Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

376 110. országos ülés deczember 20. 1871. íme, majd egy éve már, hogy a t. miniszter ur elhagyta az egyetemet, mi által két tanszék ürült meg; nem akarom említeni a jogi encyclopoediát, mely a harmadik volna, mert az csekély, hanem csak az észjogot és a büntető jogot. A jogi facultás, miután kevés a tanerő, nem pótolhatja e hiányt ugy, mint egy egyetemhez illenék. És mi történik? íme tiz hónapja, hogy megürült a tanszék és tegnap történt csak a concursus kihirdetése; — talán, ha a budget tárgyalása nincs napirenden, meglehet, hogy még tovább sem történt volna e tekintetben intézkedés. (Derültség.) A betöltés pár hónapot fog igénybe venni: méltóztassanak tekintetbe venni, nem nyilvános jele-e ez bizonyos kőrállapotnak ? De, a t. miniszter ur a tanszékek cumulatióját is pártolja némileg, mert a helyett, hogy mindkét tanszék betöltésére pályázatot hirdetett volna: azt csak az egyikre tette, az észjogira; a büntetőjogi tanszékre mindeddig nincs concursus hirdetve és az egyetem azon helyzetben van, hogy huzamosb ideig ezen tanszék nem is lesz betöltve ; mert ugy látszik, a t. miniszter ur azt nem akarja. Nem szükséges e tekintetben több adatot felhozni: tény az, hogy az egyetemnél lévő kórállapotok egyike sincs orvosolva, sőt lehet mondani, hogy azok bizonyos erőhöz jutottak, a mennyiben az előbbi miniszter alatt ily dolgok nem történtek. A jelenlegi miniszter ur, ugy látszik, mindezt közömbös dolognak tekinti, vagy talán azt hiszi, hogy ez talán czélszerü is; — én megvallom, hogy ezt czélszerünek tekinteni képes nem vagyok. Egyébiránt, mielőtt bevégezném szavaimat, egy megjegyzést teszek. Nemcsak e házban mondatott, hanem más oldalról is felhozatott, hogy minden, ami az egyetemen létezik: nem érdemel semmi pártolást, mert minden rósz. Ez ellen én tiltakozom. Az egyetemnél bizonyára igen sok jó található, jelesül találunk egyéneket, — kik hivatottak a bölcsészeti szakra, anélkül, hogy neveket említenék, kik bármely ország egyetemének díszére és becsületére válnának. Arra nézve pedig, hogy ellenem nem emeltethetik vád, azért, mert a hibákat nem mentegetem, hanem a sebeket nyíltan kimutatom, egy amerikai bírónak szavaira hivatkozom, a ki azt mondja: „a ki a hiányokat elpalástolni kívánja, a helyett, hogy a roszat megjavítaná: sem hazafi, se becsületes ember." A „nil nisi bene*-féle vélemény az országnak már véghetetlen sok kárt okozott. Ami illeti az akadémiákat, középiskolákat, a népnevelést: bajos itt valamit mondani. Tudtommal semmi sem történt és épen ez képezi elégedetlenségem okát. Es most jövök beszédemnek végére. T. ház! Valóban csodálkozom, hogy a t. miniszter úrban, a ki tanár korában oly tanszakot adott elő számos évtizedeken át, melynek sok gyenge oldala mellett egy igen tiszteletre méltó sajátsága is van, hogy t. i. az emberi nem végtelenül való tökéletesedhetésének hitében, a legmerészebb ideálokat állítja fel: — ha léteztek ezen ideálok, hová lettek azok ? Nem tudom ugyan, hogy léteztek-e ? de ha léteztek, ugy látszik, hogy azon meredek utón, mely a papnövelde-utczától az országházig vezet : mind elvesztette. (Helyeslés bal felől.) Körmendy Sándor : T. képviselőház! Ha a vallás és közoktatásügyi költségvetéshez, daczára a már elmondottaknak, én is hozzászólok: teszem ezt azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen egész nemzeti jövőnket méhében hordozó nagy ügynek nemcsak részletei fontosak; de átalános politikája is méltó legalább a ház figyelmére. A miniszter ur folyó évi költségvetését kezünkbe véve, látjuk, hogy ő vallás- és közoktatási miniszter. Vajon higyjünk-e szemeinknek ? Hát van Magyarországnak vallásügyi minisztere ? Papíron, a mint látszik. Ha van: mi volna az ő legelső kötelessége ? a vallás és lélekismereti szabadságra vonatkozó törvényt megalkotni, még pedig alkotni minden „ibis, redibis, peribis" nélkül. (Helyeslés szélső bal felől.) A közvélemény minden téren hangosan felszólalt már ez irányban előttem is többen kárhoztatták a vallásügyi minisztériumát, nem mondom a jelenlegi minisztert, de a minisztériumot átalában, — hogy ezen törvény még mindig késik. Hiszen vallás, lélekismereti teljes szabadság nélkül, lehet-e szabad gondolkozás ? lehet-e szó radicalis, szabadelvű törvények és intézményekről, lehet-e szó szabad egyházról szabad államban? Ha van vallásügyi miniszter Magyarországban : ugyan kérem mondja meg, hogyan történhetett az, hogy azon absurd tan, mely az ember legbensőbb meggyőződését támadja meg, mely megtámadja az ember alkotmányos jogérzetét, hogy ezen tan, t. i. a pápa földi istenné decretáltatásának tana, daczára azon fegyvernek, melylyel a vallásügyi minisztérium Magyarországban rendelkezik, s a mivel neki rendelkezni törvónyszabta kötelessége, kihirdettetett: hogy az mindjárt első forrásában Jekkelfalusyban el nem fójtatott. Első rést e tekintetben ugy látszik maga a miniszter ur nyitotta, hogy szét áradjon e tan Magyarország egész népességére, hogy e jezsuita tan megmérgezze a közérzületet, a közvéleményt, a nép gondolkozását: holott századok óta ugy is számos szerencsétlenségünk van már. Es ha