Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

ggg 410. országos ölés deezember 20. 1871. dig azon egyszerű oknál fogva, mivel a miniszter ur a közoktatást nem a haladó korszellem kívánalmai szerint igyekszik vezetni; (Helyeslés szélső bal felől.) nem fogadhatom el továbbá azért: mivel a miniszter ur nem képes, vagy nem hajlandó az ország törvényeit érvényre juttatni azon egyház ellenében, mely a bajor közoktatási miniszternek, Lutznak, a német birodalmi gyűlésen kimondott nevezetes szavai szerint, magának tulajdonitja az állam fölötti fönsőbbséget. „A kérdés már most az, ki legyen az országban ur, az állam-e, vagy a római egyház? Mert semmiféle államforma nem létezhetik, a hol két kormány van. (Helyeslés.) Ily állapotban megszűnik a törvény iránti tisztelet, az állam tekintélye, a nyilvános rend minden alapja Mindenütt pedig, hol a lakosság többsége a római egyház befolyásának van alávetve: két kormány létezik ; s ha a világi nem veti magát alá az egyházinak: ugy egymással szemben állnak. Bármily törvényt hozzon is az állam; az egyház mondhatja és mondja, hogy az hivei lelki üdvösségébe ütközik, és jogot vindicál magának, hogy ezen törvényt érvénytelenné tegye." Ekként szólt egy pár hét előtt a felvilágosult bajor államférfiú. így van ez tulajdon hazánkban is. Itt is ugyanazon egy ezél felé törekszik a jezsuita-szellemtől áthatott fekete internationale, mely dölyfös papi hatalmával és kérlelhetlen fanatismusával sokkal veszélyesebb és rombolóbb, mint bármily szenvedélyes politikai párt. Mert kérdem, t. ház, hasonlitható-e pusztításaiban a commune petróleuma a türelmetlenség ama petróleumához, mely már annyi irtó háborút, a máglyák százezreit gyújtotta meg és annyi végtelen nyomort terjesztett el az emberiség soraiban. Még egyszer, én a eultus és közoktatási minisztérium költségeit nem szavazom meg. (Élénk helyeslés és éljenzés bal felől.) Vécsey Tamás : T. ház! Bármily igazságokat hallottam a két előttem szólótól, mindamellett beszédjök conelusiójához nem csatlakozhatom mert a közoktatás budgetjének megtagadása; csak első és kis vonalban érintené magát a minisztériumot, fővonalban megkárosítaná, megsebezné féltett közoktatási ügyünket, melynek csak egy pillanatig sincs ideje tétlenségre; itt folytonosan, félbeszakadás nélkül munkálkodnunk kell. Nem akarván tehát személyek miatt az ügyet legkevésbbé is koczkáztatni: habozás nélkül kijelentem, hogy az élénkbe terjesztett vallás és közoktatási budgethez hozzájárulok. Azonban, midőn ezt kijelenteném, egyúttal nem hallgathatom el azon meggyőződésemet, hogy mindnyájunknak, de különösen az ellenzék sorai közt ülőknek elodázhatlan kötelességők az éberség, a kritika, mely kíméletlenül feltárja a bajokat, mely üldözze, sőt kiirtani törekedjék az elharapódzott visszaéléseket, melyek fájdalom! közoktatási ügyeink körül tapasztalhatók. Nem akarok messze térni a kérdéstől, nem akarom azon adatokat szaporítani, melyek átalánosabb szempontból itt felemiittettek ; én csak igen röviden egy pár vonást akarok felmutatni közoktatási ügyünkhöz az önök által még eddig nem érintett oldalról. (Ralijuk!) Közoktatási ügyünknek főfogyatkozása tapasztalatom szerint, melyet nem a parlamentben, nem is broschurok olvasása közben, hanem az iskola padjain szereztem: 1-ör is az anyagi szegénység, 2-or a szellemi szegénység, 3-or a vizsgák körüli rendkívüli lanyhaság, ós 4-er a proteetio. A szegénységet minek szégyelnők : mikor ennek bevallása, talán a gyógyszer felkereséséhez vezet. Én láttam e nyáron Eperjesen összeseregleni az ottani megyének tanítóit, hogy a collegium gymnastikájában gyakorolják magokat és elszorult szivem, midőn láttam azon Ínséges, azon megsoványodott, majdnem kétségbeesett alakokat ; midőn láttam, hogy ezen ínséges hadseregre van bízva az, hogy megküzdjön a nemzetnek legnagyobb ellenségével: a butasággal és sötétséggel. (Tetszés.) Ily nyomorúságos állapotban levő tanítók, kik Sárostól Torontálig mindenütt egyaránt nyomorognak : lehetetlen, hogy szolgáltassák azt, a mit szolgáltatnának akkor, ha legalább némi részben fel volnának mentve a nyomasztó anyagi gondok alól. A középtanodáknál ugyan magasabb skála szerint vannak díjazva a tanárok. Azonban nézzenek körül t. képviselőtársaim, mit fognak tapasztalni ? Vagy azt: hogy nyomorban sinylenek a gymnasiumi tanárok: vagy hogy odaadják magokat correpetiókra, vagy elszegődnek valami intézethez vagy bankhoz, avagy más efféle vállatokhoz, és ott nyernek hivatalokat, melyek fölemésztik idejöket, absorbeálják erejűket, és azt eredményezik aztán, hogy a tauár idő előtt invalidussá lesz, az iskolák alapjának kárára és terhére. Nézzük továbbá az egyetemet. Épen ma olvastam a hivatalos közlönyben, hogy egyetemi tanszékre 1365 írttal van pályázat hirdetve, azon tanszékre, melynek képviselője most a miniszteri padokon ül. Én uraim ujabb időben még egy könyvvezetőt sem láttam, kit 1365 írttal hivtak volna meg. Azonban az anyagi nélkülözés nem volna még minden. Hisz azt mondhatják, hogy tenni kell ügybuzgóságból és magas bór nélkül is szolgálni kell a hazát. Van ember, ki azt teszi, vannak, kik azt teljesitik. Azonban nyo-