Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

410. országos Ülés deczember 20. 1871. 3^,7 masztóbb a másik szegénység, a szellemi defieit, mely az ország tanítótestületében, fájdalom eddig át nem hidalva, és semmi hitelműtétei által eddig nem fedezve tátong. Ezen szellemi defieit tanügyünknek legszomorúbb oldala. A néptanítók — nem habozom kimondani, — legalább fele részben még annyit sem szolgáltatnak, mint a menynyi arányban állana mostoha díjazásukkal. Ok azzal mentik magokat, hogy sok helyütt még a kanász is jobban van fizetve, mint ők. Es valóban látjuk, hogy ha egy vasúti bakteri állomás megürül: akárhány néptanító pályázik. Valamint tehát a mostaniaktól sokat nem várhatunk: ugy más részről nem remélhetjük, hogy helyökbe talentumos egyének lépjenek. Nagyon helyeslem én azon igazgató eljárását, a ki ma itt megrovással említtetett, hogy a selejtes embereket kiküszöbölni akarja a tanitóképezdékből; igenis, ki kell az ilyeneket küszöbölni; mert a kikre a népnek szellemi felvilágosítását bízzuk : azoknak magoknak is sokat kell tanulniok és tudniok. Hisz kérem, igen kevés az, a mit mi tudományunkból képesek vagyunk másokkal közölni ; ha pedig magunk is keveset tudunk: mily homeopaticus adag lehet az, melyet az ifjú nemzedékkel közölhetünk! A tanítói állomások javítása jobb tanerőket fog toborzani. A középtanodai tanárok sorában országos nevezetességek szerepelnek, igaz, tudományos irodalmunknak sok büszkesége van köztök. De ha közelebbről tekintjük azon osztályt, ott is találunk sokat, kiknek működése inkább átok tanügyünkre, mintsem előmozdítás, mintsem szolgálat. Ok azzal mentegetik magukat, hogy készületlenül kapják a gyermekeket,hogy a gyermekek egy része egyebet nem tud, mint legfölebb imádkozni, ámbár egynémelyik midőn balép a gymnasiumba : még a „Miatyánk'-ban is megakad. De midőn a gyermekek némely gymnasiumi tanárok kezei közül kikerülnek, midőn az akadémiára vagy egyetemre jönnek: fájdalommal tapasztaljuk, hogy mennyire hozzá vannak szoktatva a figyelmetlenség-, a gondolkozásnélküliséghez, és a tanulmányozás iránti kedv és szeretet mennyire kihalt belőlök, vagy talán soha beléjök nem is volt plántálva! Csak innen lehet azt megmagyarázni, t. ház, hogy például az egyetemen, hirdetnek igen érdekes tudományos előadást ós a roppant számú egyetemi polgárok közül az előadásra jelentkezik — három és igy a tanárnak vissza kell vonulnia és meg sem kezdheti előadásait. Igaz, csak azért nem jelentkeztek többen: mert nem obiigált a tárgy ; bár az mégis olyan, mely a tudományos figyelmet méltán megérdemelte volna. A fiatalságnál a takarékosság szelleme egy bizonyos irányban föl van ébresztve, még pedig azon irányban, hogy a könyvek megszerzése körül igen takarékos; innen van, hogy egész évtizedig elcirculál egyes ócska, rósz szellemben irt elavult tankönyv, mert ugy vélik : takarékoskodni kell ezen a téren. De a pénzügyminiszter ur meg más tanúságot tehetne az ifjúság takarékosságáról a dohány élvezetét illetőleg. És hogy a könyvszerzés iránt oly csekély az érzék és érdekeltség: ennek t. ház, nagyobb hordereje van, és mélyebb szomorú következménye, mintsem azt a budget vitánál csak vázlatosan is érinteni lehetne. Hoffmann képviselőtársam érinté, hogy az egyetemnél vannak celebritások, vannak corifeusok. Igen tisztelem én azokat, s mint volt tanáraimat némelyiket ösmerem Jszemélyesen is. De abból, hogy néhány jelesség van egyetemükön: nem következik, hogy mint a gymnasiumoknál, ugy az akadémiáknál, és az egyetemen is, idején ne volna már egyszer a gyökeres epuratio. Mert míg más erők nem veszik át a roszszul képviselt tanszékeket: hiába szavazunk meg akár mennyi pénzt, az eredmény soha sem lesz olyan, mely a nemzet méltó várokozását kielégíthesse. En nem tartom azt, mit Pulszky Ágost barátom mondott, hogy a jogakadémiák paraiisálják az egyetemet; én habozás nélkül kimondom azt, hogy jelenleg arról van szó, a vidéken 2 vagy 3 évig tanulni, vagy pedig Pesten az év nagy részét nem tanulmánynyal, hanem egyébbel, illetőleg a vidéken tölteni. Hiszen mindenki tapasztalhatja azt, hogy a pesti ifjúságnak legkevesebb része az, mely komoly tanulmánynyal foglalkozik, a nagy rész attól távol áll. Miért ? mert nem kívánhatja senki az ifjúságtól, melynek esze és pezsgő vére van, hogy ő ottan halgassa olyan tankönyveknek leolvasását vagy eldarálását, melyeket otthon kényelmesen elolvashat, és senki ne várja, hogy gépszerű szavallásoknál, és másutt annyiszor hallott átalánosságok ismétlésénél az ifjúság tömegesen jelenjen meg. Oly tanárok előadásait, kik az obligát tantárgyakból érdekesen mondanak helyeset és ujat: csoportosan látogatja az ifjúság, és ez által nekik igazságot akarok szolgáltaIni; — igenis, szorongásig megtelnek az olyan tantermek , melyekben a tudomány valódi világossága sugárzik. A harmadik fogyatkozás, és ez fájdalom olyan, mely napról napra inkább elharapódzik: a vizsgáknál való szerfölötti lanyhaság. Nem csatlakozom különben nagyon szeretett barátom, Jámbor Pál nézetéhez, ki az érettségi vizsgálatok ellen tartott philippikát. Mint gyakorlati ember mondhatom: Magyarországon a szigorú vizsgáknak szüksége még nem múlt el; az ifjúságnál nem szabad a szigorú vizsgákat mellőzni azért, mert a szaktudósok vizsgákra magok közt 4 9*