Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

410. országos ülés űeczemlier 20. 1871. 381 praerogálni, működését kisebbíteni; hanem az a 6000 frt mintha csak azoknak, kik ott közvetlen a tűz mellett vannak, subventiójára volna praeliminálva. Legalább azt nem tapasztaljuk, az eredmény nem mutatja, hogy a szakkönyvek a vidékről szakférfiak által ezen verseny folytán életre költetnének; gyártatnak, ismétlem, [többnyire a központban. íme, ezekben áll ugy nagyjában, öregében a közoktatási politika, felfogásom szerint. Tétlenség, közönyös érdekeletlenség, előre nem menetel, sőt visszaesés és törvénysértés! Ugy, hogy nekem talán azzal kellene végeznem beszédemet, hogy vád alá helyezését kérjem a^on miniszternek, ki nem egy szakaszát sértette meg a törvénynek, mint a belügyminiszter ur; de megsértette az egész XXXVIII. törvényezikket, s azonfölül compromittálja a tanügyet: ha meg nem volnék arról győződve, hogy ennek ismét nem maga a miniszter az oka, ki kezét Pilátusként kimoshatja belőle; de oka az egész kormány, oka az egész jobboldal, mely a házban határoz és dönt; oka az a politika, mely 1848-ki vívmányainknak akképen, mint tudjuk, szárnyát szegte. Igenis, az a politika, mely az 1848-iki törvények romjain juthatott csak diadalra, minek szülő anyja az aristokratia, apja a clerus, és szülöttje az alkotmányocság palástjába burkolt absolutismus. Az a politika, mely sugárutas és körutas fényes fővárosra, a vasutaknak csak kamataira nem sajnálja a milliókat, melyekkel a tanügyet 10 évvel vihetnők előbbre. Az a politika, mely a tanügyet csak mesebeli hamupipőkének tekinti, szemben például a közös ügygyei; az a politika, mely legvirtualisabb életkérdésünkre egy harminczad részét adja annak : mig a hadseregre egy hatvanötöd részét az összes államháztartásnak s alig annyit, mint magára az udvartartásra. A népképviselők, a felséges nép képviselői, — tessék nevetni — kevésbbé viselik szivökön a nép nevelését, mint a korona fényét, és én azt hiszem, hogy nem a korona előnyére s miért, mert tudják, hogy szövetséges hatalmok határa ott végződik, hol a népfelvilágosodás = a demokratia határa kezdődik. De, t. ház! ha azt hiszik önök. hogy én ezekben már elmondtam mindazt, mit mondandó voltam: csalódnak. Még van mondani valóm, (Halljuk!) s szeretném, ha Wahrmann képviselőtársam jelen volna. 0, mikor az összes budget átalánosságban tárgyaltatott, azt a szemrehányást tette ez oldalnak : hogy nem állított elő programmot; csak helytelenít. Megfelelek rá, és engedje meg a t. képviselő ur, és ha meg nem ijedne a t. miniszter ur is, hogy én egy programmot állithassak elő. (Halljuk!) Mindenekelőtt arra a következtetésre jövök az eddigiekből, és programmom veleje az, hogy kezdjünk már egyszer hozzá igazán ós teljesen, s e czélból mint már mondottam: válaszszuk el az oktatásügyi tárczát a vallásügyitől, de egyúttal a tanügyet is válaszszuk el az egyháztól, emancipáljuk valahára az oktatás ügyet, hiszen az okos ember csuk megérdemli, hogy saját lábain járjon, tehát az oktatásügy is, hogy valahára saját lábaira állittassék : burkoljuk ki tehát e csecsemőt az ultramontanismus — bocsánat kifejezésemért — pelenkájából. (Helyeslés bal felffi). Horváth Sándor barátom — sajnálom, hogy nincs jelen — tavaly, mikor ily irányban felszólaltam, — és itt kijelentem, hogy felszólalni fogok mindig, a hol csak felszólalhatok: —• azt mondotta, hogy a teljesülés messze idő: „Bármily fiatalok vagyunk — úgymond — nem érjük meg.

!í En akkor vele szemben csak Hollandiára hivatkozhattam, mint példára ; most azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy hivatkozhatom Schweiczra is és némi tekintetben Poroszországra; és azt hiszem, hogy az idő eljöhett mihamarább itt is, hogy ha azok, kik meg vagyunk győződve annak helyessége, sőt szükségességéről : nem ellene dolgozunk, hanem mellette. Válaszsza el továbbá a t. miniszter ur, mint tavaly indítványozva volt, a nevelés és oktatásügytől a gazdálkodást. Higye el, elég dolga van anélkül is, és én úgy tudom, hogy nem is áll kezére. Tudnék ecclatans példákkal is szolgálni, épen Somogyból, hogy bizony a közoktatási miniszter ur által nem a legjobban kezeltetnek azok a gazdaságok; hanem nem akarok odiosus tárgyakat fölhozni: csak magára a költségvetésre hivatkozom, melynek kimutatása szerint az idén mintegy 28,000 írttal kevesebb bevétel találtatik, nyilvános igazolásául annak, hogy bizony a közoktatásügy és a gazdaság nem egy bölcsőbe valók. Továbbá, s — ez a sarkpont — a tudomány, ipar, földmivelés érdekében felállítandó és hazaszerte a haza minden pontján felállítandó iskolákra nyújtson már egyszer be a t. miniszter egy költségvetést; szerezzen már egyszer, illetőleg állítson össze egy statistikát, s ezen statistikában mutassa ki, hol van szükség egyetemre, vagy egj'etemekre és miért? hol középtanodákra ? hol reál-gymnasiumokra ? hol ipartanodákra ? hol földművelési iskolára, s hol borászati intézetekre, szövetségben természetesen t.

f collegájával az ipar és földmivelési miniszterrel. És terjessze be a költségvetést a képviselőházhoz, s majd akkor, aztán : ha el nem fogadtatik, lesz kire utalnia. Hajtsa végre továbbá a XXXVili. törvényczik-