Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

ggg 410. orseágos ülés decíemfeer 30. 1871. nem szorulnak. Itten ifjúsággal állunk szemközt, azon ifjúsággal, melyet a szigorú vizsga lelkiismeretes tanulásra serkent; de ha azután tanulmányozott, egyúttal képzettségének elismerését is méltán elvárja az illető vizsgáló testülettől. Bn nem akarom pártolni a jelenlegi módon tartott érettségi vizsgákat; azoknál először a tárgyak tekintetében, másodszor az eljárásra nézve igen sok a megróni való, miket a tanügyi kérdéseknél meg fogunk vitatni, nem pedig itt a budget-vitánál. De már most itt is tartózkodás nélkül ki kell jelentenünk, hogy nem fogjuk közreműködésünkkel azoD urnáknak appetitusát pártolni, kik az iskolát nem nézik egyébnek, minthogy keresztül ússzanak rajta, és hogy legyen valami neve annak: miszerint itt és ott jártak, akár tudnak valamit, akár nem, — s más embereknek elibe kerekedjenek, magukat a szellemi aristoki átiához sorozzák, holott épen a szellemből vajmi kevés van bennök. Az érettségi vizsgát illetőleg meg kell vitatni annak idején a tárgyakat és mindenesetre azon mértéket, melyet a fiatalságtól megkivánhatunk. Ki kell mutatni például azt, mily anomália, mi jelenleg történik, hogy egyleeudő mérnöktől ugyanazt a qualificatiót kívánják, mit egy leendő classiea-philológiai tanártól. Ami érettségi vizsgáinknál nem lehet mondani, mintha mindenütt elég szigorúak volnánk; sőt mindnyájan tudjuk és pirult arczczal gondolunk rá, hogy az osztrák cultusminiszter megtagadta a Magyarországon nyert érettségi vizsga bizonyítványtól az érvényességet azért, mert némely Ausztriához közel eső iskolánkban az ifjakat per sundam-bundam szokták az érettségi vizsgán átbocsátani. Vagy a rigorosumok körül már kívánni valónk nem volna hátra 1 Nem mondom, hogy ma épen ugy állnak a rigorosumok, a miképen valaha: de még nem igen régen történt, hogy jurás doctorrá lett, a ki például nemzetgazdászati munkát egyebet nem olvasott soha életében mint Karvassy népszerű tankönyvét ; erről jót merek állani : mert ismerek ilyen egyéneket; és mégis, a mint halljuk, — most a juris doetoroknak valami praerogativát akarnak adni az ügyvédi pályán, mit azért nem pártolok : mert ez esetben a rigorosumok szánakozásból sem lesznek eléggé szigorúak. Az államvizsgáknál is lanyhaságot tapasztalunk, az akadémiákon pl. nem kivannak államvizsgát a hazai statistikából és a nemzetgazdászatból: holott az osztrák jogot minden vidéki jogi iskolában megkívánják; s ha a vizsgáló commissióban levő szakember nem akarja az ifjat ébreszteni: megtörténik akár hányszor, hogy szavazattöbbséggel azok által, a kik nem is szakemberek ezen tárgyban, sőt más tárgyból vizsgáltak, leszavaztatik. Hanem van a tanügynek mindezeknél egy nagyobb veszedelme, melynek kiemelése végett voltam bátor felszólalni, és ez a protectio rendszer. Midőn látja a fiatal ember, hogy qualificalatlan egyének, kiknek semmi egyéb érdemök nincs, minthogy egy-két hónapig az ország tintáját fogyasztották haszontalanul : iskolázott és képzett egyének elébe tétetnek; mikor látják, hogy a hivatalok betöltésénél a valódi minősitvénytől eltekintenek és bizonyos kibúvó ajtó segélyével — a mely fájdalom a törvényben is benne van, — másokat alkalmaznak : akkor a valódi tanulmányozási vágyat gyöngítjük, elkeserítjük azokat, a kik hosszú időn keresztül szorgalmasan készültek. Én felteszem a t. igazságügyi miniszter úrról, hogy epochalis esemény lesz az ő bírósági kinevezése, és, hogy mind megfelelő emberek lesznek kinevezve, és ekkor meg leszek czáfolva: de ha az eddigi systema fog követtetni: akkor a tanügyérdekein nagy sebet ejtünk. T. ház! Nekem magamnak volt alkalmam tapasztalni, hogy egy borbélysegéd, a ki a gymnasiumba soha be sem lépett, azonban följött a chirurgiát tanulni az egyetemre, folyamodott érettségi vizsgára, vagyis az abe-től a maturitásra, és daczára annak, hogy az iskolaigazgató és az iskola fölött álló superintendens ellenezték opiniojukban a. kérdéses vizsga megengedését : mégis elrendeltetett, hogy az ifjút érettségire kell bocsátani; természetes, hogy megbukott, azonban ez már nem a kormány érdeme, hanem a lelkiismeretes tanároké, kik nem találták őt érettnek. T. ház! Több esetben oly egyének, kik az iskolát félbeszakították azért, mert nem tetszett nekik a könyvvel foglalkozni: egy pár óv múlva, mint tiszteletbeli esküdtek és valóságos udvarlók, hivatalba jutnak és mint ilyenek kinevetik azokat a „lateinereket" és „büchervurmokat", mint nevezni szokták, a kik komolyan ós feszitett szorgalommal képezték önmagokat. A nagyon t. cultusminiszter ur, mint szakférfi, maga is tudja szomorú következményeit annak, hogy képzetlen egyének jönnek felsőbb iskolákba, neki van hatalma és tudom, hogy van benne jó akarat is, ezen bajon segíteni; valamint, hogy figyelmét már is kiterjesztette — a mint vettem észre, — a korlátlan magán tanuláskodás ügyére is, mely valóban minden cultus-budgetvitát nevetségessé tesz; mert ha a tanári testület nem való egyébre, mint arra, hogy megvizsgálja, ki milyen keveset tud; akkor minek szavazunk meg iskolákra pénzeket, akkor érjük be azzal, ha vizsgáló bizottságokat szer-