Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.
Ülésnapok - 1869-410
410. országos ttlás deczember 30. 1871. 385 rebctiónak és igy nem lehetnek hivatva a nemzet értelmi fejlődését a haladás pályáján előmozdítani. (Helyeslés hal felől.) Meglehet, ily irány közvetitett befolyásának tulajdonitható azon valóban szomorú eset, hogy fővárosunk egyik felsőbb nőképezdéjében megfosztotta az igazgatóság növendékeit hazánk egyik kitűnő természetbúvárának előadásaitól, mivel ö, mint a haladás embere, jónak látta levetni magáról a sötétség, a türelmetlenség, az álszenteskedés jelvényét, a esuklyát. Más országban az ily férfiút legmelegebb pártolásában részesítené a közönség. Nálunk, ellenkezőleg, legalább irányadó körökben, mint valami erkölcsi pária kerültetik. Van még egy adatom a közoktatásban uralkodó pártszellem bebizonyítására. Előttem fekszik egy tankönyvecske, melynek czime ez : „A falusi ismétlő iskolások tankönyve." E munka politikával is foglalkozik ; és a szerző, ki buzgó közösügyes polgár, jó mélyen bemártja tollát a pártszenvedélytől ragyogó tintájába, midőn könyvének 56-ik lapján következő vázlatot nyújt a 48-as pártról falusi hallgatóinak: „Ne hagyjuk magunkat az izgatók által félrevezettetni ezen bűvös kifejezés által, 1848! Izgatólag kik szoktak leginkább élni ezen kifejezéssel? Legtürelmetlenebbül azok, kik kénytelenek volnának tudatlanságuk miatt elhallgatni, vagy pedig ezer sületlenséget összebeszélni, ha feltennők nekik a kérdést, melyek azok az 1848-iki törvények, s miket nem nyertünk még ezekből el?" Nem tudom, ismeri-e a miniszter ur a szerzőt vagy munkáját? Mindenesetre engedje meg, hogy a jobboldali igazságszeretet és loyalitás ezen kiváló lovagját különös figyelmébe ajánljam, mint olyat, ki ez által is kiérdemelt magának legalább egy kanonoki, vagy tanfelügyelői állomást. (Felkiáltások jobb felől: Ki a szerző?) Hiszen a könyv az egész országban circulál: Szeidl Pál a neve; nem tudom pap-e vagy sem ? (Az lesz! bal felől.) Hová juthat hazánk az ily szellemben megindított közoktatással: a gondolkodó hazafi könynyen megitélheti. Pedig hát oly időket élünk, t. ház, midőn mindenki meggyőződhetett arról, hogy a lépéstartás más nemzetekkel a haladásban biztosithatja tulajdon állami lételünket, hogy a csatákban is nem a nyers erő, mint inkább áz értelem, a tudomány bir döntő befolyással, és hogy a győzelem úttörői nem annyira a tábornokok, mint az értelmes tanítók, kik a polgárt képessé teszik a szakavatottság bizalmával lépni ki a küzdtérre, mely bizalommal a műveletlen, tudatlan ember soha sem bir. (Élénk helyeslés bal felől.) Még egy pár megjegyzést kívánok tenni, KÉPV. H NAPLÓ 1844 x 15-t. ház, azon szellemről, melynek szerintem a nép nevelést át kellene hatni. Egy külföldi ismerősöm, ki azt tartja, hogy minden ismeret hasznos, de leghasznosabb, ha azon természetet ismerjük, melynek közepette élünk, melynek változhatlan törvényei alá van vetve a világegyetemben minden, a górcső-állatoktól kezdve fel a napsystemákig, nem régiben közölte velem e tekintetben nézeteit. Mivel azok az enyimekkel megegyeznek: bátor vagyok azokat röviden előadni, noha, ugy hiszem, a megemlítendő elvek a jelen közoktatási miniszter ur tankeretébe nem illenek bele. Csak akkor lehet — úgymond ismerősöm — az ifjú eszét tiszta, simag eometricai tükörré átalakítani ; ha azt csupán az igazság fényével hozzuk érintkezésbe. (Helyeslés.) Azon pillanattól kezdve, midőn a gyermek gondolkodni kezd: ne halljon környezetétől egyebet az igazságnál. (Helyeslés.) Az igazság legyen nevelésének alapja az életen keresztül. Ovassék ő meg főleg minden mesétől, vagy ártatlannak látszó hazugságtól, mely a gyönge fogékony észt oly könnyen tévútra vezeti. (Helyeslés szélső bal felől.) A múlt, a jelen, a történelem, a természet, a gyakorlati élet, annyi szép és hasznos vonást, annyi erkölcsi és positiv tanulmányt; annyi követésre méltó példát nyújtanak, hogy nem szükséges az elme táplálékát a ferde költészet vagy képzelet országában keresni, vagy a mi hibás és rósz, szentnek látszó lepelbe burkolni. (Ilelyeslés a szélső bal felől.) Az igazságban felnevelt ember minden dolgot tisztán, természetesen lát: (Helyeslés.) mert elméje a tárgyakat az ő correct alakjukban, szmökben, lényegükben tükrözi vissza. Látköre nincs képzelt tényektől elhomályosítva, és az élet csatájában nem kénytelen oly előítéletek és áltanok lerázásával veszíteni idejét, minőket mások ifjúságukban annyi pénzes idő-áldozattal raktak elméjökbe. (Helyeslés szélső bal felől.) Legyen tehát jelszavunk a népnevelésnél, a tudás megszerzésénél: igazság és világosság! (Helyeslés.) Ha e két erkölcsi tényező fog uralkodni e földön : akkor meglehet, bekövetkezik a régvárt aranykor, a tudás aranykora, mely eljuttatván a műveltséget a legszerényebb gunyhóba, leszedi az emberiség tagjairól az ezredéves socialis és politikai bilincseket, és egyesíteni fogja kölcsönös szeretetben és egyetértésben a népeket és egyéneket, kiket addig a papi és világi zsarnokság halálos gyűlölettel töltött el egymás ellen. (Helyeslés a szélső bal felől.) Én, t. ház, nem fogadhatom el a cultusés közoktatási ministerium költségvetését részletes tárgyalás alapjául. Nem fogadhatom el pe49
