Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

410. országos ülés deczembor 20. 1871. 373 a miniszter nem jelent meg, tárgyalásaikat nem folytatták. Én részemről e mentséget nem fogadom el, hogy a bizottságok voltak okai. Nézetem szerint a bizottság oly apparátus, mely a miniszter nélkül nem mozoghat; nézetem szerint a parlamentalis kormánynak az a kötelessége, hogy initiáljon ; nem pedig, hogy magára hagyja a bizottságot és igy az egy év óta kiküldőit bizottság miuden eredmény nélkül legyen. Ily eljárás után azt fogják nem sokára mondani, hogy a ház által kiküldött bizottságok nem mozdítják elő egy ügy elintézését, hanem félretételét eszközlik. Mondám továbbá, t. ház, hogy tétlenséget vetek a miniszter ur szemére; de vetek egyenesen tétlenséget ott is, a hol a ház részéről a tevékenység egyenesen kötelességévé tétetett. Ily eset, t. ház az interealaris jövedelmek iránt beterjesztendő törvényjavaslat. A ház ezt határozatilag meghagyta a miniszter urnák; sőt mi több, a házban interpellálhatván, maga a t. miniszter ur megígérte, hogy e költségvetés tárgyalása előtt a törvényjavaslatot be fogja terjeszteni, és ime csak a pénzügyi bizottság jelentéséből vesszünk tudomást a következőről. (Olvas.) „Végül előterjesztő a miniszter azt, hogy a főpapok interealaris jövedelmének hováforditása iránti törvényjavaslathoz megkívántató előmunkálatok oly stádiumban vannak, hogy azt még a jelen ülésszak alatt a t. ház elé fogja terjeszthetni." Tehát ismét egyszerű igéret, szemben a képviselőház határozatával és szemben a t. miniszter ur saját kijelentésével, midőn épen az általam hozzá intézett kérdésre megígérte, hogy még ezen költségvetés tárgyalása előtt a ház elé fogja terjeszteni. Én valóban nem vagyok képes belátni, minő okból igényeltetik ezen egyszerű tőrvényjavaslatra oly sok idő : hacsak az nem mondatnék, amit egyszer hallottam, hogy a pénzügyminiszter urnái van ez a dolog. Nem tehetem fel; mert a pénzügyminiszternek a dologhoz más köze nincs, mint hogy jelentését megtegye; nem hiszem, hogy ott akadott volna fenn. Három tette volt még a t. miniszter úrnak és most közvetlenül ezen három tettére vonatkozólag akarom nézetemet elmondani. (Halljuk!) Egyik tette a székesfehérvári püspökkel szemben követett eljárás; a középiskolákra nézve kiadott uj tanrend, és harmadszor a községi tanrend. Egész nyíltan fejezem ki azon nézetemet, hogv e három tettével nemcsak megelégedve nem vagyok; de azokat egészen helytelenítem. (Halljuk!) Ami az elsőt illeti; (Halljuk.') a t. miniszter urat csak a képviselőházban történt interpellátio figyelmeztette arra, a mi a székesfehérvári püspök részéről történt. A miniszter ur azt felette, hogy azokról nincs tudomása akkor : mikor az országban mindenkinek tudomása volt arról, a házban több képviselő felhozta és a hírlapok irtak róla. Megvallom egész őszinteséggel, nagyon csodálatosnak tartom, hogy a t. miniszter ur nem tudott arról, a mit az egész ország tudott: nézetem szerint a miniszternek kötelessége tudomást szerezni arról, mi az országban történik s kivált arról; a mi nem titkosan, hanem nyilvánosan történt. Végre a miniszter ur közvetlenül azelőtt, hogy a parlament jelen ülésszaka összeült, a legutolsó pillanatban határozta el magát, illetőleg az ő előterjesztésére a kormány egy tettre t. i. hogy a székesfehérvári püspököt ad audiendum verbum regium maga elé idézte. Én, t. ház, egész nyíltan fogom erre nézve nézetemet elmondani. Mindenekelőtt nagyon sajnálom, hogy a t. miniszter urnák nem jutott eszébe más, mint ezen eszköz felhasználása; ezen eszköz nem szerencsés, nem szép emlékek vannak összekötve ezen eszmével. En azonban ebből okot meríteni nem akarok; hanem azt jegyzem meg, hogy ezen eszköz, daczára annak, hogy nem szeretem, hogy parlamentalis kormányzat mellett ilyesmi történik, ezen esetben nem volt czélszerüen alkalmazva. Nem egy egyénnek eljárásáról volt itt szó; itt rendszeres, az ország határain kivül levő hatalomnak combinált támadásáról volt szó. (Helyeslés.) Ily támadással szemközt egy egyént elővenni és a rendszeres támadást nem rendszeres támadással visszaverni: nem volt helyes eljárás. Itt az állam érdekei támadtattak meg, ezen érdekeket az által kell vala megvédeni, hogy viszsza kellett volna foglalni azon tért, melyről leszoríttattunk. Igaz, hogy a közvélemény ezen esemény megtörténte után, rögtön elhallgatott, elnémultak a közvélemény hírnökei és szószólói a lapok, tiszteletből a fejedelem irányában. Én óhajtom, hogy bár ily hatása volna a fejedelmi szónak azok irányában is, a kik ellen a fejedelmi szó felszólalt; de a történetből azt tudom, hogy a közhatalom iránti tisztelet igenis nagy; de csak addig : mig a közhatalom az ő érdekében gyakoroltatik, addig a loyalitás, a fejedelmek iránti hódolat igen nagy, mig ezen hatalom egyenesen az ő szolgálatában áll; de azon pillanatban, midőn a hatalom ezt nem teszi: ezen tisztelet is el szokott múlni. Óhajtom tehát, t. ház, hogy azon részről is, melyet a fejedelmi szó illetett: szintúgy hódolatteljesen és tisztelettel fogadtassák, mint azok részéről, a kiknek elégtételt akartak ezzel szolgáltatni. De, t. ház, mint mondám, nem tarthatom