Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

380 410. országos ülés deezember 20. 1871. által kis könyveket kapván arra nézve a tanon•czok, — igen helyesen, — és fenyegettettek hozzá azok, a kik bejártak, hogy ha rendesen be nem járnak; de arra már senkinek nem volt gondja, hogy a kik iskolába soha sem járnak, nem is tudják, hol van az, azt sem, hogy mi az, — pedig van ilyen vagy 50%-tóli a fővárosban — szintén járjanak iskolába. így állunk a tanonczokkal. Nézzük a taneszközöket. A miniszter ur azon roppant szükségletnek, mely hazaszerte mutatkozik, — bocsánat: elődje, — ugy vélt eleget tenni, hogy egy pár bécsi-prágai intézettel szerződött, valószínűleg azért, nehogy e téren is a hazai ipar lendületet nyerjen, és hogy azon ezerek is, melyek ezért kimennendnek, bent maradjanak. Habár drágábban is lehetne a szereket megkapni : mégis itt kellene azokat készíttetni, mert nyerne vele az ipar, szakipar, sőt a tanügy. Azon gyárnokok, miért nem felelnek meg szerződési kötelezettségüknek; legalább midőn mi taneszközöket keresünk, keresünk és folyvást keresünk, és nem találunk annyira, hogy egy éven át sem lehet például egy-egy földtekéhez jutni : mentegető dzenek azon külföldi gyárnokok' kai, a kikhez természetesen a miniszter ur keze nem fér. Bocsásson meg a miniszter ur, azt hiszem, ha hazai gyárosokkal szerződnék — és e tekintetben még mindig nem volna késő, — nagyon hasznos ós üdvös szolgálatot művelne, mert a szükségletnek ezek aztán eleget is tennének; ós ha ily gyárak — felteszem, nem lennének: itt van az államnyomda. Annak, látjuk, ugy is kevés dolga van, a roppant beruházáshoz képest, s képesítve térképezésre is: tessék felhasználni azt, és ennek felhasználásával a hazai tudományos ügyet e téren is emancipálni. Még a felügyeletről kell szólanom. Elmondtam, hogy ez is sine qua non-ja ez ügynek; de erről már szóltak fönebb, ezt tehát elengedem. Azt mondottam, t. ház, hogy visszamegyünk: indokolom. Tessék megtudakozni, hogy a tanférfiak körében, de a közvéleményben is a közös iskolák iránt épen azon meleg rokonszenv nyilvánult az 1868. XXXVIII. t. ez. hozatalakor, eltekintve bizonyos hitfelekezetek még eddig jogosult féltékenységétől, — mely itt is nyilatkozott t. barátom Jámbor Pál felszólalásában; és tessék megvizsgálni a hangulatot most: már a zérus fokon áll. Miért? Azért, mert eddig a felekezetek kezei közt lévén az iskolák, azok mégis, ha többet nem. hát kevesebbet, ha itt nem, amott csak tettek; de azon iskolákkal, a melyek községiek, közösek: tessék elhinni, nincs a ki törődjék ; gazdátlanok, tökéletes elhagyatottságban állanak! Egy-két ilyen példa elidegeníti aztán az egész vidéket. De visszamegyünk más tekintetben is. Nézzük a költségvetést, és azt találjuk, hogy 1.259,000 frt kéretik szorosan a tanügy ezéljaira, 59,000 forinttal tehát több, mint tavaly. Miként állithatom mégis, hogy visszamegyünk « Ugy, t. ház, hogy ebből az 59,000-hől 53,000 a végvidékre praelimináltatik, 11,000 felsőbb nőtanitók, nőnevelők képzésére, 100,000 azon felsőbb népiskolák vagy polgáriskolák mellé szánt ipari vagy földmivesi tanszakokra, a mely felsőbb polgári tanodák még nem is léteznek. Tehát nem, hogy több volna 59,000 forinttal ; de kevesebb vagy 150,000 forinttal az idén a miniszter ur igénye, mint a mennyi tavaly megszavaztatott e czélra. Nem fejlődünk tehát: hanem visszaesünk. Budán, ugy tudom, hogy egy tanárképezde felállítása kezdeményeztetett. Én kerestem annak költségvetését, és nem találom a költségvetésben. Ugyanis legyen szíves a miniszter ur tárczája valamely zugából elővenni; mert én azt hiszem, hogy erre az intézetre életszükség van. Tavaly 30,000 frt szavaztatott meg tanitó és tanárjelölteknek a külföldön való minélinkább kiképeztetésökre : az idén csak 10,000 frt igényeltetik. Erre valami nagy súlyt, ha itt bent képesek volnának magokat teljesen kiképezni, nem helyeznék; sőt szeretném ezt megtakarítani, a már fennebb mondott indokokból; de viszonyaink között ez még szükséges és én nem hiszem, hogy a tanügy fejlesztésének tenne a miniszter ur szolgálatot azzal, mikor e czéltól 20,000 frtot megtakarít. Nézzük a Tanodái Lapokat. Erre annyi igényeltetik, mint tavaly. De ha tekintjük, t. ház, hogy a Tanodái Lapok legnagyobbrészt hirdetésekkel vannak tele : én megütközöm e magas számban. Itt az előny az volna: hogy ha minél kevesebb igényeltetnék. Ha pedig azoknak a Tanodái Lapoknak benső tartalmát nézzük; ha tekintjük azt, hogy azokbaa korszerű kérdésekről szólani alig lehet; hogy azokban önállóan, függetlenül szabad véleményt sem a tanügyi hatósággal, sem a tanfelügyelőkkel, sem a ministerialis kezeléssel és tanügyi politikával szemben nyilvánítani alig lehet: ma már annyira visszaesetteknek találom ezen Tanodái Lapokat is, hogy a 30,000 frtot csaknem sárbadobottnak tartom. S hogy a közvélemény is igy gondolkozik: tanúsítja az, hogy e téren független lapnak szükségét érzi. Tankönyvek gyártására 6000 frt van előirányozva. Nem akarok egy a minisztérium központi hivatalában működő, igen tevékeny, igen dicséretre méltólag működő, jeles tanférfiunak