Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

410 országos ülés deezember 20. 1871. 173 in statu quo. Amint előbb emiitettem, van sok középiskolánk, csaknem egymást érik: de őszin­tén meg kell vallani, mindannyi gyenge. Nincs központ, melynek pedig épen a közoktatási mi­niszternek kellene tán lennie, mely tanulmá­nyozza az intézetek rendszeresítését és odahas­son, hogy akár felekezetien csoportosulva, akár pedig a felekezti jeleget, ha tetszik, elvéve: a he­lyett, hogy 2 — 3 gyenge iskolát tartsunk fen, tartsunk fel egyet, de jót. Mert kétségtelen do­log, hogy három rósz iskola nem csak jót nem eszközöl, de roszat tesz: holott a jó iskola sok üdvös eredményt mutat fel. En szeretném, ha a kormány mindazon ha­talommal, a mely mint látom, nagyon is módjá­ban van: ezen irányban hatna. Az egyetem és a legfőbb tanintézetek — kivéve tán, némely te­kintet vetve azokra, mik a legutolsó időben tör­téntek : — szintén nem mutatkoznak a közokta­tási miniszter ur nagyon édes gyermekeinek. Pedig ő maga gyermeke épen azon egyetemnek, ő nagyon jól ismerhette annak hiányait, vala­mint a középiskolákét is. Hisz itt fekszik rég a középiskolák tervezete a ház asztalán; de nem történt semmi. De ha ez nem is történt tényleg, de leg­alább a gondozás által tétetett volna valami : akkor még megtudnám e hibát bocsátani. Azon­ban, ha az egyetem könyvtárába, az egyetlen könyvtárba, mely számosak által, mondhatom az összes fiatalság által, látogattatik: belépek, és azok tisztviselői nem képesek egyetlen egj könyvet is máskép előadni, mint félórai keresés után; vagy ha bemegyek a nagy könyvtárba s látom, az ott feltámasztott faoszlopokat, me­lyek közt a szegény custos valósággal életve­szélyben ugrálva jár, mert nem tudja, mikor sza­kad a padolat fejére: akkor ehhez nem gratu­lálhatok a közoktatási miniszter urnák, mert legalább ezen egyetlen könyvtárról gondoskodnia kellett volna. Azt fogja talán erre mondani a közok­tatási miniszter ur, hogy a könyvtár épülete ugy is per alatt létezik. Emlékszem, hogy osz­tattak szét bizonyos röpiratok, melyekben per longum et latum le volt irva, ezen épület tör­ténete és a végeredmény röviden az, hogy azok királyi kegyelem utján adattak vissza a barátok­nak. No már a királyi kegyelem jogát hallottam kiterjesztetni a halál büntetésre ; de hogy jószág visszadásra kiterjesztetett volna, arról eddig nem tudtam semmit. Már most méltóztassék meggondolni, mi lesz annak eredménye, ha a mostani egyetemi könyvtárnak egy szép reggelen azt fogják mon­dani az illető házi urak: tessék kimenni. Mi­után ott közelben az egyetemnek birtoka nem létezik, körülbelől egy-két évig a fiatalságnak Dem lesz egyetemi könyvtára. Egyébiránt e könyvtár most is oly selejtes állapotban van, hogy a könyvek háromszorosan vannak rakva és ezenkívül azok jó része a földön hever, és a szegény gondnok órákig kénytelen egy-egy köny­vet keresni, mig megtalálja. Közintézeteinkre, különösen a gyűjteményekre nem reflectálok ez úttal, mert lesz erre alkal­mam a részleteknél; hanem egyet még el kell mondanom a kőzösiskolákra nézve. Eltekintve, a vallástanítás tekintetében ott fenforgó ismere­tes viszonyoktól, ott valóban megdöbbenve ta­pasztaljuk, hogy Pest városának közösiskoláiban alig látni fali táblát vagy más tanítási eszközt. Ha a miniszter ur és egyik legjelesebb tanfel­ügyelő szemei s ugy szólván orra előtt oly cse­kély az ellátás a közösiskolákban, hogy szegény gyermekeknek a nagy rajztáblát hónuk alatt kell haza hordaniok, mert nincs az iskolában szekrény, a hova az elhelyezhető volna; továbbá a tanu­loktól elkérik a képestáblákat, mert a taninté­zetnek nincs ; ha mondom a közösiskolák ilyenek Pesten: milyenek lehetnek akkor a vidéken ? Pe­dig mindenki, a ki valaha tanításról gondolko­zott . tudhatja, mily óriási factorát képezik az értelem fejlesztésnek a taneszközök, és átalában mily nagy befolyásuk van ezeknek az ifjúság ne­velésére és müvelésére. Ezt kívántam még mint csekélyebb részleteket megemlíteni. Átalában véve, ugy hiszem, hogy ami köz­oktatási és vallásügyi minisztériumunk reducál­ható lesz, ha a vallásügyi miniszter kihal belőle : másodszor ha a közoktatási miniszter nem any­nyira a közigazgatásra, mint inkább a nevelésre és oktatásra fogja kiterjeszteni figyelmét: mert megvallom azon nézetemet, — mely nem mai származású, hanem rég megerősödött bennem, — hogy ha a közoktatási minisztérium költsé­geinek csak felét adnók a tanügyre és csak ezen másik felét tartanok meg: — akkor sokkal töb­bet lehetne ezen téren létesíteni. (Helyeslés balfetől.) Hoffmann Pál: T. ház! a vallás- és közoktatásügyi budget e házban mindannyiszor, valahányszor előfordult: különös figyelemmel be­ható tárgyalás alá vétetett, és e beható tár­gyalásnál azon igen megnyugtató tapasztalást szereztük, hogy a háznak mintkét oldala át­hatva azon közügynek fontosságától, mely e tár­czávul összefügg, vetélkedik egymással ezen közügynek előmozdításánál. Egyetértőleg történt az előbbi évek költség­vetéseinek tárgyalásánál, hogy vetélkedve szavaz­ták meg azon költségeket, melyek ezen czélra nézve szükségeseknek látszottak. Megszavazta ezt ép oly készséggel a ház­nak t. ellenzéke, mint ezen oldal. 47*

Next

/
Thumbnails
Contents