Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

410. országos ölés dwzemlier 20. 1871. ggJJ de gyakorlati dologról is lehetne még szólni; {Ildijük!) de nincs rá szükség. Csak azt ajánlom a miniszter urnák, hogy gondolkozzék a tanügy felett ; gondolkozzék átalában helyzete, teendői felett, csináljon magának programmot, melegítse egy kissé magát bele, az ügy óidekét gerjessze fel kissé jobban magában, majd látni fogja, mennyi sok a teendő, mennyi a hiány, mekkora a tér. De persze erre azt mondja a miniszter ur, hogy feledtem a legfőbb dolgot a nervus rerumot. Ha, t. ház! valaki valamit komolyan akar és ha ez olyan a mit akarnia kell: akkor annak nem szabad visszarettenie az akadályoktól, az előtt nem is szabad lenni akadálynak. Erre vonatkozik, a mit az üdvözítő mondott egy szent lelkesedés alkalmával. „Ha hitetek van: hegyeket mozgathattok meg helyeikből". {Helyeslés.) De ha ninc3 hitünk a nemzet jövőjében, ha nincs hitünk áldozatkészségében, ha nincs hite a miniszter urnák pártjában, hogy támogatni fogja programmját, ha a miatt aztán nincs hite önmagában: akkor én nem ajánlhatok neki mást. mint azt, hogy lépjen vissza. (Helyeslés bal felől.) Bizonyosan nem fog gyanúsítani azzal, hogy önzésből szólok {Derültség). Schvajcz, Poroszország nagyon előrehaladott államok az oktatás terén és a miniszter ur fogja tudni, hogy ezek csaknem újból kezdték fokozottabb mérvre emelt igényeiket. De ott van Oroszország. Mily áldozatokat hoz ez, csak hogy egy egy európai hirü tanférfiut katedrájának megnyerjen: de ott van China, mely egyetemeinek európai mintára való berendezéséről gondoskodik. A szomszéd társországok Horvát és Szlavonország sokkal tevékenyebben. működnek a népnevelés ügyében, mint mi, az anyaország. Ha pénz kell valami czélra: a pénzügyér nem kérdi, hogy honnan vegyük, hanem csinálja a deficitet, {Derültség) és ha lehet, t. ház : sugárút és több hasonló luxus articulusra még kölcsönt is szerez; azt hiszem, a mindennapi kenyérre, saját existentiánkra csak kell jutni akár honnan, ha más honnan nem, utasítsa a miniszter azokat a bizottságokat, hogy működjenek már, sarkalja őket, hogy innen is, amonnan is, ha nem csurran, eseppencsenek már valamit azon fundusokból, melyeket fön vagy alant a tanügy részére keresnek. Kimondom, akár hogyan megijedjen is a miniszter ur, ki oly jó barátságban áll a clerussal — nem a coelibatus kérdéséhez szólván, — hogy abból a sok jó falatból, a mivel oly gazdagon elárasztotta a clerus asztalait a múlt: én már csak tudnék eszközölni, ha miniszter urnák volnék, az oktatásügy részére is egy-két zsiros és legalább böjti falatot. Ma már Törökországban is a mohamedán papi javak szintén kérdés alatt állanak ily czélokra. Az egész művelt Európa megoldotta már e kérdést: meg kell oldani nekünk is. (Helyeslés). Igaz, hogy nem most a választás előtt, hanem majd a választások után; (Derültség.) de meg kell oldani, mert az oktatásügy nem szenvedhet; és ámbár az nagyon is elégséges lesz, ami abból az egy forrásból lesz nyerhető: a clerus azért féuyében, pompájában, hatalmában és tekintélyében, sőt még nagyobb tekintélyben fön fog maradhatni. De ha ez még sem lenne elégséges ; tessék beterjeszteni a ház elé egy kölcsön, vagy bármi más pénzszerzési javaslatot: akkor lássuk, vajon a jobb-oldal le fogja-e azt szavazni? Én ezt most tenném, t. miniszter ur, a választások előtt; mert azt hiszem, hogy a népképviselők a nép legszentebb érdekei ellen épen most nem fognának szavazni sem az egyik, sem a másik oldalon. Persze ez politika, (Derültség) de hisz tanügyi politikáról beszélek. Jules Simon azt mondja: „a mely népnek legjobb iskolái vannak: az a legelső nép." Ezt neki franczíaországi oktatásügyi miniszternek. A Poroszország bizonyította be : vigyázzunk, hogy nekünk mások ne bizonyítsák be. Ezekhez még csak annyit vagyok mondandó, hogy én ezt a nagyon is szegényes, egy 15 millióból álló nemzethez nem méltó költségvetést el nem fogadhatom, én ennél méltóbbat várok Magyarország miniszterétől, és épen ezért ragaszkodom a Simonyi képviselőtársam által beadott és általam is aláirt határozati javaslathoz. (Élénk helyeslés bal felől.) Mednyánszky Sándor: T. képviselőház ! Soha sem lön egy szójárássá vált mondat igazsága a gyakorlati élet által fényesebben bebizonyítva, mint azon mondaté, melyet Canning hírneves angol államférfiú e három szóban kifejezett: A tudás hatalom. A mit 50 év előtt csak egyes nagy férfiak voltak képesek egész horderejében felfogni: az mai napság már is milliók által van elismerve; El van ismerve, hogy a tudás nemcsak hatalom, hanem biztos kulcs a szabadság, a függetlenség az anyagi és szellemi jólét eléréséhez; {Helyeslés a szélső bnlon.) és mindenekfelett el van ismerve, miszerint a tudás megszerzésére kiadott bármily pazar költség a leggyümölcsözőbb beruházás, melyet egy nemzet tulajdon érdekében eszközölhet. Ebből természetesen következik, hogy a közigazgatásnak alig lehet fontosabb ága, mint az, mely a közoktatást, a népnevelést van hivatva előmozdítani. (Helyeslés.) Az én felfogásom szerint a közoktatási miniszter csak is akként felelhet meg lelkiismeretesen magasztos hivatásának; ha az in-