Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

318 41í!. országos ülés derzember í!0. 1871. De nézzük, t. ház, magát a tanügyet érdemileg. Már a trónbeszédben megígértetett az egyetem, a középtanodák, az ipariskolák rendezése. Ugyan hol késnek mindezek még mindig az éji homályban? Lehetetlen, hogy a miniszter ur, mint tanfórfiu, igen jól ne tudná, mily logikai lánczolatban folynak ezekből: jó egyetem, kiváló képzettségű államférfiak, jól képzett birák az igazságságszolgáltatás számára, jó tanárok a középtanodák számára, s hogy mily lánczolatban folynak az iskolákból jó középtanodák, jó tanügy, jó tanképezdék, valamint ebből, valamint abból jó elemi tanítók, jó elemi iskolák, virágzó átalános oktatásügy ós közművelődés. Lehetetlen, hogy ne tudná a miniszter ur azt is, a mit Schleiermacher már régen mondott, s reménylem, ez bír annyi tekintélylyel előttem, mint Jekkelfalusy (Derültség), hogy „minden nemzetnek legalább is két egyetemre van szüksége", hacsak azért is, hogy egymással versenyezhessenek : tehát hogy meg ne dohosodjék és penészedjék a belső légkör az egyetemben, s hogy üde légmozgás támadjon bennök azért is. hogy hazánk speciális viszonyai közt nemcsak tudományi, de iparegyetemre is égető szükség van, p. o. Kolozsvárott ; ha már csak azért is, hogy ifjaink ne kényszerüljenek folytonosan külföldre zarándokolni, mint a hajdani üdvkeresők Jeruzsálembe — a magasabb ismeretek megszerzése végett, hogy onnan azután cserébe az elnémetesedést hozzák be. Egyetemeink tehát nincsenek, hanem van egy egyetemünk középszerű állapotban. Nézzük középtanodáinkat. Mint országos képviselő csak két gyrmmsiumot találok, azt is az ország két szélén : Kaposvárott és Nagyszebenben. Eeálgymnasium csak kettő van, a többi „katholikus királyi gymnasiumok", vagy reáltanodák. A megfelelő név a vallás és közoktatási miniszter kezelésének. Meghozatott, t. ház, az ipartörvény anélkül, hogy gondoskodva volna az iparospályára készülők lehető kiképzéséről, a mi által a szabad ipar folytán annak tehetjük ki hazai iparunkat, hogy elnyomatik a külföldi ipar által, legalább igy fogta ezt fel a hazai nagy iparos osztály. Jogosult-e ezen aggodalom, vagy nem: ezt nem keresem. En mindenesetre helytelennek találom azt, hogy ipartanodáink nincsenek, ha már csak azért is, hogy ezt az átalánosan létező, reménylem a képviselőház által ismert aggodalmat megszüntessük; oda kell, hogy minél hamarább működnünk, hogy ipartanodák létesüljenek. De talán annál több van téve az 1868. XXVIII. törvényczikknek, t. i. a népnevelés ügyének. Nézzük a j kimutatást, azt a kimutatást, melyet a XXXVHI. törvényczikk évenkint beterjeszteni rendel. De bocsánat! nem találom. Igen, mert a közoktatási miniszter, tanulva collegáitól, kik nem igen szokták a ház határozatait respectálni: most már odáig megy, hogy ő a törvényt sem respectálja. Meg van rendelve az évenkénti kimutatás, elkészítve nincs, benyújtva nincs. A miniszter ur hihetőleg azzal fogja menteni e mulasztást, hogy hát az ő drága felügyelői bizony nem tudták beküldeni az adatokat. De én szerettem volna, ha a t. miniszter ur összeállította volna legalább a bejött adatokat, hogy láttuk volna, kik azon felügyelők, kik kötelességöknek nem tesznek eleget. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Annál könnyebb is lett volna a t. miniszter urnák helyzetét felismerni, ha ezt teljesiti; mert a XXXVIII. törvényczikk épen abból indul ki, hogy a törvényhozás minden évben ismerje pontosan a népoktatás ügyének helyzetét, hogy tudja magát tájékozni a jövőre nézve. A hiányos kimutatás mutatott volna hű képet. Természetes, hogy a tanfelügyelők majd takaródzni fognak a megyékkel, s én félek, hogy a miniszter ur ezt mentségnek veszi; én azonban e mentséget előre is visszautasítom; (Helyeslés:) mert én nem azt várom a tanfelügyelőktől, hogy ők a szolgabirák utján a községbiráktól s tán a kisbirétól és babtertől szedjék össze és várják be a meleg kályha mellett az adatokat, kolott tisztjök és kötelességük, hogy évenként legalább egyszer „a törvény saját szavai" látogassák meg az iskolákat, szedjék össze az adatokat és terjeszszék fel a t. miniszter urnák: az, a ki ezt nem tette s nem tudta megtenni idáig, nem teljesítette kötelességét. Hanem félnék attól, hogy a t. háznak türelmével visszaélek, (Halljuk!) ezen nagyon fontos ügynél igen szeretnék mondani valamit; mert felfogásom szerint a felügyelet a legfőbb dolog, ha oly nagy az, — a mint hogy elismerem, hogy nagy — innen a központból ellenőrizni a tanfelügyelőket : gondolkozzék kissé róla, hogy nem lehetne-e valami utat módot erre találni. En gondolkoztam kissé fölötte, és engedjen meg, ha oly naiv leszek, hogy ugy átalános vonásokban csak mint eszméről szóljak. A miniszter urnák van igen sok embere a központban. Szíveskedjék — egy rendelettel több vagy kevesebb — egy rendeletet kibocsátani a tanfelügyelőkhöz, hogy először is feltétlen kötelességöknek ismerjék a törvény azon követelményeinek eleget tenni, hogy minden évben legalább egyszer meglátogassák az iskolákat; másodszor: a mikor mennek az iskolába, irják be az iskolai naplóba, — bizonyosan megengedik