Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-411

411. országos ülés deczember 21. 1871. 13 mely kezeink közt van, és melyért köszönetet szavazok a miniszter urnák, hogy azt az utolsó perezben nyomatásban kezünkbez méltóztatott juttatni, hogy legalább megismerkedhessünk annak tartalmával, mondom, ha ezen rendelet bocsáttatik ki: akkor én mint jurista a dolog lényegére nézve meg vagyok nyugtatva; mert ezen rendeletben, megtalálom azon megoldást, mely az igazságszolgáltatás érdekeinek szempontjából ezen átmenetnél kell hogy létesíttessék. Mondom, azon megoldást, hogy ezen rendelet törvényjavaslat képében be nem terjesztetett: én is hibának vallom; de ezen hibáért egy hibás törvényhozási aetussal a felek érdekeit nem merném sérteni, s ez esetben, megvallom: bennem a parlamentális jogok iránti kötelesség érzete szemben áll azon magasabb államérdekekkel, melyek az igazságszolgáltatáshoz vannak kötve ; ezen két érdeket csak ugy tudom kiegyeztetni, ha részemről ez úttal Deák Ferencz indítványához hozzá nem járulok : hanem kérem a miniszter urat: — ezt a rendeletet, mely mint egy garantia arra nézve, hogy a kormány önkénye nem fogja a felek érdekeit veszélyeztetni, méltóztassék életbeléptetni. Tisza Kálmán: T. ház! Én részemről mind indokaira, mind tartalmára nézve, pártolom Deák Ferencz t. képviselőtársam módosítását, legfőlebb is azon hozzátétellel, mely nem megváltoztatása, hanem csak praecisirozása, a melyet Várady t. barátom ajánlott. Igaz, van törvényhozásunkban arra praecedens, hogy ily dolog meghatalmazás folytán intéztetett el; de épen azért, mert azon praecedens is most már érvül szolgál azon szerintem alkotmányos szempontból nem helyes eljárás folytatására : nem kívánok ujabb s hasonló praecedenst teremteni arra, hogy ismét több indokot lehessen hasonló eljárás mellett ezekből felhozni. Kétségtelen tehát, hogy helyesen törvényben lehet csak ily dolog fölött intézkedni; ha előbb történt volna a beterjesztés, mint Deák Ferencz t. képviselőtársam is megmondotta: lehetett volna visszautasítani a tárgyat a miniszterhez azon megbízással, hogy mindazt, a mit szükségesnek talál, törvénybe igtatva terjessze a ház elé. Ma erre már idő nincsen és igy csak két dolog közt lehet választani: vagy követni a szerintem helytelen előzményt és rendeleti utón intézkedni; vagy intézkedni helyesen, alkotmányosan ugy, a mint Deák Ferencz t. képviselő ur indítványozza. De elfogadom az indítványt tartalmára nézve is; mert engem sem az, mit a miniszter ur, sem az, mit Máttyus Arisztid t. barátom mondott: az ellenkezőről meg nem győz. Mit mondottak ugyanis? Mondták egy felől, hogy az az idő: l-jétől 15-éig talán rövid lehet. Deák Ferencz t. képviselőtársam maga is nyilvánította, hogy habár t. miniszter ur nyilatkozatára alapitja is ezen időt január 1-sőtől 15-ig; de ha szükségesnek látszik: hosszabb időbe is kész belenyugodni. Igen, de az mondatik viszont: nem helyes a pereket hevertetni, ha valamely törvényszék hamarább kész lesz az átvétellel, s ha hamarább megalakul. De ha e tekintetben öezszehasonlitom a miniszter ur által kiadatni szándékolt rendeletet a Deák Ferencz t. képviselőtársam által tett módosítással: egyátalában nem azt látom, hogy e rendelet kiadása esetében kevesebb ideig hevernének az ügyek, hanem igen is azt, hogy több ideig hevernének. (Bittó igasság'úgyminisster közbeszól: 15 nap alatt.) Engedelmet kérek: az van mondva, hogy az első fokú királyi bíróságok az átvett perekről, a feleket az átvétel napjától 15 nap alatt értesíteni tartoznak. Tehát az átvétel megtörténik 15 nap alatt; a mikor ez befejeztetett, újból 15 nap van a tudósításra és azután jő még a határidő meghosszabbítása. Igy tehát nem hamarább és gyorsabban ; hanem tetemesen lassabban fogna menni a törvénykezés. Kétségtelen az, hogy mindig, a midőn a pereknek szünetelni kell: ez a törvénykezés hátrányára van; de oly átalakulás esetében, a minő most van: ezt sem igy, sem ugy elkerülni nem lehet. Egyik módon ugy, mint a másik módon előáll azon szünetelés ; és miután az az alkotmányos eljárás, a mely a módositványban foglaltatik, és miután nem hosszabbítja a juristiciumot, — de sőt szemben a kiadatni szándékolt rendelettel rövidíti: — én részemről azt elfogadom és ajánlom a t. képviselőháznak elfogadás végett annyival is inkább; mert ha megtörténnek azon intézkedések, melyeknek meg kell történniök az igazságügyminiszter által, — ha ez elfogadtatik — arra nézve, hogy e törvény a legszélesebb körben kihirdettessék; miután a peres ügyekben működő ügyvédeknek arról lesz tudomásuk, miután nekik kötelességük a reájok bízott perekre felügyelni: egyátalában nem félek és nem félhetek attól, hogy oly zavarok: fognának támadni, a melyeket a t. miniszter ur leihozott; nem félek pedig azért, mert a mely ügyvéd ily viszonyok között a zavart bekövetkezni engedné: az nem érdemelné meg az ügyvédi diplomát. De különben, ha az igazságügyminiszter urnák mégis aggodalma van: méltóztassék, ha szükségesnek látja — én nem látom szükségesnek — intézkedni, hogy ennek kimondásán felül