Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.
Ülésnapok - 1869-410
374 110. országos ülés deczember 20. 1871. ezt alkalmatos eszköznek rendszeres támadásra és habár tisztelettel viseltetem is a fejedelmi szó iránt; de azt tartom, hogy azon pillanatban senki sem viseltetett tisztelettel azon miniszter irányában, ki akkor, midőn tettre, munkára volt szükség, midőn magának kellettvolna előállni: azon pillanatban a fejedelmi köpeny háta mögé állott. Azt hiszem, t. ház, ezen eljárás tiszteletet gerjeszteni képes nem volt. < Helyeslés balról.) Ezeknél fogva, t. ház, a miniszter első tettét csak sajnálom, és óhajtottam volna, ha elmaradt volna. Második tette, t. ház, volt a közép-tanodák szervezése. Egy előttem szóló képviselőtársam már emiitette, hogy az bizonyos rögtönzéssel, előleges tárgyalások nélkül történt. Nekem bővebb megjegyzéseket kell erre tennem, és hogy ezt tehessem: magára az ügynek genezisére kell visszatérnem. Köztudomású, hogy boldogult báró Eötvös József a középtanodákra vonatkozólag égy törvényjavaslatot dolgozott ki; mely azonban a középtanodai tanárok részéről nem pártoltatott és az ellenében részükről egy más elveken nyugvó törvényjavaslat dolgoztatott ki. Nem akarok e javaslatok érdemébe bocsátkozni, nem akarok a boldogult b. Eötvös József javaslatára vonatkozólag sem véleményt mondani: egyet azonban bátran ki merek mondani, hogy az önálló gondolkozásnak volt kifolyása, a mit mindig tisztelek, mert az neki komoly meggyőződése volt, hogy azon elvek, melyeket e javaslatába letett: nevezetes lendületet fognak adni a tanügynek, én bár nem osztoztam a boldogult miniszter nézetében ; de tisztelettel viseltettem azon határozott bátorság és önállóság irányában, melylyel javaslatát támogatta. Ennek ellenében a középtanodai tanárok részéről más javaslat terjesztetett elő és igy, mikor a jelenlegi miniszter ur e tárczát elvállalta: két javaslatot talált maga előtt. Czélszerűnek láttam volna, ha ő e kérdést tüzetesen tanulmányozza. De ez nem történt; hanem rövid idővel az iskolai év megkezdése előtt, minden előleges jelentés nélkül., a miniszter ur egy szép napon a középtanodai tanárok véleményét, illetőleg azon javaslatot, melyet azok kidolgoztak, hatályba tette oly rögtönzéssel, oly meggondolás nélkül, hogy még átmeneti intézkedésekről sem gondoskodott : ugy hogy nem lehetett októberben az iskolai évet megkezdem, oly zavar állván be 8 napig a középtanodák jelentései következtében a minisztériumban, hogy hát mégis kellene valami átmeneti intézkedéseket létesíteni, történtek nagy gyorsan, az ügy megakasztásával, némi intézkedések. Ezzel világosan bebizonyítom, hogy a miniszter ur sokáig oly szeret habozni, és nem barátja a cselekvésnek s csak akkor, ha mint mondják, körmére ég a dolog: intézkedik meggondolás nélkül, nagy hevenyében. Ily eljárás, t. ház, azon ügynek, mely most szőnyegen van, javára nem szolgál. Harmadik tette a miniszter urnák, t. ház! a közoktatási tanács létesítése. En mindenek előtt kijelentem, hogy ezen intézménynek határozottan ellene vagyok. Megmondom az okát is. (Bal felöl: halljuk 1) Csak egy ok van, a mely ezen intézkedést támogathatja; hogy tudniillik a t. miniszter ur értesülni kivánt a közvéleményről. Azt hiszem azonban, hogy erre elég alkalma lenne más utón. Es épen a jelenlegi miniszter ur nem panaszkodhatik, hogy nem volt alkalma értesülni a közvéleményről, a szakértők véleményéről ; mert bizony a sajtó nagyon foglalkozott vele és meg kell ismernünk, hogy elfogulatlanság nélkül s nemcsak az ellenzéki, hanem a kormánypárti lapok is szakadatlanul figyelmeztették arra a miniszter urat; — de sajnos, ezen figyelmeztetésnek nem nagy sikere volt. Hogy a t. miniszter ur mindenekelőtt a közvéleményt akarja megtudni: ez nagyon helyes, és én a t. miniszter urat felhívom ad audiendum verbum populi; (Helyeslés bal felől.) méltóztassék meghallgatni a szakértőket, a kiknek véleménye eléggé nyilvánult, és ne méltóztassék teremteni olyan orgánumot, a melynek, nézetem szerint, nem lehet más czélja, mint bástyául szolgálni a közvélemény ellen. Én pedig ezt egy parlamentalis miniszter felelősségével megegyeztetni nem vagyok képes. Igaz, hogy ez a jogi felelősséget nem oszlatja el; de én azt hiszem, hogy ez nem sokat ér. Fő az erkölcsi felelősség, és ez okvetlenül meg fog szűnni egy oly testület léte által, mely nem független és a miniszter intentioinak és eljárásának palástolására vezethet. Én be fogom egy tétel által bizonyítani hogy ez a czél. T. ház! (Zaj. Bal felől: Halljuk ! Halljuk!) A közoktatási tanács tagjai felében a t. miniszter ur által neveztetnek ki; fele részben választatnak. Látszólag tehát egy neme itt az önállóságnak mutatkozik. De bátor vagyok a t. háznak figyelmét felhívni, különösen, az egyetemre vonatkozó intézkedésre. Azt mondja az illető szabályzat, mely e napokban, — sajnálom, — ő felségének jóváhagyásával közzététetett; sajnálom, — mondom, — mert én e javaslatot mindig mellőzhetőnek hittem, hogy az egyetem választ a tanácsba három tagot. Kérdem, miért három tagot, holott az egyetemnek négy facultása van? Gondolom, legalább felteszem, hogy a theologiai facultást nem akarta a miniszter ur a tanácsban képviseltetni ; hanem csak a jogi, bölcsészeti és orvosi facultásokat, miután az mondatik, hogy csak három tagot kell választani. De hát kiválasztja
