Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.
Ülésnapok - 1869-410
384 410. országos ülés deczember 20. 1871. gyen és kötelező oktatás alapján, (Helyeslés a szélső halon.) de tekintet nélkül bármily párt vagy felekezet érdekére és befolyására: eljuttatja a tudomány, a haladás világitó szövétnekét az ország legtávolabb vidékeire; ha az Ur szellemének, mely maga a tudás: minden községben a legméltóbb templomokat — iskolákat — állit fel, és azokat jól kiképzett és épen oly jól fizetett tanítókkal látja el. (Tetszés bal felől.) Hogy a közoktatási miniszter ur másként képzeli annyi felelősséggel járó hivatala betöltését: mutatja a szellem, mely működésének irányt ad, és mutatják még inkább az elégtelen eszközök, melyekkel a nagy czélt elérni reméli. A közoktatási minisztérium előirányzott költségei ugyanis 1872-re kerek számban csupán 3 és fél millió forintot tesznek, tehát 800,000 forinttal kevesebbet, mint 1871-ben. (Halljuk!) Ezen indokolatlan, mondhatni káros megtakarításnál feltűnőbb szegénységi bizonyítványt nem adhatott volna magának a minisztérium. {Igaz! bal felől.) Ez, t. ház,nem azon ut, melyen a nemzet szellemi ereje kellő kifejlesztést és felvirágoztatást nyerhet. {Helyeslés a szélső balon.') Ekként ezer meg ezer községi iskola újra épitetlen, mások pedig felszereletlen maradnak, és az éhező tanítók jövőre is a nyomorrali küzdelemre utaltatnak. Pedig ha az országnak valamely tisztviselője megérdemli a kényelmes ellátást: bizonyára ugy az a tanító, ki egész idejét az ifjúság nevelésére és művelésére szenteli, és igy a haza sorsára folytonos és fontos szellemi befolyást gyakorol. (Igaz! bal felől.) A közoktatás ily kielégítetlen anyagi helyzetében aztán nem csoda, ha tovább is feuntartatnak a magas tandijak, a beiratási és bizonyitványi költségek, a drága tankönyvek, egyszóval mindazon aprólékos anyagi akadályok, melyek megannyi bilincsek, megnehezítik a szegény tanulónak pályája folytatását. (Helyeslés a bal oldalon.) Mindezen tények nem ismeretlenek az igen t. miniszter ur előtt. Tudnia kell továbbá, miszerint taneszközeink csinos kiállítása a londoni világtárlaton még nem bizonyítéka közoktatásunk fényes állapotának; hogy nincs mit dicsekednünk sem itthon, sem a külföldön mindaddig : mig az ország lakóinak nagyobb fele sötétségben és tudatlanságban van elsülyedve ; mig a tudomány fedél nélkül és éhezve • bolyong az országban. (Élénk helyeslés bal felől.) Es mégis mi történik? Előáll Gönczy miniszteri osztálytanácsos, és — mert a kiállítási jurynak egy tagja elismerőleg nyilatkozott rólunk Angliának egyik hírlapjában : — jelentését taneszközeinkről a londoni világtárlaton, következő merész tétellel zárja be: (Halljuk.') „Ez utón az angol nemzet tanügyi állapotainkról és közművelődésünkre nézve megkezdett nemes törekvéseinkről csakhamar bőven lőn felvilágosítva, s mindezek együtt az 1868-ki népiskolai törvényeinkre ujabb világot vetettek, és magukat az angol parliament tagjait ujabb lelkesülésre gyújtották saját népoktatásuk rendezésére. Közbeszéd tárgya lett Anglia előbbkelő köreiben a magyar oktatásügy, s kezdették törekvéseinket maguknak utánzásra méltó példányul állítani fel." En nem tehenem fel a közoktatási miniszter úrról, hogy e jelentést végig olvasta volna; mert ez esetben — ha nem eléggé jártas is az angol közoktatási viszoD3^okban ; de minden esetre ismervén népnevelésünk gyarlóságait és mostoha helyzetét: — lehetlen volt föl nem ismernie a dicsekvés és önámitás hangját, mely e jelentés végét jellemzi, (Igaz! bal felől.) és a kísérletet a külföldi, valamint a hazai közvélemény félrevezetésére, és igy meg kellett volna tagadnia e jelentéstől a közzétételt a hivatalos közlönyben. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) De Gönczy ur, mint közoktatási miniszteri tanácsos, maga is jól tudta, hogy a londoni világtárlaton szerepelt taneszközeink nagy része hazánkban ismeretlen, hogy annyi községben még a helyiségek is hiányzanak, hol a taneszközök legegyszerűbbike is használatba jöhetne (Igaz! bal felől.) Midőn Potemkin híressé lett utazását a Krímben Katalin orosz czárnő számára oly szépen elrendezte és élvezhetővé tette: ott a czárnő legalább megcsalatni kivánt, mert a látszatot valónak hitte el. (Derültség.) Korántsem képzeljük azonban, hogy a gyakorlati angol nép, mint az orosz czárnő, csupán a látszat után ítél, vagy hogy egykét lapocskában kifejezett dicséret az angol közvéleményt képviseli. De még a magyar népről sem tehetem fel, hogy, daczára a számos Potemkin-féle szemfényvesztéseknek, melyekben a lefolyt öt év alatt a kormány jóakaratából részesült: hitelt adjon az ilyes kézzelfogható önámitási kísérleteknek, (Helyeslés balról.) En is megtekintettem e nyáron a londoni világtárlatot és azt találtam, miszerint a nagy mennyiségben és tökélyben kiállított angol taneszközök mellett a mi hazai küldeményünk igen szerény szerepet játszott. Hogy a szellem, mely hazai tanügyünket átlengi, semmivel sem jobb annak anyagi állapotánál: kiviláglik, hogy egyebet ne említsek fel, az uj gymnasialis tantervből, melyben a helyett,*, hogy végre, a haladó kor kívánalmai szerint, szakitanának az elavult, úgynevezett classicai tanrendszerrel, ez még mindig egész érvényben fenntartatik. De tanúskodik az uralkodó irányról oly tanárok megjutalmazása, küi elismert harczosai a
