Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

410. orszAgos ülés deezember 20. 1871. 379 ezt nekik a felekezetiek is — irják be, hogy ide jöttem ekkor, ez órában, e perczben, itt voltam eddig és eddig. S akkor majd meglátjuk, majd nyomára jutunk, hogy leginkább csak 5 perezre szoktak beszagolni; irják be továbbá, hogy láttam ezt, tapasztaltam ezt, tettem azt, intézkedtem igy, s ne otthon készítse el jelentését: hanem ugyanazon jelentést, a mit oda beirt, küldje fel szórói-szóra; mellékelhet magyarázatul és öndicséretül aztán akár mennyit, ós azon jelentések a tanodái lapokban vagy máshogyan hozattassanak nyilvánosságra, szóval ellenőriztessenek a nyilvánosság által. Majd a nyilvánosság fogja tudni ellenőrizni őket, ha arra a 140 hivatalnok Budán nem képes. (Helyeslés.) Hanem, t. ház, én azt hiszem; nemcsak azért, mert a tanfelügyelők nem tettek kötelességöknek eleget, és mert a miniszter ur nem felelt meg kötelességének : de talán azért sem tétetett kimutatás, mert nincsen mit kimutatni. Bocsánatot kérek, tévedtem; igenis van: visszaélés ! Igen, e téren — fájdalom — t. ház, a népnevelés, a népoktatás terén, a legközelebbi múlthoz képest is visszamegyünk. Igazolni fogom állításomat. (Halljuk!) Mik az elemi, mint minden oktatásügy, sine qua non-jai: azt a miniszter ur jól tudja; tanodák, tanítók, taneszközök és felügyelet. Hogy tanodáinkkal mikép állunk: azt tudjuk a múlt esztendei kimutatásból, hogy hiányzik egynéhány ezer országszerte; igaz, hogy többnyire oly helyeken, a hol a községek csupán a szegény népből állanak, s talán kevesen vannak azok is. De hát én azt hiszem, hogy az egypár ezer tanodát az illető községek szerény igényeihez képest legfölőbb egypár millióval fel lehet állítani. Igaz, hogy azt mondtam, hogy tanítók is szükségesek, és igy a tanítók fizetésére egypár millió ismét kellene, és ekkor megkettőztetnék a budgetet. Hogy ez lehet-e, vagy nem ? erről majd később; de azt mondta tavaly — ugy gondolom, az államtitkár vagy talán a miniszteri kimutatás — hogy hisz tanítóink sincsenek. Igaz, hogy nincsenek ; de mentségül ezt ép ugy nem fogadhatom el, mint az iskolák hiányát. Ha nincsenek : teremtsen a közoktatásügyi miniszter, bírjon teremtő lélekkel és erővel. (Helyeslés bal felől.) De honnan? Azt hiszem, t. ház, hogy József császár annak idejében, a mikor germanisálni akarta Magyarországot, nem kérdezte, hanem tudta : honnan. Ha máshonnan nem, katonákból állított irni, olvasni tudó embereket. Én nem mondom, hogy a miniszter ur is katonákból vegye azokat, — isten mentsen, még a közös hadsereg szellemeit magukkal hoznák, hanem ha egy hivatalra csak egy 3—400 frtos írnoki állomásra hirdettetik is pályázat, 10 egyén jelentkezik, 10 állomásra 100; 100-ra ezer! Tétessék meg a próba, méltóztassék nem elégedni meg a XXXVIII. törvényezikk rendelete szerint 300 frt tanító fizetési minimummal. Hiszen tavaly a túloldal vezérférfiainak felszólalása folytán, ha jól emlékszem, Horváth képviselőtársam indítványát támogatva, elhatároztatott, hogy a jegyzők fizetésének minimuma 400 frt legyen azon jegyzőké, kiknek mellékjövedelmők legalább is még egyszer annyira rámegy, mint egyenes jövedelmök. És Magyarország képviselőháza a legszentebb ügy apostolainak fizetését elégnek tartaná 300 frtban ? Tessék csak egy kissé fölemelni, csak 4—500 írtra, és merem mondani, kap akár hány tanitót a miniszter ur; de akkor nagyon kérem, hogy figyeljenek arra is, hogy a hol olyan képezdei igazgatók vannak, mint tudomásom szerint egy hozzám közel eső helyen : azok téveszméiket vagy önzéseiket áldozzák fel a tanügynek. Egy jeles képezdei igazgató például ugy gondolkozik, hogy ő a selejtesebb, de még a közepes tehetségeket is, hogy ugy mondjam, elsekirozza az intézetből. Miért? Azért hogy kivál'ó tehetségű egyéneivel az intézetet azután bril liánsnak mutassa be. Mintha bizony a népiskolai tanítói pálya olyan rózsás, olyan bársonyos pálya volna (a miniszteri székre mutatva), a melyre csakis kiváló tehetségek vállalkozhatnának. Vannak igen szerény fizetésű tanitói állomások, alig elegendők arra, hogy egy család megéljen belőle, sokszor kevesebb, mint a mennyit egy koldus egy év alatt összekoldul; ne igényeljük hát még, hogy csakis kitűnő tehetségek versenyezhessenek viszonyaink közt e pályára. Másik sine qua non-ja a tanügynek: a tanon ezok. Hiában az iskola, hiában a még oly kitűnő tanító, ha nincs tanítvány. Már tavaly megütközésemet fejeztem ki azon, hogy a XXXVIII-ik t.-czikknek e tekintetbem követelménye nincs valósítva. Az államtitkár ur akkor azt monda, hogy kísérlik ; de nem megy, ha megy : is nagyon nehezen. S épen ott állunk, mint tavaly. E törv.czikk szigorú kímélet nélküli végrehajtást igényel, ha azt akarjuk, hogy legyen tanítvány. De mi történik, t. ház, itt a fővárosban, itt a központon is % Tavaly, mikor megjegyeztem a budget-tárgyalás alkalmával, hogy a központon roszabbul áll a tankötelezettség ügyesőt a taneszközöké is, — mint Szatmáry Károly képviselőtársam is megemlité elébb, — mint egy, némelyik és sok vidéki, sőt sok falusi iskolában: mi törtónt? törtónt az, hogy a városi tanács egy hét alatt intézkedett, hogy ellenőriztessék az iskolába járók iskolamulasztása, a szülék 48*