Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

s>72 *'<*• országos ülés deezember 20. 1871. Viszont előfordult többször azon eset, hogy hasonló nézetek nyilvánultak e háznak mindkét oldaláról, egyetértőleg fejezték ki nézeteiket; és megfordítva szintén oly gyakran történt, hogy ép oly egyetértőleg nyilatkoztatta ki a ház mindkét oldala elégedetlenségét egyes kérdésekre nézve az illető tárcza vezetője eljárásának egyes részleteire nézve. Ezen jelenség igen természetes. Közművelődésünk szakadatlan előmozdítása oly előfeltétel, melyet a házban létező pártoknak egyike sem nélkülözhet; mindegyike e pártoknak szükségli szándékainak, programmjainak megvalósítására a közművelődés szakadatlan előhaladását; sőt bátran lehet mondani, hogy tán épen a háznak azon része, a mely hazánknak a legnagyobb feladatokat tűzte elő, mely hazánkra nézve a lehető legnagyobb függetlenséget s a legnagyobb állást igényli: annak van leginkább szüksége arra, hogy a közművelődés közvetlenül haladjon elő; mert ezen előhaladás nélkül azon magasabb erő fejlesztése nem várható, mely a haza mindenféle ügyeinek jobbraforditására lényegesen szükséges. Ezeket bátor voltam előre bocsátani két okból: először azért, hogy levezessem magamra nézve azon jogosítást, hogy bár egész objeetivitással, — de tekintet nélkül máskülönbem pártállásomra, — ezen, mint egy a pártok közt különbséget nem képező tárgyra vonatkozólag nézeteimet elmondjam ; másrészt pedig azért, hogy egyúttal indokoltnak mutatkozzanak azon magasabb igények, melyeket én e tárcza vezetésének megbirálásánál követelek: mert az ügy fontossága igényli és feltételezi ezen magasabb igényeket. Ezek előrebocsátása után áttérek nézeteimre. En nyíltan kijelentem, hogy a közügyek azon részének vezetésével, melyek e tárczához tartoznak : nem vagyok megelégedve, nem mindenekelőtt azért, mert tétlenséget látok e téren ; nem vagyok megelégedve azért: mert azon férfiú részéről, ki e tárczát vezeti, az önbizalom hiányát látom, bizalom hiányt maga a haladás ügyében, és e bizalom hiányból származó ingadozást és habozást, ott, a hol erélyes és szilárd munkálkodásra volna szükség. Igaz ugyan, t. ház, hogy a cultusminiszter és a közoktatási miniszter által beterjesztett előterjesztése elején mindjárt a 3-ik lapon bizonyos ostentatioval előterjesztettek azon számok, melyek e minisztériumban az utolsó évben elintézve lettek. En részemről elismerem, hogy ezen szám, ily nagy szám előterjesztése érdem, kivált érdem, ha egy hivatalnokról volna szó, a ki csakugyan számok elintézésével foglalkozik. Ha a t. miniszter urnák valamely osztálytanácsosa, tevékenységének igazolása végett, szá> mokra utal: én részemről ezt igazolásnak veszem, de nem vehetem azt a miniszternél, az államférfinál. Nem számokra, tettekre van szükség! mert lehet, hogy a szám még sok ezerrel több lesz j anélkül, hogy az országban az ügyek elöremennének. En ép ebben is azon sajnálandó tüneményt látom ismételve, mely kisszerüségekben, sokszor üres formákban gyönyörködik és a lényeg irányában ritkán bir azon érzékkel, mely szükséges; azon sajátszerűséget látom ebben, mely az üres formáknak a lényeget feláldozni j hajlandó], és szereti az ügyek elintézésénél a I formalitásokat elintézni, mely az ügyet félre1 tolja anélkül, hogy a dolog lényegének megfelelő elintézést eredményezne. Továbbá, t. ház, indokolom állításomat: a tétlenség vádját hivatkozással azon bizottságokra, melyeket a ház kiküldött oly ügyek megvizsgálására, melyek a budgettel összefüggnek, ily bizottságok : a vallás és tanulmányi alap megvizsgálására kiküldött bizottság, az egyetemi alap megvizsgálására kiküldött bizottság. Ezen bizottságok, daczára annak, hogy már több mint egy éve ki vannak küldve: semmi eredményt nem mutathatnak elő; azt fogják talán mondani, — és talán azt mondja a miniszter ur is — hogy ez az illető bizottságok hibája, miért nem dolgoznak. Ha csakugyan ez fogna mondatni mentségéül annak: akkor előre kijelentem, hogy nagyon furcsa azon fogalom, mely e mentséget felhozná a parlamentalis kor- t mány kötelességének teljesítéséről. A parlamentalis kormány kötelessége az initiativa, köteles szakadatlan initiativát folytatni a parlament működésére nézve. Hivatkozom a t. ház egyéb bizottmányainak munkálataira: nem-e szakadatlanul az illető szakminiszternek közvetlen initiativája folytán működtek a bizottságok % és lehetséges-e hogy egy magára hagyott bizottság a miniszter nélkül a kormány, a szakminiszter initiativája nélkül valamit tehessen? Azt mondotta a t. miniszter ur: az országházban van egy nagy terem, az tele van actákkal, menjen oda a bizottság és kutassa. Megvallom nekem más nézetem van: és ez az, hogy midőn a ház egy bi; zottságot küld ki, a kormány kötelessége összegyüjI teni az adatokat, melyek szükségesek; köteles azo! kat előterjeszteni és ami fő: köteles előbb maga véleményét kijelenteni. így tett a ház más eset, ben. E tekintetben hivatkozom az év elején kiküldött 25-ös bizottságra, mely a törvényszékek j székhelyeinek és számának meghatározásával bizatott meg. Nem-e szakadatlan a kormány initiativáját láttuk ott; sőt nem-e ugyanazt gya! korolták, a mit minden más bizottság, hogy ha