Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-419
176 419. országos ülés január 18. 1872. Széll Kálmán jegyző (olvassa) : A tanpénzek Együtt 10.900. firt. Kautz Gyula előadó: Ezen tételre vonatkozólag a pénzügyi bizottságnak nincs észrevétele. Széll Kálmán jegyző (olvassa); Járulékok az egyes tanintézetek fenntartásához. Együtt 27.724 frt. Kautz Gyula előadó: Ezen tételre vonatkozólag a pénzügyi bizottságnak nincs észrevétele. (Elfogadjuk !) Széll Kálmán jegyző; (olvassa.) Sikitnémák intézete Váczon. Együtt 20.696 frt. Kautz Gyula előadó: Ezen tételre vonatkozólag a pénzügyi bizottságnak következő észrevétele van. (Olvassa.) 5. A váczi siket-néma intézet alapjából 20,696 forint. Megjegyeztetvén, hogy a bizottság nem akarván a tanulmányi alap ügyének szabályozása és jogi természetének megállapítása előtt a létező állapoton változtatni: az ez alap által eddig kiszolgáltatott 2165 forintot az 1872-ik évi költségvetésbe is felveendőnek véli. Elnök: Elfogadja a ház a pénzügyi bizottság véleményét? (Elfogadjuk!) Elfogadtatik. Következnek az ösztöndijak : Széll Kálmán jegyző: (Olvassa.) „Ösztöndijak és egyéb tanulmányi czélok." Pulszky Ágost: T. ház! Nem ugyan e tételt illetőleg, hanem azzal kapcsolatban bátor vagyok a t. háznak indítványt előterjeszteni, melyet pár szóval kívánok csak indokolni, minthogy azt hiszem, miszerint az indítvány maga is elégségesen kifejti czélját és szükségességét. Ezen 20,000 frt, — ami évenként ifjaknak külföldre küldetése végett szavaztatik meg azon czélból, hogy azokból egyetemi vagy gymnasiumi tanárok képeztessenek, különösen oly szakokra nézve, melyekre eddig, akár a tudomány illető szakainak nálunk némikép hátramaradottsága miatt, akár annálfogva, mert ezen ágakra itt nem igen akadtak tanulók, nem volt kellő tanerő az országban: — eddig czéljainak tökéletesen megfelelt. Most azonban az ügy uj stádiumba lépett. Azok közül tudniillik, kik ennek következtében külföldre küldettek : többen már visszatértek, ottani tanulmányaikat elvégezve. Eredetileg, ha jól vagyok értesülve, a boldogult közoktatási miniszter terve az volt, hogy uj tanszékek fognak az egyetemen rendszeresittetni és ezen uj tanszékek a fejlődő erőkkel fognak majdan betöltetni. Azonban, ugy látszik, a jelenlegi igen t. közoktatási miniszter urnák elve az: miszerint uj tanszékek fel ne állíttassanak, vagy legalább be ne töltessenek mindaddig, mig az egyetemi tervezetre vonatkozó főelvek legalább a t. ház által elhatározva nem lesznek. Respectálom ezen elhatározás indokát, ami minden esetre csak a képviselőház és a minisztériumnak cselekvési szabadságát kívánja jövőre föntartani. Azt hiszem azonban, miszerint expedienst kell találnunk, hogy ezen, a jövőre fentartott cselekvési szabadság a jelenben akadályul ne szolgáljon. Belátom azt is, hogy lehetetlen igen sok esetben, miszerint ama fiatal ember, aki tanulmányait külföldön bármily kitűnő módon elvégezte: itt rögtön rendes tanári állomást nyerjen el. A bármily kitűnően végzett tanuló és tanár közt minden esetre vannak bizonyos fokozatok. Ki kell mutatni az illetőnek, hogy mindazt, amit recipiált, felvett: hasznosítani és értékesíteni is birja. Azonban épen bizonyos tudományos szakoknál ezen munka sokszor meddőnek látszó időszakon keresztül folyik s ezen időszakot, ha az illető kizárólag tudományának szentelni nem tudja: az eddigi előkészületek nagy részét is elveszti. Szükséges, miszerint ideje kizárólag azon czélnak legyen szentelve, melyet elérni óhajt; szükséges, hogy ezen időközben meg birjon élni, amit egyedül a magántanári dijakból semmi esetre sem lesz képes tenni, minthogy épen ezen tárgyaknál, bárminő fontosak is legyenek azok: a dolog természeténél fogva, a hallgatók száma igen csekély. Ennélfogva azt vagyok bátor indítványozni, hogy azon magántanároknak, kik oly elméleti tárgyakból tartanak előadásokat, melyekből az egyetemen rendszeresített tanszék vagy nem létezik, vagy nincs betöltve : némi évi segély adassék. Tudom, hogy ezen évi segély eszméje a magán-tanárság eszméjével nem igen egyezik meg. A magán-tanárság az illetőre kevés kötelezettséget ró : ez a dolog természetében fekszik s ezért tulajdonkép nem is volna jutalmazható; de ez kivételes eset, a mely tanügyünk, egyetemi szervezetünk jelen állapotának következménye s én azt hiszem : ezen kivételes esetre nézve, hogy a t. háznak kivételesen kell intézkednie. Hiszen épen a tanügy, az egyetemi fejlődés terén nem lehet biztos szabályokat alkotni; hanem bizonyos latitude-t kell a miniszternek hagyni, miszerint esetről-esetre intézkedhessek. Azt vagyok tehát bátor indítványozni, miszerint az általam már emiitett czélra, tudniillik ösztöndijakra, oly egyetemi magán-tanárok számára, kik oly elméleti szakokban tartanak előadásokat, melyek számára az egyetemen rendszeresített tanszék vagy nem létezik, vagy nincs betöltve: 5000 frtot szavazzon meg a t. ház.
