Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-417

417. országos ülés január 11. 1872. 127 én hoztam ezen discussióha; holott én csak egé­szen mellékes megjegyzésként roszaltam azt, hogy Szelestey t. képviselő ur és utána mások bizonyos tényleges állapotból, a melyeknek való­sága világosan constatálva nincs is : akarnak a katholikus clerus ellen következtetéseket vonni. 0 ugyanis állitá, miszerint: látjuk és tudjuk honnan terjesztetnek és honnan erednek ezen kor­és törvényellenes állapotok. Egyenesen a főpa­pokra, illetőleg a püspökökre utalt ; miért is a t. miniszter ur válaszában egyenesen egy ka­tholikus püspököt is volt kénytelen megnevezni. Másodszor azzal vádoltatom, mintha én az iskolai tankönyveket a szabad sajtóval ugyan­azonositanám és helyeselném, hogy akármit ta­nistanak is az iskolákban; holott én azt mondot­tam: azt kell kérdeni, mit tanítanak, és nem azt, hogy minő könyv van egyik vagy másik hallgató kezében. Ami pedig azt illeti, hogy a tankönyveket a nép kezéből kiragadjuk és elégettessenek : ezt hasonlítottam a censura és auto-da-fé eljáráshoz. Az ily eljárást pedig épen nem merném sem tanácsolni, sem helyeselni; mert az erősebb or­vosság néha sebet ejt, mig a helyesen alkalma­zott gyógyít. Táncsics Mihály: T. ház! Én nem igen szoktam a t. ház figyelmét fárasztani, mégis vannak perczek, melyekben szavamat röviden hallatni népképviselői kötelességem. Ha az állam­titkár urnák joga van közbeszóim akkor, midőn más szónokol, ezen jogot magamnak is vindicá­lom. (Közbeszólások: Neki sincs joga!) Ha az el­nök ur meg nem rótta a közbeszólót: tiltakozom az ellen, hogy engem felszólalásomért megrójjon. Elnök: (Közbeszól:) Bocsánatot kérek, én nem róttam meg senkit. Táncsics Mihály: Tanárky államtit­kár ur azt mondotta, Podmaniczky szónoklatá­ba közbeszólva, hogy ő* nem mondotta: „elada­tott", hanem „megsemmisíttetett." Ezen közbe­szólás neki megengedtetett: tehát nekem is meg­engedendő a kővetkező. Tanárky ur azt mondotta, hogy oly nyel­ven írott könyvek kerültek vissza, melyeket a minisztériumban senki sem értett, tehát kiadták valahova, hogy referáljanak mások róla, mi fog­laltatik azokban. En ennélfogva bátorkodom azon kérdést intézni a t. miniszter úrhoz, kik azok, kik a hét nyelven szóló hírlapokat kiadják, és vajon azon hét nyelven kivül más nyelven is nyomattak-e az országban iskolai könyvek, me­lyeket azon hét nyelven irott újság szerkesztői meg nem értettek ? mert ha van még ezen hét nyelven kivül egy más nyolczadik nyelv is: szí­veskedjék megmondani az államtitkár ur, me­lyik az ? mert ha ilyen nincs: akkor azon hét nyelven irott lap szerkesztői megmagyarázhat­ták volna neki, hogy mi foglaltatik azon tan­könyvekben, s igy nem lett volna szükség a könyveket másoknak kiadni, s ennélfogva én Tanárky ur szavait csak üres mentségnek te­kintem. Ami már Zichy Nándor képviselőtársam felszólalását illeti: nem akarok arra egészben reflectálni ; hanem egyet el nem hallgathatok. Azt mondta t. i., hogy a csendes családi élet­ben mindaz megszűnik, mi a könyvekben káros foglaltatik. Köszönöm alássan. (Derültség.) Vár­juk csak azt be ; — noha megengedem, hogy a tudomány mindent megjavít; de a hazaárulást meg uem javítja, azt rögtön ki kell irtani. Egyébiránt csodálkozom, hogy Zichy Nándor a katholikus papok védelmére szólal föl. Ea is katholikus ember vagyok s ha kell, én is fel fo­gok szólalni; de ez nem alkalomra. Zichy Nándor képviselőtársam egy időben, gon­dolom 1863-ban, mikor ón hét évig voltam fogság­ban Budán: ö is ott volt, kollegám volt, (Derült­ség) miért volt ott? nem tudom, annyit tudok, hogy szabadelvű czikket irt a „Honba" s azért zárták be. Csodálkozom, miként változhattak meg annyira elvei, hogy most azokat védelmez­hesse, kiket minden józan felvilágosodott ember kárhoztatni kénytelen. Én ugy látom, hogy Zichy Nándor a pápa­ságnak uszályhordozójává aljasodott. (Hosszas de­rültség.) Joannovics György: Nagyon hosz­szura nyúlt a tanácskozás ezen tárgy iránt; ki­merült e részben a t. ház figyelme, s igy csak igen röviden fogok hozzá szólani. A legnagyobb baj abban rejlik, hogy a fe­lekezeti iskolákban — természetesen, — szabadabb keze lévén a felekezetnek : igen nehéz az ellen­őrzés, és igy könnyebben történhetnek ott ha­zaellenes, a haza érdekét sértő dolgok; miután ez igy van, kijelentem, hogy noha én is oly fe­lekezetnek vagyok tagja, mely autonómiával bir, s melynek autonómiáját minden tekintetben ki­terjesztve és biztosítva kívánom látni a törvény korlátai közt: ki kell más részről jelentenem, hogy határozottan kárhoztatom, ha a felekezet, vagy annak egyik-másik tagja oly munkát ir és terjeszt, mely a haza épsége, érdeke és törvé­nyei ellen van irányozva. Nwn szándékom, nem is lehet feladatom t. államtitkár és képviselőtársam, Tanárky Gedeon szavait magyarázni, mert ha ő szükségesnek tartja azokat megmagyarázni: bizonyosan fel fog szólalni; csak azt akarom megjegyezni, hogy a fordítással járó nehézségeket, melyeket ő hozott fel, ugy értettem, hogy t. i. az ily fordítások hosszabb időbe kerülnek. A nélkül, hogy menteni

Next

/
Thumbnails
Contents