Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

ggg 410. orseágos ülés decíemfeer 30. 1871. nem szorulnak. Itten ifjúsággal állunk szemközt, azon ifjúsággal, melyet a szigorú vizsga lelki­ismeretes tanulásra serkent; de ha azután ta­nulmányozott, egyúttal képzettségének elismeré­sét is méltán elvárja az illető vizsgáló testület­től. Bn nem akarom pártolni a jelenlegi módon tartott érettségi vizsgákat; azoknál először a tár­gyak tekintetében, másodszor az eljárásra nézve igen sok a megróni való, miket a tanügyi kér­déseknél meg fogunk vitatni, nem pedig itt a budget-vitánál. De már most itt is tartózkodás nélkül ki kell jelentenünk, hogy nem fogjuk közreműködésünkkel azoD urnáknak appetitusát pártolni, kik az iskolát nem nézik egyébnek, minthogy keresztül ússzanak rajta, és hogy le­gyen valami neve annak: miszerint itt és ott jártak, akár tudnak valamit, akár nem, — s más embereknek elibe kerekedjenek, magukat a szellemi aristoki átiához sorozzák, holott épen a szellemből vajmi kevés van bennök. Az érettségi vizsgát illetőleg meg kell vitatni annak idején a tárgyakat és mindenesetre azon mértéket, me­lyet a fiatalságtól megkivánhatunk. Ki kell mu­tatni például azt, mily anomália, mi jelenleg törté­nik, hogy egyleeudő mérnöktől ugyanazt a quali­ficatiót kívánják, mit egy leendő classiea-philoló­giai tanártól. Ami érettségi vizsgáinknál nem lehet mon­dani, mintha mindenütt elég szigorúak volnánk; sőt mindnyájan tudjuk és pirult arczczal gondo­lunk rá, hogy az osztrák cultusminiszter meg­tagadta a Magyarországon nyert érettségi vizsga bizonyítványtól az érvényességet azért, mert né­mely Ausztriához közel eső iskolánkban az ifja­kat per sundam-bundam szokták az érettségi vizsgán átbocsátani. Vagy a rigorosumok körül már kívánni va­lónk nem volna hátra 1 Nem mondom, hogy ma épen ugy állnak a rigorosumok, a miképen va­laha: de még nem igen régen történt, hogy ju­rás doctorrá lett, a ki például nemzetgazdászati munkát egyebet nem olvasott soha életében mint Karvassy népszerű tankönyvét ; erről jót merek állani : mert ismerek ilyen egyéneket; és mégis, a mint halljuk, — most a juris doetorok­nak valami praerogativát akarnak adni az ügy­védi pályán, mit azért nem pártolok : mert ez esetben a rigorosumok szánakozásból sem lesz­nek eléggé szigorúak. Az államvizsgáknál is lanyhaságot tapasztalunk, az akadémiákon pl. nem kivannak államvizsgát a hazai statistikából és a nemzetgazdászatból: holott az osztrák jogot minden vidéki jogi iskolában megkívánják; s ha a vizsgáló commissióban levő szakember nem akarja az ifjat ébreszteni: megtörténik akár hány­szor, hogy szavazattöbbséggel azok által, a kik nem is szakemberek ezen tárgyban, sőt más tárgyból vizsgáltak, leszavaztatik. Hanem van a tanügynek mindezeknél egy nagyobb veszedelme, melynek kiemelése végett voltam bátor felszólalni, és ez a protectio rend­szer. Midőn látja a fiatal ember, hogy qualifica­latlan egyének, kiknek semmi egyéb érdemök nincs, minthogy egy-két hónapig az ország tin­táját fogyasztották haszontalanul : iskolázott és képzett egyének elébe tétetnek; mikor látják, hogy a hivatalok betöltésénél a valódi minősit­vénytől eltekintenek és bizonyos kibúvó ajtó se­gélyével — a mely fájdalom a törvényben is benne van, — másokat alkalmaznak : akkor a va­lódi tanulmányozási vágyat gyöngítjük, elkese­rítjük azokat, a kik hosszú időn keresztül szor­galmasan készültek. Én felteszem a t. igazságügyi miniszter úr­ról, hogy epochalis esemény lesz az ő bírósági ki­nevezése, és, hogy mind megfelelő emberek lesz­nek kinevezve, és ekkor meg leszek czáfolva: de ha az eddigi systema fog követtetni: akkor a tanügyérdekein nagy sebet ejtünk. T. ház! Nekem magamnak volt alkalmam tapasztalni, hogy egy borbélysegéd, a ki a gym­nasiumba soha be sem lépett, azonban följött a chirurgiát tanulni az egyetemre, folyamodott érettségi vizsgára, vagyis az abe-től a maturi­tásra, és daczára annak, hogy az iskolaigazgató és az iskola fölött álló superintendens ellenezték opiniojukban a. kérdéses vizsga megengedését : mégis elrendeltetett, hogy az ifjút érettségire kell bocsátani; természetes, hogy megbukott, azonban ez már nem a kormány érdeme, ha­nem a lelkiismeretes tanároké, kik nem találták őt érettnek. T. ház! Több esetben oly egyének, kik az iskolát félbeszakították azért, mert nem tetszett nekik a könyvvel foglalkozni: egy pár óv múlva, mint tiszteletbeli esküdtek és valóságos udvar­lók, hivatalba jutnak és mint ilyenek kinevetik azokat a „lateinereket" és „büchervurmokat", mint nevezni szokták, a kik komolyan ós feszi­tett szorgalommal képezték önmagokat. A nagyon t. cultusminiszter ur, mint szak­férfi, maga is tudja szomorú következmé­nyeit annak, hogy képzetlen egyének jönnek felsőbb iskolákba, neki van hatalma és tudom, hogy van benne jó akarat is, ezen bajon segí­teni; valamint, hogy figyelmét már is kiterjesz­tette — a mint vettem észre, — a korlátlan ma­gán tanuláskodás ügyére is, mely valóban minden cultus-budgetvitát nevetségessé tesz; mert ha a tanári testület nem való egyébre, mint arra, hogy megvizsgálja, ki milyen keveset tud; akkor minek szavazunk meg iskolákra pénzeket, akkor érjük be azzal, ha vizsgáló bizottságokat szer-

Next

/
Thumbnails
Contents