fölemlítette, hogy ha Toldy Ferencz könyvtárnoki hivatalától fölmentetnék: jobban felelhetne meg azon magas czélnak, melynek egész életét szentelte és biztosabb reménynyel nézhetnénk a bizonyára kitűnő mű megjelenése elé. Ha Toldy egyetemi könyvtárnoki hivatalától fölmentetik, természetesen igénye van nyugdíjra, ós az, mit ezen nyugdíjon főiül kapna, pótléknyugdijnak volna tekinthető, és mint ilyen már beleillik a költségvetésbe. Az indítványt tehát azon íorm utazásában, hogy a könyvtárnoki nyugdíj 4000 forintra emeltessék, illetőleg nyugdíjpótlék fejében a nyugdíj igy egészítessék ki, azon természetes kikötéssel, hogy idejét az érintett feladatnak szenteli: a kormány nevében szívesen elfogadom, és ajánlom is a t. háznak. {Élénk helyeslés.) Schwarcz Gyula : Örömmel ragadom meg az alkalmat, a mennyiben épen én vagyok a szólásra feljegyezve, hogy kijelentsem azon meggyőződésemet, hogy nemcsak a képviselőház önmagának, hanem a nemzet egész értelmisége szereucsét fog kívánni magának, ha azon férfiúról, ki jeleseink egyike : ilykép megemlékezés történik. Nincs senki, ki ezt nem ismerné el, mert mindenki tudja, hogy a nemzet csak önmagát becsüli meg jeleseiben. Én tehát Horváth Mihály képviselő nr indítványát teljes készséggel elfogadom, és elfogadom különösen oly értelemben, a mint azt miniszterelnök ur előadni méltóztatott. Fel levén jegyezve a szólásra ezen tételnél indítványt kívánok tenni. Én ezen indítványt, melyet magam részéről megtenni szükségesnek tartok: ezen rovat utolsó tételéhez kívánnám csatoltatni. Az indítvány nagyon rövid ugyan, de azt hiszem, hogy a tárgynak hordereje eléggé indokolja azt. Mindnyájan meg vagyunk győződve a felől, mennyire szüksége-; közmivelődésünket előmozdítani. Tudjuk azonban azt is, hogy maga az iskola nem elég a közmivelödés fejlesztésére. Belátták ezt Északamerikában ép úgy, mint Németországban és más mivelt államokban is, hol azonkívül, hogy az iskolák emelésére, és a tanítók fizetésére a lehető legnagyobb összegeket utalványozzák: mindent elkövetnek, hogy a közművelődés emelésének segédeszközei, milyenek többek közt a könyvtárak, minél nagyobb számmal jöjjenek létre. Csak néhány nap előtt láttuk, hogy Ausztria közoktatási minisztere Stremeyer minő rendeletet bocsátott ki a tanitó könyvtárakra vonatkozólag. Mi ezt a jelen törvény alapján nem tehetjük, de tudjuk, hogy a tanítóknak mily nagy szükségük van paegagogiai könyvtárakra; tudjuk, hogy a tanodából kikerülő serdülő nemzedéknek mennyire hasznára válik a könyvnek élvezete; tudjuk azonban azt is, hogy az iskolák legnagyobb része felekezeti jellegű levén, a törvényhozás részéről eziránt alig tehető valami. De van t. ház egy más módozat is, mely szerint a közmivelődésnek lendületet lehet adni e téren is, és ez hazánkban a megyei, és községi autonómia. Az igaz, nogy az illető törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ezen kérdés nem hozatott fel; de semmi sem gátolja a magyar kormányt abban, hogy a t. ház utasítása nyomán a közoktatási miniszter, a belügyminiszterrel egyetértve felszólítsa a köztörvényhatóságokat, illetőleg a nagyobb községeket arra, hogy mennyire tehetik: nyilvános, illetőleg ingyen haszi nálható könyvtárakat állítsanak fel saját erejök szerint. Szükséges ez először azért, hogy a tanítói személyzet fel használhassa azon segédeszközöket, melyet önképzésére szükségesek és ez által pótolva legyenek azon könyvek, melyeket az egyesek saját erejűkből nem képesek megszerezni. Szükség van erre továbbá leginkább azért is; mert azon fiatal nemzedék, mely az iskolából kikerül, szeretne olvasni. De nincs könyv. Az egyes városok tehát igen jó szolgálatot tennének a közmivelődésnek, ha ilyen könyvtárakat alapitanának, és sok vidéken az értelmiség legnagyobb része szívesen hozzá is járulna a közmivelődésnek ez utoni terjesztéséhez. Mindezek folytán, bátor vagyok röviden felolvasni azon határozati javaslatot, helyesebben azon indítványt, melyet én itt e részben a budget alkalmával benyújtok. (Olvassa az indítványt:)
